Knight-testvérek I.: Aiden Knight - Egy ágyban az ellenséggel

1.

Elkövettem életem eddigi legnagyobb hibáját. Pedig volt már egy pár, de ez viszi a prímet. Hogy lehettem ilyen hülye?! Jah igen, már tudom, az alkohol, a legnagyobb ellenségem. Józanul legalább ésszerűen gondolkodom, többnyire. De pár pohár után teljesen elvesztem a kontrollt. Két ève tartó rögeszmémnek eddig ellen tudtam állni. Messziről figyeltem és háló szobám magányában vertem ki néha rá, miközben arra gondoltam, hogy hátulról dönget és vaskos ujjaival szorítja a csípőm. Mindig hátulról, majd miután végzett velem, a hátamra fekszik és végig csókolja a nyakam. Itt megálljt parancsoltam az álmodozásnak. Hisz miért kínozzam magam olyasmivel, ami soha nem fog megtörténni, legalábbis nem ebben az életben. Megtartottam a távolságot, de ahogy telt az idő, azon kaptam magam, hogy folyton őt figyelem. Kivel van, mit csinál, ha nem voltunk egy légtérben, akkor is őt kerestem a tekintetemmel. Kezdett elhatalmasodni rajtam ez az egész és fogalmam sem volt, mit csináljak. Próbáltam kiverni a fejemből, de nem ment. Egy éjszakánál tovább senki nem kötötte le a figyelmem. De egész jól el voltam, addig az ominózus estéig. Miért kellett egyedül elengedniük abba a buliba?!

‐ Nem már, gyertek el. Halálra unom magam.
‐ Szerda van és holnap ZH-t írunk. Nem fogom szétcsapni magam, csak mert neked viszket. Hívj fel valakit a noteszedből.
‐ Most seggfej vagy!
‐ Majd hétvégén bepótoljuk.
‐ De nekem most kell kikapcsolnom. Meghívlak titeket.
‐ Bocs haver, de nem megy. Ha most sem sikerül ez a tárgyam, apám agyonver, vagy zárolja a hitelkártyám. Nem tudom melyik a rosszabb.
‐ Akkor úgy tűnik egyedül kell mennem.
‐ Biztos nem lesz gond? Nem is ismered a házigazdát.
‐ Ismersz, feltalálom magam. Nem kell félteni.
‐ Jah, legutóbb is tesódnak kellett kihúznia a segged a csávából. Komolyan nem tudsz várni pár napot?
‐ Jó tanulást.
Igaza volt, de ma nem maradhatok itthon, különben megőrülök.

Éjfélre értem oda, persze már javában folyt a buli. Szerencsére kevés volt az ismerős arc, pont erre van szükségem, kitombolni magam anélkül, hogy másnap mindenki rólam pusmogjon. A konyhában mindenhol üvegek voltak, jó pár már üresen és olyan alkohol szag, hogy egy kezdő már ettől berúgott volna. De nekem ma valami erősebbre van szükségem. Magamhoz vettem egy üveg whiskyt és mire a nappaliba értem, már csaknem a fele hiányzott.
‐ Aiden Knight, senki nem szólt, hogy te is jössz.
Gondolom a házigazda, életemben nem láttam még a srácot.
‐ Nem volt betervezve.
‐ Nincs kedved kicsit elvonulni? Az egyik haverom szerzett valami ütőset, páran kipróbáljuk.
Kell az nekem, hogy semmire ne emlékezzek az estéből? Azt hiszem ezt most kihagyom, a bátyám valószínüleg kinyírna, még a múltkorit sem felejtette el.
‐ Kösz, most nem.
‐ Okés, de ha kell valami, csak szólj.
Úgy tűnik hiába van tele a hely csupa ismeretlenekkel, nem tudok elvegyülni. Keresnem kell valami nyugis helyet, mert kezd beütni a pia. Végigjártam az egész házat, hátha találok valakit, aki ha csak pár órára is, de eltereli a figyelmem, de nem jártam sikerrel. Mire az emeletre értem, már teljesen kész voltam. Lehet csak lefekszek valahová és majd reggel hazamegyek. Végre egy buli, ahol nem történik semmi.

De nem volt szerencsém, mert az egyetlen szobában, ahol nem dugtak, megtalált a végzetem. Épphogy magamra zártam az ajtót és leültem az ágyra, besétált Ő. Miért kell ennyire ínycsiklandónak lennie? Fekete nadrág és póló volt rajta, ami feszült az izmain, pont amennyire kell, a mellkasán, a karján. Igazán megfordulhatna, hogy láthassam a fenekét is. Most komolyan lecsekkoltam?! Véletlenül pont tudom, hogy bokszolni jár az egyik terembe és nem veti meg az illegális harcokat sem. A bátyámmal rendszeresen verték egymást szarrá elhagyott raktárak falai között. Fekete haja oldalt rövidre volt nyírva, felül pedig hoszabbra hagyta, amit hátrafésülve hordott. A szemöldökében és a nyelvében pirszing volt, legalábbis amiről én tudok. A többi testrészét sajnos nem volt alkalmam megfigyelni. Mogyoróbarna szemeitől pedig minden csaj elolvadt, elég volt egy nézés és egy félmosoly.
‐ Nocsak kit fújt ide a szél. Nem tudtam, hogy a Knight testvérek is lemerészkednek a pórnép közé.
‐ Kopj le, Derek!
Derek kibaszott Hayes, minden egyes álmom főszereplője.
‐ Csak így, egyedül? A testőröket hol hagytad?
‐ Meg tudom védeni magam.
‐ Hát hogyne, ha te mondod.
Ekkor kinyílt az ajtó és egy szőke hajzuhatag dugta be a fejét.
‐ Sajnos nem találtam üres szobát. Látom te sem jártál nagyobb sikerrel. Nem viszel inkább haza magaddal, édes?
Vártam, hogy mikor küld el a francba, hogy megdughassa a bigét, de erre nem számítottam.
‐ Bocs szivi, változott a terv.
‐ De hát azt mondtad, hogy…
De mielőtt a csaj befejezhette volna a mondandóját, Derek az arcába csukta az ajtót.
‐ Miattam igazán nem kellett volna, úgyis épp indulni akartam.
‐ Nem elég puccos a hely, burzsujkám?
‐ Túl zsúfolt lett.
Elindultam az ajtó felé, de két lépés után hallottam a zár kattanását. Hacsak nem akarok az ablakon kiugrani, ami valószínűleg törött csontokkal járna, nem nagyon van kiút ebből a szobából. Csak állt ott és bámult, azzal az önelégült mosollyal az arcán. Ha el akar gyepálni, valószínűleg anélkül megteszi, hogy megizzadna. Értettem a verekedéshez, jó párszor kerültem már bajba, de Derek más kategória volt. Láttam már boxolni és nem szívesen kerülnék egy ringbe vele. Most mégis egy szobában vagyunk és fogalmam sem volt mit akar. A bátyámmal sokszor került összetűzésbe, de én még csak nem is beszéltem vele soha. Ha egy helyiségben tartózkodtunk, észre sem vett, mintha ott se lennék.