Knight-testvérek I.: Aiden Knight - Egy ágyban az ellenséggel

3.

Egy hét telt el az ominózus éjszaka óta, de még mindig nem tudtam kiverni a fejemből. Az éjszaka közepén, izzadságban úszva riadok fel, álló farokkal, mert arról álmodom, hogy ott van velem. Párszor összefutottunk azóta az egyetemen, de még csak rám se nézett, a seggfej. Na nem mintha én őt figyeltem volna, hogy kivel ül, kivel beszélget, hogy illegetik előtte magukat a ribancok. Mindent elkövettem, hogy ne rá összpontosítsak. Kerestem azt, aki elfeledteti velem, de senki nem ért fel hozzá, még csak be sem indultam senkire.

Épp közgázon ültünk, amikor rezgett a telefonom az asztalon.

Napok óta próbállak kiverni a fejemből, jobban mondva azt az éjszakát, sikertelenül. Mit szólnál egy ismétléshez?

Derek Hayes voltam, ha eddig nem derült volna ki. Várom a válaszod nyuszifül.

A seggfej, mégis honnan szerezte meg a számom. Most mi legyen? Válaszoljak vagy tiltsam le?

Ha azon gondolkozol, hogy letiltasz, én a helyedben nem tenném. Beszerzek még pár SIM kártyát, ha az kell. Vagy üzenjek a tesódon keresztül?

Francba, honnan tudja mire gondolok?

Egyszeri alkalom volt, nincs ismétlés. Már egyébként is megtaláltam a helyettesed. Nem vagy pótolhatatlan.

Kétlem, hogy így lenne. De ha mégis, remélem emlékszel mit mondtam még, mielőtt megdugtalak.

Fogalmam sem volt miről beszél, de nem is érdekel. Ha nem válaszolok neki, talán egy idő után megunja. De a következő órán újra az üzeneteitől pittyegett a telefonom.

Épp matekon ülök, felettébb érdekes, amit a tanár magyaráz, de képtelen vagyok figyelni, folyton te jársz a fejemben és az a formás kis popsid, amint hátulról megduglak. Már a gondolattól is feláll. Tudom, hogy távol kellene maradnom tőled, de tudod mit mondanak a tiltott gyümölcsről?!

Neked nem jutottam eszedbe az elmúlt egy hétben?

Nem fogsz válaszolni?

Mindig megkapom, amit akarok. Ne játszd az elérhetetlent!

Mégis mibe kevertem magam. Valahogy ki kell belőle másznom, de senkinek nem mondhatom el. Megbízok a barátaimban, tudnak titkot tartani, de még a falnak is füle van. Ha kiderül, végem. Nem akarok a bátyámnak csalódást okozni, csak ő van nekem és mindennél fontosabb, még annál is, hogy a jelek szerint nem tudom elfelejteni Derek-et.

A nap további részében ignoráltam az üzeneteit, pár óra elteltével leállt. Luke-al és Conor-al a menza felé sétáltunk, az ajtón belépve azonnal éreztem a jelenlétét, még csak látnom sem kellett. Ahogy szétnéztem, a tekintetünk összeakadt. Tovább sétáltam, anélkül, hogy bármilyen reakciót mutatnék, miközben legszívesebben odamentem volna hozzá. Vettünk kaját, majd kerestem egy asztalt, a lehető legmesszebb tőle. Minden mozdulatomat követte a tekintetével, már ennyitől megborzongtam. Méterekre volt tőlem, mégis olyan hatással volt rám, mint senki más.
‐ Miért bámul téged egyfolytában Derek Hayes?
‐ Fogalmam sincs, biztos megint van valami ügye a bátyámmal.
‐ Ijesztő a srác.
‐ És arról nem mesélsz végre, mi történt azon a bulin?
‐ Nem volt semmi extra.
‐ Semmi extra?? Néztél már tükörbe?
‐ Semmi extra, kivéve ezt.
‐ És ki volt?
‐ Csak egy srác, nem ismertem.
‐ Hihetetlen vagy. Egyszer még bajba kerülsz, az tuti.
Na ne mondd, erre én is rájöttem, sajnos utólag. Ha tudnák, mit műveltem, fogalmam sincs hogyan reagálnának.
‐ Szia, Aiden! Nem válaszoltál az üzeneteimre.
Odajött hozzánk Simon, egy srác, akivel pár hete összejöttem, egy estére. Többet nem kerestem, mert nem volt valami emlékezetes éjszaka, még ahhoz sem volt elég jó, hogy talonban tartsam. Helyes volt, de ennyi, semmi több. Persze ezt direktbe nem mondtam meg neki, de úgy látszik nem vette az üzenetet.
‐ Elfoglalt voltam ‐ mosolyogtam rá.
‐ Nincs kedved valamelyik nap találkozni? Tartok egy bulit a tóparton. Eljöhetnétek ‐ mondandója közben a vállamra tette a kezét, majd áthúzta a tarkómra és ott tartotta, miközben a fülem cirógatta.
Nem akartam tőle semmit, de egy buli nem hangzik rosszul. Remélem nem értelmezi félre az üzenetet. De a hatodik érzékem azonnal bekapcsolt, a tarkóm égette a tekintete, tudtam, hogy figyel. Ez még kapóra is jöhet. Simon derekára tettem az egyik kezem, úgy folytattuk a beszélgetést. Fél szemmel Derek-re pillantottam, akinek a szeme szikrákat szórt. A keze ökölbe szorult az asztalon. Úgy látszik a kis színjáték működik, remélem ebből már ért.
‐ Akkor szombaton találkozunk.
Simon vissza sétált a haverjaihoz. Luke és Connor értetlenül néztek rám.
‐ Mi van?
‐ Mi volt ez az egész? Azt mondtad a srác felejtős, ehhez képest…
‐ Csak bulizni van kedvem és pont kapóra jött.
‐ Ahhoz nem kellett volna a derekára tenned a kezed. Miért hitegeted feleslegesen a srácot?
Valóban nem érdekel, de a színjáték másnak szólt. Remélem nem lesz nehéz ezek után lerázni Simon-t.
‐ Nagyfiú már, biztos túl fogja élni. Elugrom a mosdóban, majd a teremben találkozunk.