Knight-testvérek I.: Aiden Knight - Egy ágyban az ellenséggel

11.

Ez a nap a szokásosnál is hosszabb volt, vagy talán csak azért éreztem így, mert tegnap óta nem láttam Derek-et. Korábban, ha láttam egy szerelmespárt, akik hosszan búcsúzkodtak, nem értettem a dolgot, miért nem zárják le gyorsan, hisz pár óra múlva úgyis találkoznak. Most már más a helyzet, már egy napot is alig bírok ki nélküle. Annyira hozzászoktam a jelenlétéhez, hogy reggelente még ki sem nyitom a szemem, de beszélek hozzá. Aztán rá kell jönnöm, hogy otthon vagyok, a saját ágyamban, ő pedig nincs is mellettem. Bár ez a ritkább eset, nagyrészt Derek-nél szoktam tölteni az éjszakákat, olyan mintha már együtt élnénk.
‐ Megyünk?
Épp az utolsó óráról jöttünk ki Luke-al és Connor-al.
‐ Még el kell intéznem valamit, este találkozunk.
‐ Okés, majd csörgök.
Ezt a hívást jobb ha nem hallja senki. Beültem a kocsiba és végig pörgettem a telefonkönyvet. Már rég nem tárcsáztam ezt a számot.
‐ Rég beszéltünk, Aiden! Csak nem újra visszatérsz közénk?
‐ Mennyire vagy elfoglalt? Tudunk találkozni?
‐ Egy régi törzs vendégemre mindig van időm. De a héten nem jó, nem vagyok a városban. Hívj fel jövő héten és megbeszéljük.
‐ Okés, akkor majd kereslek.
Kitől lehetne információt szerezni egy dílerről, ha nem egy másik dílertől. Remélem Ryder tud valami hasznos infóval szolgálni, mert ez az egyetlen esélyem, hogy még ha csak részben is, de ki békítsem Derek-et és Hunter-t. Ha egyikük sem hajlandó lépni az ügy érdekében, majd én. Ha ügyesen csinálom a dolgokat, mire bármelyikük is megsejti, mit művelek, már rég megszerzem a megfelelő infókat.

Hunter nem volt otthon miközben készülődtem, így dobtam neki egy üzenetet. Túl hamar elkészültem. Felesleges lett volna elindulnom, hisz Derek sosem érkezik korán egy buliba. Elkezdtem összeszedni a szennyest, megigazítottam az ágyam, mire észbe kaptam, már rend volt a szobámban. De mindössze fél óra telt el, mintha szándékosan vánszorogna az idő. Így áttértem a fürdőszobára, majd a konyhára. Totál kimerítő ez a takarítás, de mire elindultam, szinte az egész ház csillogott. Hunter biztos dob egy hátast a dologtól.

Ahogy a ház felé közelítettem, már messziről láttam a tömeget. Úgy látszik, ma este mindenki itt bulizik. Utat törtem magamnak a vonagló testek között, de valami nem stimmelt. Többen is megbámultak, mások összesúgtak, ahogy elhaladtam mellettük. Éreztem, hogy valami nem stimmel. Mintha a hatodik érzékem jelezte volna a bajt, ami hamarosan megtörténik. De nem foglalkoztam a baljós jelekkel, meg kell találnom Derek-et. A folyosón átverekedve magamat megláttam Derek egyik haverját.
‐ Láttad Derek-et?
‐ Ahha.
Majd hosszú csend következett.
‐ És el is mondod merre van?
‐ Az emeleten. De én a helyedben nem mennék most fel.
A mosolya már elég intő jel kellett volna, hogy legyen. De nem, a saját szememmel kell látnom, mi a franc folyik itt. Anélkül, hogy további másodperceket pazaroltam volna a seggfejre, elindultam a lépcső irányába. Az első két ajtó nem talált, mindkettő foglalt volt, csak nem a megfelelő személlyel. Végül a harmadik lett a nyerő. Csak sajnos nem nyertem vele semmit.

A ribanc kezei Derek nyakán lógtak, ő pedig a csaj fenekét szorongatta. Elfogott a hányinger és szédülni kezdtem. Legszívesebben azonnal hátat fordítok és elhúzok innen, de nem lehetek gyáva. Vettem néhány mély levegőt, majd újra feléjük fordultam és becsaptam magam mögött az ajtót. Farkasszemet néztem Derek-el. De nem szólalt meg, olyan ártatlanul nézett, mintha semmi rosszat nem tett volna.
‐ Mi folyik itt? ‐ próbáltam nyugodtnak tűnni, de belül remegtem.
‐ Megcsókoltam a barátnőmet.
A ribanc átkarolta Derek-et és csak vigyorgott.
‐ Barátnő?
‐ Nem beszélek elég érthetően?
‐ És én akkor ki vagyok?
‐ Tényleg azt hitted, hogy ez köztünk igazi? Hogy szeretni foglak azok után, ahogy a bátyád bánt velem?
A szívem egyre gyorsabban vert és éreztem, ahogy a szemeim szúrni kezdenek. De nem akartam sírni, előttük nem.
‐ Azért jöttél össze velem, hogy megleckéztesd? Ez csak egy vicc, ugye?
‐ Igen, az volt. Az elején úgy voltam vele, hogy megduglak párszor aztán a bátyád orra alá dörgölöm, de amikor jöttél azzal, hogy tartsuk titokban, gondoltam nem árt, ha te is megtanulsz valamit, Derek Hayes-t senki nem kezeli titokként. Így két legyet ütöttem egy csapásra. Hallgatnod kellett volna a bátyádra.
Mintha nem is ismertem volna az előttem álló srácot. Az, akivel hónapok óta együtt vagyok, sosem bántana meg szánt szándékkal. De az előttem álló Derek Hayes csak a képembe vigyorog, miközben a mellette álló csaj seggét simogatja. Hiába próbáltam nyugodt maradni, a kezeim remegni kezdtek. Legszívesebben mindkettőnek behúztam volna egyet, de nem érnek ennyit.
‐ Azt mondtad…- de képtelen voltam kimondani. ‐ De én nem Hunter vagyok.
‐ Pontosan, ez volt a lényeg. Tudtam, hogy csak rajtad keresztül bánthatom igazán. Az a seggfej tönkretette az életemet és az apámét is. A drogos barátnője túladagolta magát és engem hibáztatott miatta. Mindenkinek azt mondta, hogy miattam halt meg, pedig a csaj a fél várossal dugott, bárki belőhette és ott hagyhatta. Mindenki elfordult tőlem, csak egy-két barátom maradt mellettem, akik tudták az igazságot. Az apámat kirúgták a munkahelyéről valami mondvacsinált indokkal. Mindent tönkretett a családod.
Olyan dühöt láttam a tekintetében, amit még egyszer sem. Amikor rám nézett, mindig vágy, szeretet tükröződött a tekintetében, nem gyűlölet. De ebben a pillanatban gyűlölt, engem, a bátyjám, a múltat. Egy pillanatra elgyengültem és majdnem kicsúszott a számon a sajnálom szó. De csak majdnem. Még időben kapcsoltam, végül is ő az, aki engem bántott olyan dolog miatt, amit el sem követtem. Egy perccel sem vesztegetek több időt Derek Hayes-re. Hátat fordítottam nekik, majd gyors léptekkel elindultam a földszintre. Miközben végig rohantam a házon, teljesen megszűnt a külvilág, nem láttam a tömeget, vagy hallottam a körülöttem zajló eseményeket. A kocsihoz érve feltéptem az ajtót, beültem, majd miután gyújtást adtam, csikorgó kerekekkel húztam el onnan.