Knight-testvérek I.: Aiden Knight - Egy ágyban az ellenséggel

2.

Kibaszott fejfájás. Akkor tegnap este tuti berúgtam. Csak reméltem, hogy a saját ágyamban vagyok, de nem volt szerencsém. Lassan kinyitottam a szemem és ahogy kezdett hozzászokni a fényhez, feltérképeztem a környezetem. Egy ágyban fekszem, ami jó dolog, ébredtem már szarabb helyeken is, de a szoba nem a sajátom volt. Megpróbáltam feltápászkodni, de a fenekemben lüktető fájdalom kicsit megnehezítette. Sőt, igazából mindenhol fájt, mintha megvertek volna. Nagy nehezen kikeltem az ágyból és a tükör elé léptem. Meztelen voltam és mi a franc?! Tele volt a bőröm lilás foltokkal, a nyakamon fojtogatás nyomai, tisztán kivehetőek voltak az ujjak. A vállamban lüktető fájdalom forrása pedig egy harapás nyom volt. És ekkor jött a felismerés, az előző éjszaka képei pár másodperc alatt pörögtek le a fejemben.
‐ Nem, nem. Bassza meg, mit műveltem?!

Ha ez kiderül, nekem végem, a bátyám elevenen fog megnyúzni. Mégis mi a franc történt?! Semmi jelét nem adta, hogy én is bejövök neki, erre jön és rám mozdul. Vagy az egész csak valami hülye terv része, amivel ki akarja csinálni a tesóm? Végül is bejött neki, mert én hülye széttetem a lábam a legnagyobb ellenségünknek. A telefonomért nyúltam, de persze ennek is most kell lemerülni. Már az is lehet, hogy mindenki tudja, ha kisétálok azon az ajtón, úgyis kiderül. És szereznem kell egy töltőt, minél hamarabb. Az ajtón kilépve csend fogadott. Ahogy elértem a földszintre, néhányan mèg aludtak, a földön, az asztalon. Mások szedelődzködtek, hogy elhagyják a bűntény helyszínét. Többen megbámultak, de semmi extra reakció. Ezek szerint a seggfej még nem kürtölte szét a dolgot. A konyhába érve a pulton találtam egy töltőt, azonnal rádugtam a telóm, vártam pár másodpercet majd bekapcsoltam. Több nem fogadott hívás és üzenet a tesómtól, hogy hol a francba vagyok már. Amikor eljöttem, nem volt otthon, így valószínüleg azt sem tudja hol vagyok. De semmi megjegyzés arról, hogy tudna a botlásomról. Bár lehet így akarja elérni, hogy gyanútlanul haza menjek, aztán pedig megfojt. De nem volt választásom, nem volt értelme elodázni az elkerülhetetlent.

A házba érve már hallottam lépteinek hangját. Amikor meglátott megtorpant, de másodpercekig semmit nem mondott.
‐ Mégis hol a francban voltál és mi történt veled? Úgy festesz, mint akin átment egy egész focicsapat.
‐ Csak egy buliban és nem, nem egy egész focicsapat volt.
‐ Az meg mi?
Közelebb lépett hozzám és végigsimított a nyakamon.
‐ Valaki bántott? Mi történt?
‐ Jah, ez? Semmiség.
‐ Te beteg vagy, komolyan mondom. Remélem legalább gumit használtatok.
‐ Mondja az, aki hobbiból veri szét más emberek fejét.
‐ Az sport.
‐ Az utcai bunyó nem sport.
‐ Legközelebb szólj, hogy merre mész, halálra aggódtam magam.
‐ Bocs.
‐ Kérsz reggelit? Még van időm valamit összedobni.
Mindketten felnőttek voltunk, de sokszor még mindig gyerekként kezelt, az egyetlen kisöccse vagyok, akit mindentől meg kell védenie, legalábbis szerinte. Sokszor kihasználtam, hogy ennyire apáskodó, például imádtam, amikor főz nekem. Nekem semmi tehetségem nem volt hozzá, még egy rántotta készítés közben is képes voltam leégetni a konyhát. De sokszor az őrületbe tudott kergetni vele, úgy kezelt, mint aki semmit nem tud egyedül megcsinálni.
‐ Az jó lenne, éhen halok.
Miközben elővette a serpenyőt, megkezdte a kihallgatást.
‐ És merre voltál?
‐ Házibuli volt, de nem igazán ismertem ott senkit.
‐ Luke és Connor?
‐ Nem jöttek.
‐ Biztos nem bántott senki?
‐ Nyugi, oké? Meg tudom védeni magam, nem kell mindig ott lenned mellettem.
Lerakta a fakanalat a konyhapultra és felém fordult.
‐ Én mindig melletted leszek, számíthatsz rám bármiben. Ugye tudod, hogy mindent elmondhatsz nekem?
Ez most valami teszt akar lenni?
‐ Tudom, de tényleg nem történt semmi. Ne aggódj már annyit. Azt az időt, amit azzal töltesz, hogy miattam parázol, fordíthatnád szórakozásra is, vagy ismerkedésre.
‐ Ott van Sarah.
‐ Ezt inkább meg se hallottam.
Megelégedett ennyivel és tovább folytatta a főzést. Gondolom nem akarta századjára is végig hallgatni, mennyire nem hozzávaló a csaj.
‐ Csinálhatnánk valami közös programot. Már nem is emlékszem mikor csináltunk valamit együtt utoljára.
Az utóbbi időben tényleg kicsit eltávolodtunk, nem egy volt a baráti körünk, én egyetemre jártam, ő dolgozott. Még szerencse, hogy együtt lakunk, mert lehet még ennyit se beszélgetnénk. Hiányzott a kapcsolatunk, mindig is jó testvérek voltunk, ő az egyetlen fix pont az életemben, akihez bármikor fordulhatok.
‐ Az jó lenne. Nemsokára úgyis itt a tavaszi szünet, utazzunk el valahova, csak mi ketten.
‐ Benne vagyok.

