Knight-testvérek I.: Aiden Knight - Egy ágyban az ellenséggel

4.

És egy újabb hét telt el. A 'nem veszek rólad tudomást' álláspontom valószínűleg működött, mert pár nap után nem jöttek újabb üzenetek. Bár kicsit csalódott voltam, hogy ilyen gyorsan feladta. A gyilkos pillantásokon kívül mást nem kaptam tőle. Végülis ezt akartam, nem?!

A hétvégi tóparti buli tartotta bennem a lelket, ugyanis nem voltam túlságosan feldobva. Tudtam az okát, de nem akartam róla tudomást venni. Nem lehet, mindent kockára tennék. Nem veszíthetem el a fejem. És ez egészen addig könnyen is ment, amíg nem volt a közelemben. A tapasztalatok azt mutatják, hogy elég egyetlen érintés és az addig kemény elhatározásomnak lőttek. Szóval csak el kell érnem, hogy ne kerüljön a közelembe.

Beléptünk a tóparti házba, ahol már hangosan dübörgött a zene. A legközelebbi szomszéd kilometerekre volt, így nem zavartunk senkit. A házban csak néhányan lézengtek, szinte mindenki kint volt. Nem volt nyár, kicsit csípős volt az idő, de néhány pohár után pont kellemes. Megkerestük a konyhát és legurítottunk pár felest. Na jó, én egy kicsit többet néhány felesnél.
‐ Tudom, hogy már sokadjára kérdezem a héten, de biztos minden rendben? ‐ szólalt meg Luke.
‐ Persze, csak egy kicsit szar hetem volt.
‐ Tesód? Veszekedtetek?
‐ Olyasmi, de minden okés.
‐ Jól van, ha te mondod. De ugye tudod, hogy nekünk mindent elmondhatsz.
Szar érzés volt hazudni a legjobb barátaimnak, de nem álltam készen arra, hogy megosszam ezt a titkot bárkivel is. De tudtam, sokáig nem húzhatom, mert már nem veszik be a hazugságaimat.

A hátsó ajtó felé vettük az irányt, ami egy nagy teraszra vezetett. Onnan mindent be lehetett látni, a hátsó kertet, a tavat, az erdőt. Egy kisebb tömeg gyűlt össze a tábortűz körül. Körbenéztem, hátha látok ismerős arcot. Kit akarok átverni, egy bizonyos arcot kerestem és néhány másodperc múlva meg is találtam. Egy asztalon ült, lábát a padra rakta fel és egy sört tartott a kezében. Kapucnis felsője csak a nyakát nem takarta, így tisztán kivehetőek voltak az odavarrt minták. Hiába volt tetőtől talpig felöltözve, még ígyis sexi volt, pusztán a tekintetével el tudta érni, hogy a szíved hevesebben verjen, vagy épp halálra rémülj. Épp felemelte a fejét, amikor a tekintetünk összetalálkozott. Alig két másodperc volt csupán és már el is fordította a fejét. Mintha nem is látott volna, pedig egyértelműen észrevett, engem nézett. Örülnöm kellene, hisz ezt akartam, leszálljon rólam, végleg. Ahogy újra felé pillantottam, egy bögyös barna állt mellette, konkrétan a képébe tolta a mellét, egyik kezével pedig Derek bicepszét simogatta. És ő hagyta, sőt, mosolygott a csajra és valamit mondott neki. Francba, hogy nem tudok szájról olvasni. Nem bántok nőket, de most legszívesebben odamentem volna hozzá és a hajánál fogva ráncigálom el onnan.

