Elvesztettél? ( hazbin hotelff.)

1. fejezet

Anne

Újra itt. Pentagramm Cityben 7 éve nem jártam,úgy mint Al. Tudtommal kedves testvérem a hazbin hotelben van,így én is oda tartok.  Bekopogtam,ahol egy kedves lány nyitott ajtót.
- Üdvözöllek a Hazbin...- Kezdte,de unottan közbe vágtam.
- Al itt van?- Kérdeztem.
- Igen,fent van a rádió..- Kezdett bele,de felteleportáltam magam a bátyám irodájába. Épp végzett a zenéjével,mikor beléptem.
- Beszélnünk kell.- Mondtam,mire visszaváltozott a normális alakjába.
- Rég találkoztunk.- Mondta,majd átölelt.
- Csupán 7 éve,mióta elmentél.- Mondtam.
- Miért jöttél?- Kérdezte.
- Segíteni.- Mondtam mire széles mosolyt húzott.
- Miért cserébe?- Kérdezte.
- Semmiért, a V-ék megöltek valakit,aki fontos volt. Segíthetnék az elintézésükben.- Mondtam.
- Megbeszéljünk,húgi.- Mondta,mire a szőke hajú picsa rontott be.
- Alastor kell a segítséged...- Mondta,de megállt mikor meglátott engem.
- Szólj,ha eldöntötted. És te ki vagy?- Kérdeztem.
- Charlie, a pokol hercegnője.- Mondta Alastor és mellé sétált.
- Al húga. A pokol egyik úrnője,mint alastor.- Mondtam,de úgy tűnt,hogy elakadt,mikor elmondtam,hogy Alastor húga vagyok.
- Szóval te megjavulni jöttél?- Kérdezte óvatosan a hercegnő.
- Nem egészen,segíteni jöttem.- Mondtam,mire felcsillant a szeme.
- Körbe vezetlek.- Mondta.
- Nem szükséges. A szobámat mutasd meg.- Mondtam,azután  a szöszi megmutatta a szobám,majd lementem a folyosóra, az előszobába pedig megláttam Husk bárját. A fivérem még mindig uralja a lelkét?
- Husker! Csak nem? - Kérdeztem szórakozottan,mire meghúzta az alkoholos üveget.
- Te is itt vagy, kis ribanc?- Kérdezte,mire elmosolyodtam. Szerencsére nincsenek olyan fogaim,mint a bátyámnak,így nem lehetett annyira ocsmány látvány.
- Az én lelkemet legalább nem birtokolja senki.- Mondtam,mire megforgatta a szemét.
- Mit akarsz?- Kérdezte.
- Miért kérdezi mindenki ezt tőlem ma?- Kérdeztem.
- Tessék egy whisky.- Mondta,majd elém dobott egy poharat.
- Kösz.- Mondtam,majd belkortyoltam az italba.
- Én kevertem.- Mondta büszkén,mire Al jelent meg mögöttem.
- Remélem nem akarod megmérgezni a kishúgom.- Mondta egy fenyegető mosollyal.
- Előbb mérgeznélek meg téged....- Suttogta maga elé a cica.
- Segítesz?- Kérdeztem kissé ingerülten a bátyámtól.
- Ha te is.- Mondta,mire a kezeimbe temettem a fejem.
- Ez egy alku,igaz?- Kérdeztem.
- Meglátjuk, csak egy kis szivesség.- Mondta.
- Át gondolom. - Mondtam. Számtalan alkut kötöttünk Alastorral az egyetlen örökké érvényes,hogy sosem hagyjuk magunkra a másikat. Ugyan már mind a ketten megtettük,de ez egyikünket sem érdekli a jelen állásban. Meglátom,hogy mit tehetek Vox ellen,utána majd beszélek vele. Egy furcsa pók szerű lény jelent meg.
- Te ki vagy?- Kérdeztem.
- Angel,de hívhatsz apucinak,ha akarsz.- Mondta és elterült a kanapén.
- Ez esetben veled üzenek a V-nek.- Mondtam,majd elkezdtem átalakulni,mint alastor,csak nem voltam olyan rádió szerű. Elvégre nem én vagyok a rádió démon.
- Mit művelsz?- Kérdezte a hátam mögül valaki.
- És te ki vagy?- Kérdeztem,majd visszaváltoztam és megfordultam. Egy angyal lándzsát szegezett a torkomnak.
- A húgom.- Mondta Alastor,mire letette a fegyvert.
- Szinte a mása vagy.- Mondta nekem,majd elment.
- Most pedig befejezem,amit elkezdtem.- Mondtam,de Al elém lépett,mire Angel felpattant.
- A hercegnő barátja és a hotel vendége.- Mondta,mire elteleportáltam,úgy ahogy ő szokott. Mindenben megegyezünk, a különbség a fogaink,a szeme és persze a mikrofonja. A képességeink viszont ugyanolyanok. A V torony elé teleportáltam és próbáltam összállítani a tervrajzát a fejembe. Ahhoz,hogy kiderítsem megkellene néznem,ami nem lesz konfliktus mentes.