A Napisten Hava

12. Bejegyzés - Lovagias titkok?

'Azt beszélik, nagy hős érkezik hozzánk és Oberon számára, igen kedves ez a vendég.' 

Malabron érkezésére az egész háznak pompába kellett borulnia, Bacche és én naphosszat takarítottunk. Az összes kilincsnek ragyognia kellett, az üvegablakokról nem is beszélve, a baglyok kalitkáit is ki kellett pucolni, annak ellenére, hogy egy hete kitakarítottam őket. A márványfelületek a szalonban úgy csillogtak a fényben, miután Bacche ledörzsölte, hogy szinte megvakítottak de Oberon, továbbra sem volt elégedett. Egésznap, magának hümmögve azt mustrálta, mennyi mindent lenne kedve kicserélni, valami újra és jobbra. A függönyöket, nyomban le is váltotta, a tartóoszlopra pedig mágiával másfajta növényeket futatott, mézillatú, hatalmas kelyhű virágokat, amik káprázatos színeikkel barátságosabbá tették a szalont, meg a szobákat.

Azonban, egy dologra nem gondolt, most, hogy én lakom az alsó szobában, hol szállásolja el Malabron-t? A felismerésre akkor döbbent rá, amikor Bacche-nak parancsba adta, hogy súrolja ki az alsó szobát és segítsen kiválasztani, mivel rendezzék be, mire megérkezik a hős lovag.

- Gazdám.... – szólt Bacche félénken.

- Ne most! Inkább figyelj! Skarlátvörös vagy smaragdzöld legyen a bársonyheverő? – Bacche körbe tekintett a bútorkészítő mester remekein. Fayé főterén voltunk, míg én a piacon összeszedtem a vacsorára valókat, addig ők benéztek egy árverésre, ahol rendszerint nagyon drága bútorokat, anyagokat, meg egyéb különlegességeket árusítottak.

- Szerintem, gondolnia kéne... Arra, hogy Titánia... - kezdett bele akadozva, nehogy újra félbeszakítsa, meg aztán látta rajta, hogy egyáltalán nem hallgatja azt, amit mondani szeretne.

- Bacche! – toppantam a kínos beszélgetés közepébe, mert nem értettem a listán szereplő egyik összetevőt.

- Titánia, hol fog lakni addig gazdám? Malabron, meglehet napokig is elidőzik majd, mielőtt tovább menne. – összezavarodva néztem rájuk, mikor megütötte ez a mondat a fülemet.

- Valóban, hiszen már eleve többen vagyunk! – eszmélt rá Oberon, majd felém fordult:

- Legyen, Malabron még tőlem is megérdemli azt, hogy áldozatot hozzak! Amíg nálunk tartózkodik, költözz fel mellém!

- Nem lesz kényelmetlen gazdám? – kérdezte Bacche aggódva, de láttam abból, ahogyan rám sandított, hogy igazából engem féltett. Én, nem igazán tudtam mit is mondjak, de mikor tudatosult bennem, hogy mire is kért, elborzadtam:

- Ne! Nekem a konyha is, igazán kényelmes! Majd, megágyazok a sarokban, úgysincsen annyira hideg!

- Ugyan már, ilyesmit nem kérhetek tőled Titániám. Te is láttad, milyen terebélyes a hálószobám, Bacche majd készít neked egy kellemesebb fekvőhelyet. – segélykérően tekintettem Bacche-ra, most, hogy Oberon tudja, miképpen érzek iránta, szándékosan vetne fel olyan ötleteket, amikkel zavarba hozhat?

- Van benne ráció. – mondta helyeselően, az én számon pedig kiszökött egy reményvesztett sóhaj.

- Nos, akkor, smaragd vagy skarlát? Ó, bár a bíbor lila is gyönyörű! – a beszélgetés hamar visszaterelődött az eredeti medrébe, s még órákon át, a bútorok között ténferegtünk, mire Oberon végül úgy döntött, hogy egyik sem felel meg az ízlésének és inkább a palotából hozat el valami pompásabbat.

**

Beesteledett, a tagjaimat fájdalmas volt mozdítani, főleg az ujjaimat, amivel a leveses fazekat emelgettem. Bacche a gyümölcsöstálakat is feldíszítette, az utolsó fogásokat is porcelánedényekbe tette, majd a tálalóra helyezte és kérte, hogy gurítsam ki a hátsókert teraszára. Oda terítettünk meg, hogy mire Malabron érkezik, rögtön válogatni tudjon az ételektől roskadozó asztalról. Ennyi különös ételt soha sem láttam, voltak ott krémekkel töltött kivájt almák, sült gumók, levél ágyon tálalt lilás kocsonyák és még megannyi borzadály, amiket említeni sem szeretnék, holott az itt töltött idő alatt, már kezdtem megszokni, hogy olyan ételeket eszek, melyeket ember még nem látott. Legalábbis, ebben a formájában biztos, hogy nem. A tündérek szigorúan vették azt a szabályt, hogy semmiféle állatot nem fogyasztanak, csak azt ették meg, amit a fák, virágok, vagy más növények ajándékoztak nekik. Számukra, az volt a rettenetes és egyenesen barbár elképzelés, hogy bármilyen élőlényt feltálaljanak.