A srácokkal a tábortűz mellé telepedtünk le, néhány csoporttársunk mellé. Beszélgettünk, jobban mondva ők beszélgettek, én pedig a semmibe bámultam. Nem szabad őt figyelnem, attól csak minden rosszabb lesz. De nem bírtam ki, elkezdtem keresni és még épp elkaptam, amint bemegy a házba azzal a barnával. Nem szabad utánuk mennem, hisz nincs is jogom féltékenynek lenni. És a legfontosabb, nem bántok nőket.
‐ Nem csinálunk valamit? Ússzunk egyet a tóban.
‐ Most csak hülyéskedsz, ugye? Befagy a seggünk.
‐ Azért annyira nincs hideg.
‐ Én biztos nem megyek be.
‐ Akkor én elmentem úszni.
‐ Aiden, várj már!
Legurítottam még egy felest, majd a stég felé vettem az irányt. Boxerre vetkőztem, majd vissza pillantottam a part irányába. Mindenki engem figyelt, még ő is. A teraszon állt, a ribanccal. Tényleg nem volt túl meleg, de most már nincs visszaút, vettem egy mély levegőt és ugrottam. Rohadt hideg volt a víz, de néhány perc múlva kezdtem hozzászokni, valamennyire. A hátamra feküdtem és úgy úsztam. Volt valami megnyugtató a csendben és a sötétségben, mintha teljesen egyedül lennék. Csak bámultam a csillagokat, ezt a városban nem nagyon lehet megtenni, túl nagy a fényszennyezettség. Amikor már kellőképp összefagytam, elindultam a part irányába, Simon már ott várt rám.
‐ Már azt hittem utánad kell ugranom - hajolt le a stégről Simon.
Odaúsztam közvetlenül elé és a stégbe kapaszkodva felhúztam magam hozzá.
‐ Még bejöhetsz - kacsintottam rá.
De nem vártam meg a válaszát, megragadtam a pólóját és berántottam a vízbe. Azonnal a víz felszínére lökte magát és belém kapaszkodott.
‐ Basszus, ez rohadt hideg.
‐ Felmelegítselek?
Átkaroltam a tarkóját, majd megcsókoltam, miközben a partot páztáztam. Nem kellett sokat keresgélnem, az egyik fának dőlve megtaláltam. Premier plánból nézte végig a kis műsorom. Belekortyolt még egyet a sörébe, majd elhajította és inkább rágyújtott, miközben a ház felé csörtetett, többeket arrébb lökve. Azonnal elhúzódtam Simon-tól, most hogy nem látta a célszemély, nem volt értelme tovább folytatni.
‐ Most már én is fázom, menjünk.
A ház felé vettük az irányt, majd felmentünk az emeletre. Én bezárkóztam a fürdőbe, szükségem volt egy forró zuhanyra, mert tényleg rohadt hideg volt a víz. Vagy húsz percet biztos álltam alatta, arra a kis időre kikapcsoltam és nem gondoltam semmire, hetek óta először. De nem tartott túl sokáig, mert kopogtak az ajtón.
‐ Élsz még?
Francba, valahogy le kell ráznom. Tudom, egy seggfej vagyok és Simon tényleg rendes srác. De inkább kell az, aki szemétül viselkedik velünk, aki megbánt. A derekamra csavartam a törölközőt és kinyitottam az ajtót. Két lépés után megtorpantam.