Reggeli után már csak egy dolog maradt hátra, beszélni Derek-el. És mivel ez nem telefontéma, muszáj leszek megkeresni. Pár üzenet és telefon után megtudtam, hogy a klubházban van. Nagyszerű, ha valaki meglátja, hogy beteszem oda a lábam, öt percen belül fent lesz mindenhol.

Húsz perc múlva már a ház előtt szobroztam, jobban mondva a kocsiban elbújva, a sötétített ablak mögött. Újabb tíz perc kellett, mire összeszedtem magam. Az arcomba húztam a kapucnit, majd bekopogtam. Derek egyik haverja nyitott ajtót.
‐ Mi a franc? Csak nem egy verésért jöttél, Knight?
‐ Nagyon vicces. Derek?
‐ Szerinted beengedlek? Húzz a francba innen!
‐ Engedd be!
Már a hangjától megborzongtam. A tegnap éjszaka képei diavetítésként kezdtek el végig pörögni. Nem, nem, ennek véget kell vetni. Beléptem az ajtón és ott állt, egy szál nadrágban. Nincs pénze pólóra?
‐ Mi szél hozott erre Nyuszifül?
Elég volt egyetlen szó és végem volt. Éreztem, ahogy égni kezd a fülem, majd szép lassan átterjed az arcomra is, pedig nem vagyok egy könnyen zavarba jövő típus. Mégis honnan szedte ezt a becenevet? Mindegy, most nem ezért vagyok itt.
‐ Beszélhetnénk?
A haverja persze nem tágított, vigyorgott mint a tejbetök a műsoron.
‐ Hajrá!
‐ Négyszemközt.
Utálom a mosolyát és utálom őt is. Na jó, ez nem igaz, inkább magam utálom, amiért ilyen gyenge voltam.

Felmentünk az emeletre. Ahogy hátat fordított nekem, megláttam a karmolás nyomokat rajta. Remélem ez nem én voltam. Kérlek, ne! Majd be az egyik szobába, gondolom ez volt az övé. Amint szembe fordult velem, bevitte az első ütést.
‐ Igen, ez a hátamon te voltál.
Becsuktam a szemem és az orromon keresztül lélegezve próbáltam lenyugtatni magam. Nem eshetek neki, itt nem.
‐ Elmondtad valakinek?
‐ Úgy tűnt, tudja valaki?
‐ Válaszolj!
‐ Senkinek, egyenlőre.
‐ Ez maradjon is így. Nem tudhatja meg senki, a bátyám kinyírna, előbb téged, majd engem is.
‐ És engem ez miért is érdekel?
‐ Te sem akarod ezt. Megvannak a kis játékaitok, de ha tényleg felbosszantod és ezzel fel fogod, akkor onnantól nincs visszaút és ezt te is nagyon jól tudod.
‐ Honnan veszed, hogy nem ezt akarom? Mi van, ha tönkre akarom tenni? Ha ez kiderül, úgy fogja érezni, hogy a kisöccse elárulta, az egyetlen testvére. Onnantól mégis kiben bìzna, ha még benned sem tud?
Ha tényleg ez a terve, semmit nem tehetek, hogy megállítsam. Mégis mit ajánlhatnék fel, amitől meggondolná magát?
‐ Jól van, mit akarsz?
‐ Semmit, mindenem megvan. Az én kezemben van az irányítás.
Eddig fel sem tűnt, milyen közel jött hozzám. Felemelte a kezét és a nyakamra tette, pontosan oda, ahol tegnap éjszaka a nyomokat hagyta.
‐ Hagyj békén!
‐ Tényleg ezt akarod?
‐ Nem voltam elég érthető?
‐ Egy baj van csak, a tested elárul, nyuszifül. Már attól gyorsabban veszed a levegőt, hogy ilyen közel vagyok hozzád.
‐ Ez csak a másnaposság.
‐ Ha te mondod.
‐ A tegnap éjszaka hiba volt, de többet nem történik meg. Térjünk vissza arra a szintre, ahol eddig voltunk, mintha nem is ismernénk egymást. ‐ Épp indultam volna az ajtó felé, amikor még eszembe jutott valami. ‐ Ugye tiszta vagy? Nem használtál gumit.
‐ Te sem.
‐ Olyan részeg voltam, hogy hagytam megdugj. Szerinted eszembe jutott, hogy elő vegyek a tárcámból egy óvszert?
‐ Hát ez most fájt volna, ha nem te könyörögsz azért, hogy dugjalak meg.
‐ Nem könyörögtem. És nem válaszoltál a kérdésemre. Szóval tiszta vagy?
‐ Sosem dugok óvszer nélkül, te kivétel voltál, nyuszifül. És te?
‐ Én sem. Akkor bízhatok abban, hogy hallgatsz a dologról?
‐ A kettőnk titka marad, édes.
Azzal elindultam kifelé. Minél hamarabb ki kell innen jutnom, már ígyis túl sokáig voltam a közelében. Ha pár percet még maradok, lehet rávetem magam. Csak az önbecsülésem tartott vissza, nyilván. Vagy inkább a fájdalom a fenekemben. Szánalmas vagyok. De volt egy furcsa érzésem az egésszel kapcsolatban, túl könnyen ment, túl gyorsan belement.