Te, én és a lila fények

4.rész

Abban a pillanatban konkrétan megszólalni nem tudtam. Annyira le voltam döbbenve hogy hirtelen azt is elfelejtettem hogy hol vagyok. Kizártam mindent, csak őt làttam, meg az elmosódott lila fényeket körülöttem. Ezt nem hiszem el. De komolyan. Képtelen vagyok rá. Ez csak egy álom. Igen. Ez nem történt meg. Mindjárt felkelek, és vége lesz.......ugye?
Nem, nem lett vége. Továbbra is ott ácsorogtam sokkosan bámulva a fiút, aki egy és ugyan az volt, mint a szállodai idegen. Ha most elájulnék, az túl feltűnő lenne? Valószínűleg igen, szóval ezt hanyagoltam

-Mi a franc?- ennyit sikerült kinyögnöm. Fantasztikus. Taehyung csak mosolygott,és nem szólalt meg. Kezdtem borzasztó kellemetlenül érezni magam. Mármint jobban mint eddig. Magamon éreztem egy kazal ismeretlen ember tekintetét, plussz a barátnőim égetően kíváncsi pillantásait is.

-Hé, haver, bocs hogy megzavarom ezt a.........valamit,de még koncert van. Utána lerendezed- bukkant fel Jk és egy halvány mosolyt küldve felénk elvonszolta barátját,aki még utoljára rám nézett

- Maradj itt a koncert végén. Kérlek!- azzal,mintha mi sem történt volna sarkon fordult és tette a dolgát. Énekelt

-Sof...még is mi a f*sz volt ez?- próbálta túl üvölteni a tömeget Molly

-Ha én azt tudnám...- ráztam a fejem értetlenül

- Erről még beszélünk, abban biztos lehetsz- fenyegetett meg. Az oké hogy ők magyarázatot várnak. De nekem ki fogja megmagyarázni?
A koncert fennt maradó maximum fél órájában valahogy már nem énekeltem olyan önfeledten mint azelőtt. És ennek most semmi köze nem volt a fáradsàgomhoz. Egyszerűen csak nem értettem hogy mi folyik körülöttem, és ez zavart

-Army! Nagyon jó volt veletek! Mint általában mindig-kuncogott Jimin a mikrofonba

-Remélem ti is élveztétek. Mert mi nagyon- tette hozzá Yoongi

-Viszont nekünk mennük kell-biggyesztette le a száját V, mire az egész stadion egy emberként hördült fel,jelezve a nem tetszését

-Tudjuk. Mi is maradnánk,de félek hogy akkor állva alszunk el- nevetett RM- nagyon köszönjük hogy itt voltatok! Jó éjt Las Vegas!- mind a hét fiú integetni kezdett,miközben a lábuk alatt megmozdult a talaj és szép lassan süllyedtek, egészen addig amíg már csak a színpadon hagyott vízes palackok árulkodtak arról hogy ők már pedig itt voltak.
A közönség percek múlva pakolászni kezdett,hiszen minek bámuljanak egy üres színpadot? Mi viszont nem mozdultunk. Nekünk még dolgunk volt itt

-Jó ötlet volt maradni?- kérdeztem,miután már majdnem teljesen kiürült a nézőtér

-Viccelsz? Soha vissza nem térő alkalom!- lelkesedett Zara. Ő mindig is ilyen volt. Sosem gondolkodott. Tudta hogy mindennek következménye van,de nem foglalkozott vele. A mának élt. Ez olyan szempontból jó,hogy, ellenben velem, nem izgulta halálra az életét. Azonban sokszor keveredett bajba emiatt

-Most már elmondod hogy mi volt ez az egész?- fordult felém Molly,direkt nem reagálva sem a kérdésemre,sem Zara válaszára

-Fogalmam sincs. Nagyon remélem hogy ha már maradtunk, akkor kiderül- sóhajtottam

-Hé!- jelent meg mellettünk egy fiatal biztonsági őr- Kim úr azt mondta hogy fel kell jönnöm egy lányért,akit megkért hogy maradjon. Hármótok közül kire gondolt?- mért végig minket

-Az nem számít,mert mind megyünk- jelentettem ki

-Hát nem is tudom.... Nekem egy embert mondtak-vakargatta a tarkóját

-Sajnálom,de 100% hogy egyedül nem megyek be oda.- biccentettem abba az irányba,ahonnan a fiú jött

-Ez nem így mű...