Elszakíthatatlan kötelék

Eltitkolt múlt

Gala

Teljes erőmből futottam. Ki kellett jutnom az erdőből minél előbb. Sajnos fogalmam sem volt hol lehetek, így amilyen gyorsan csak lehetett igyekeztem eljutni ismét a civilizációba. Egy falu vagy város információval tud szolgálni hollétemről. A vadászokat szerencsére már nem hallottam magam mögül, illetve többször is bele szimatoltam a levegőbe és a szagukat sem éreztem. Hál istennek sikerült lerázni, őket. Viszont nem nyugodhattam meg addig még nem tudom hol vagyok.
Mire kijutottam az erdőből addigra már a nap is lement, de sikerült egy autó utat találni. Ezt a biztonság kedvéért a fák közé húzódva követtem egészen egy kisebb településig. A városban próbáltam egy olyan helyett találni ami még nyitva volt.
Egy kocsmában sikerült menedéket találnom, a tulajt megbabonáztam és minden számomra szükséges dolgot biztosított és titokban tudtam tartani itt létemet is ezáltal.
A legkisebb szobát kértem amit csak biztosítani tudtak és teljes sötétségben próbáltam rájönni hol lehetek.
Sikerült kunyerálnom egy mobil telefont és felhívtam az egyetlen számot ami a fejemben volt.

-Igen?-hallottam Lucas mély hangját.
-Segítened kell!-mondtam gyorsan.
-Gala, hol vagy? Két napja keresünk, Lucan őrjöng.
-Annyit tudok, hogy német nyelvterület. Be tudod mérni a telefont?-kérdezem aggódva.
-Persze!- roham lépteket hallottam a háttérben.-Minden rendben? Hogy tudtál megszökni?
-Szerintem hagytak elmenni, túl egyszerű volt. Lucas van egy olyan érzésem, hogy csak tesztelték mit tudok.-mondtam aggodalmasan.
-Ne izgulj, mindjárt bemérjük a telefont és indulunk érted.-nyugtatott
-Kérlek szólj Lucan-nek, hogy jöjjön Erdélybe a kolóniába.-mondtam komolyan- Néhány új információról meg kell bizonyosodnom!
-Rendben. Meg is van a mobilod! Thomas érted megy.-mondta Lucas és abban a pillanatban már éreztem is Thomas jelenlétét az épület előtt.

Nagy kő esett le a szívemről mikor megláttam Thomast. Semmivel nem törődve a nyakába ugrottam.
-Tűnjünk el innen.- siettetem, közben aggodalmasan tekingettem körbe.
-Nyugi, tiszta a levegő!- fejtette le a karjaimat a nyakáról.
Alaposan szemügyre vett mielőtt újra megfogta volna a karomat és elteleportáltunk a helyszínről. Egy pillanat alatt Erdélyben voltam ismét, a jól ismert kolóniában.
Azonnal Lucas dolgozó szobájába mentünk. Mikor beléptem Lucas mosolyogva köszöntött és átölelt.

-Aggódtunk érted!-távolodott el annyira, hogy a szemembe nézhessen.
Semmit nem mondtam csak könnyes szemekkel meredtem rá, Ő ismét magához ölelt válaszként.
-Értesítettem Lucant, már úton vannak ide. Információim szerint reggel érkeznek.
-Köszönöm, Lucas. Mindent.-súgtam alig halhatóan.
-Mond el Gala!-emelte fel a fejem, mert idő közben a földet kezdtem el erősen vizsgálni, hogy kerüljem a tekintetét.
-Azt hiszem, tudom ki üldözz, de még nem vagyok biztos benne.- kezdtem neki mondandómnak egy mély levegő vétel után. - A könyvtárban van az alapítók életéről valamilyen feljegyzés?- csillant fel a szemem.
-Az alapítók? Mi közük van nekik hozzád?- nézett csodálkozva rám.
-Ha igazam van, akkor egy vámpírt érdeklek, mégpedig Demetriust az egyik alapítónkat!- mondtam komolyan.
-Gala most komolyan nem értelek. Az állítod, hogy Demetrius előkerült és elraboltatott téged? Ráadásul ember vadászokkal?
-Mond neked valamit az Anja név?- néztem rá kérdőn ahelyett, hogy válaszoltam volna a feltett kérdésére.
Lucas arca lefehéredett még annál is jobban mint amilyen egyébként is volt.
Ebből rögtön tudtam, hogy tud valamit, de nem nagyon látszott rajta, hogy el is akarja azt mondani nekem.
-Jobb ha a könyvtárban keresünk erre választ.-Mondta végül és elindult az ajtó felé.

A könyvtár még zárva volt, így teljes titokban tudtunk bemenni. Lucas az őseinkről készített feljegyzéseket egy teljesen külön részlegen tartotta. Sajnos sokkal több információt nem találtunk mint amit eddig megtudtam.  Csak egy utalás találtunk Demetrius legendájában rá, az is csak annyit árult el, hogy feltehetőleg élt egy húga de erről nincs bizonyíték. A könyvek szerint Anja gyakorlatilag nem létezett, csak Demetrius egyik fikciója lehetett.
-Eddig nem hittem, hogy Anja valóban létezett volna!- mondta Lucas.
-Pedig élt, és ki kell derítenem mi történt vele!-mondom határozottan.