‐ Mit keresel itt?
‐ Küld ki a szobából.
‐ Most ki akarsz dobni a saját szobámból?
‐ Háromig számolok.
Láttam, hogy nem viccel, pipa volt, de nagyon. Mégsem hagyhattam, hogy valaki megsérüljön, miattam.
‐ Kimennél légyszi, valamit meg kell beszélnem vele.
Simon rám nézett, majd pár másodperc múlva úgy döntött, jobb nem beavatkozni a dologba. Kisétált a szobából és bezárta maga után az ajtót. Derek abban a pillanatban odalépett és kulcsra zárta. Néhány lépéssel előttem termett, ráfogott a nyakamra és egészen a falig tolt. A szeme fekete volt, mintha nem is ő lenne és úgy szorította a nyakam, hogy alig kaptam levegőt, még sosem láttam ilyennek.
‐ Mégis mi a francot művelsz ezzel a bájgunárral?
‐ Minek tűnt? Lesmároltam. Semmi közöd hozzá kivel mit csinálok.
‐ Igazán? Akkor téged sem fog zavarni, ha most kisétálok azon az ajtón és megdugom azt a barnát, aki egész este rajtam csüng.
Már a puszta gondolattól is szorítást éreztem a gyomromban. Nem akarom, hogy bárki mással legyen. De azt sem akartam, hogy velem legyen, kész agyrém.
‐ Nem is akarsz tőle semmit.
‐ Egy dugásra még jó lehet. Mivel az akivel lenni akarok, nem válaszol az üzeneteimre.
Francba a józan ésszel, megragadtam a haját és a száját az enyémre húztam. Istenem, mennyire hiányzott. Fogával felsértette a szám és a nyakam továbbra sem engedte el. Mérges volt és elégtételt akart venni. Mire feleszméltem, már az ágyon feküdtem, ő pedig rajtam. De egy pillanatra sem szakadtunk el egymás szájától. Megragadtam a pólóját és áthúztam a fején, neki nem kellett bajlódnia a törölközővel, mivel az már félúton leesett. Végignéztem izmos mellkasán és már a látványtól megrészegültem, hozzám se kellett érnie.
‐ Vetkőzz le! ‐ adtam ki a parancsot.
Szája széle felfelé húzódott és miközben engem bámult, meztelenre vetkőzött. Nem bírtam magammal, úgyhogy nem sokat időztünk az előjátékkal, percekkel később már bennem volt. A lábaim a vállán voltak, úgy nyomta a fejem mellé. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire hajlékony vagyok.
‐ Nézz rám!
Sosem foglalkoztam az intimitással, csak sexeltem. Egy szükséglet volt, amit időről időre ki kellett elégíteni. De vele más volt, ahogy a szemeibe néztem, képtelen voltam máshova figyelni. Tetszett, ahogy rám nézett, mintha csak én lennék, senki más nem számítana. Az álmaimban mindig hátulról csináltuk, semmi szemkontaktus, becéző szavak. De az igazi Derek más volt. A rettegett boxoló mögött egy srác rejtőzött, aki nem mutatta meg magát akárkinek. Fogalmam sincs meddig szeretkeztünk így, mert hogy ez az volt, nem csak sex. De nem is érdekelt. Miközben elélvezett, megcsókolt, éreztem minden rezdülését, sóhaját. És ez elég volt hozzá, hogy én is elérjem azt a bizonyos pontot. Hozzám se kellett érnie, pusztán attól elélveztem, hogy bennem volt. Miután mindkettőnk pulzusa visszatért a normál tartományba, még percekig feküdtünk ott anélkül, hogy kihúzódott volna belőlem.

De fel kellett tennem a kérdést.
‐ Mit csinálunk mi?
‐ Mármint hogy sexeltünk?
‐ Nem, te hülye. Hanem te meg én. A bátyámmal rendszeresen szétveritek egymást, erre lefekszel az öccsével. Mit akarsz tőlem?
‐ Nem tudom, erre most rögtön válaszolnom kell? Nem lehet azt, hogy majd később meglátjuk?
‐ Nem lehet.
‐ Fogalmam sincs. Az az igazság, hogy egy ideje már tudom, hogy bejövök neked. És te sem voltál közömbös számomra. Az elején talán csak a kihívás, hogy meg tudom fektetni Hunter öccsét, de most már... nem tudom. Azt hittem elég lesz egy alkalom, de csak egyre jobban kívánlak.
Gyenge vagyok, képtelen vagyok távol maradni tőle. Miközben ott motoszkált bennem egy érzés, hogy ezt meg fogom bánni. De sosem foglalkoztam azzal, mi lesz, a mának éltem.
‐ Jól van.
‐ Mi jól van??
‐ Ez talán működhet, de le kell fektetnünk néhány szabályt.
‐ Nagyon romantikus vagy.
‐ Semmi romantika, ez csak sex. És nem tudhatja meg senki.
‐ Kivárod, amíg unalomig keféllek, aztán lelépek?
‐ Valami olyasmi - valahol mélyen azt kívántam, ez sose következzen be.
‐ És hogy képzelted ezt az egészet?
‐ Kereshetjük egymást, de csak telefonon. Nem találkozunk olyan helyen, ahol lebukhatunk. És nem sexelünk másokkal, amíg ez tart kettőnk között.
‐ És ha nemet mondok a feltételekre? Ha nyíltan akarok randizni veled?
‐ Akkor kisétálok azon az ajtón és több alkalom nincs. Vagy így, vagy sehogy.
Láttam rajta, hogy átgondolja a feltételeket. Az egyik felem azt akarta, hogy ne legyen elég neki, amit kínálok, a másik pedig azt, hogy egyezzen bele és csak az enyém legyen.
‐ Jól van.
Olyan alkut kötöttem, amit a szívem mélyén én sem akartam. De csak így maradhatok a közelében. Reméltem, hogy sosem jön el az a pillanat, amikor ez már kevés lesz neki. Az, hogy én nem egy darabban kerülök ki a végén, garantált volt. De talán megéri, még ha csak egy kis ideig is, de boldog leszek.