Te, én és a lila fények

17. rész

-...mondtam hogy használd az enyémet- kiáltottam be a fürdőbe, de amikor realizáltam, hogy csak nekünk van este, másnak a hotelben már hajnal, ezért kicsit halkabbra vettem

-De az nem jooooo! A te tusfürdődnek virág illata van! És az amúgy is lányos. Rózsaszín a kupakja- hisztizett Tae a zuhany alól

-Akkor mondd meg, hogy most mit csináljak?- kérdeztem- Felmenjek hozzátok, és lehozzam a tiédet?

-Nem gond?

-Dehogy- legyintettem, bár úgy sem látta. Valójában semmi kedvem nem volt ilyenkor a folyosót járni, amitől nap közben is kiráz a hideg, nem hogy hajnalban, de volt más választásom?
Már épp léptem volna ki az ajtón, amikor Kook utánam szólt a konyhából

-Hová mész?

-Taehyung tusfürdőjéért-sóhajtottam

-Hagyd csak, úgy is most akartam menni pár ruháért, hogy nem reggel kelljen. Te csak maradj itt- azzal ott hagyott.
Eszemben sem volt tiltakozn. Már a jómodorhoz is fáradt voltam. Elterültem a kanapén, mert én még nem fürödtem, és nem akartam olyan ruhával ágyba bújni, ami megjárt egy koncertet, és egy bulit. Úgy volt, hogy csak egy pillanatra hunyom le a szemem, de abból a pillanatból mély álom lett, mert kellemes kókusz illatra, és egy simogató kézre ébredtem. Szemhéjjaim borzasztó nehezek voltak, de azért nagy szenvedés által felnyitottam őket. Tae mosolygós feje fogadott, ahogy tisztán és itt-ott vízes hajjal guggolt mellettem

-Már mindenki végzett, menj el fürdeni- suttogta

-Nem akarok felkelni. Képtelen vagyok rá- nyöszörögtem

-Kénytelen leszel- vont vállat

-Nem. Ma itt alszom. Hagyjál- fordultam el tőle, és összegömböjödve aludtam tovább

-Na gyere- azzal hirtelen felkapott az ölébe, mire rémülten sikoltottam fel, de azonnal számra is tapasztottam a kezem

-Ssss! Nyugi, vigyázok rád- csitított. Tényleg vigyázott rám
Éppségben leszállított a fürdőbe, de én továbbra is rajta csimpaszkodtam

-Mire vársz? Segítsek fürdeni?- kérdezte vigyorogva. Zavaromban azonnal vörösödni kezdett az arcom, és olyan gyorsan ugrottam ki a karjaiból, mintha égetett volna

-Nem kell. Megoldom- tuszkoltam ki az ajtón, miközben ő halkan nevetett rajtam

-Csak egy szavadba kerül és..- határozott mozdulattal vágtam rá az ajtót, majd sóhajtva egyet, neki kezdtem az esti rutinomhoz

Egy jó 30 perc múlva (ez eddig rekord) már tisztán léptem ki a fürdőből, és azonnal megláttam a konyhapultnak dőlve, félálomban ácsorgó Taet. Elmosolyodtam, amiért megvárt, és nem ment nélkülem aludni, pedig nem zavart volna. Halk léptekkel sétáltam oda hozzá, és a nyakát átkarolva öleltem magamhoz. A mozdulatra azonnal felkelt, és kissé kába mosollyal nézett le rám

-Gyors voltál- puszilt a pofimra

-Hidd el, ennél lehetett volna hosszabb is- biztosítottam arról, hogy most tényleg siettem. A mancsát megfogva húztam be a hálóba, ahol már négyen békésen aludtak.
Bemászva az ágyba kényelmesen elhelyezkedtem, és végre lehunytam fáradt szemeimet. Azonnal megéreztem Taehyung ölelő karjait a derekam köré fonódni, így felé fordultam

-Aludj jól!- lehelt egy apró csókot az ajkaimra

-Te is- suttogtam, majd mellkasába fúrtam a fejem, és engedtem, hogy gondolataim az álmok világába rántsanak. Pontosítok. Engedtem volna. Azonban az eddig olyan kellemes csendet hirtelen megszakította valami.

-Szerintem én kijózanodtam- jelentette ki Jimin

-Szerintem pedig összenyálaztad a párnám- szólalt meg Zara is mérgesen

-Dehogy nyálaztam össze!

-Akkor mi ez a mini Balaton?- vonta kérdőre barátnője

-Mi az a Balaton?- kérdezte Chim

-Hogy lehetsz ilyen sötét?

-Nem Európából jött, miért kéne ismernie egy Magyar tavat?- szállt be a beszélgetésbe Molly. Gondolom ő is kialudta a piát.

-Az egy tó? Te egy tóhoz hasonlítottad a nyálamat?- akadt ki Jimin.

-Tudtam! Tudtam hogy a te nyálad!

-Mi a szarért veszekedtek egy kibaszott folton a párnán???- csatlakozott Kook álmos és ideges hangja is a "Ne hagyjuk aludni Sofit" projekthez

-Te maradj ki ebből. Ez komoly dolog!- szólta le Jimin

-Az. Nagyon komoly. Te mindig komoly dolgokon hisztizel- nem láttam Kook arcát, de biztos vagyok benne hogy szemet forgatott

-Mi az hogy hisztizek? Ha???- eddig csak aludni nem tudtam, viszont hamar meg is vakultam, mivel az ideges törpe felkapcsolta a villanyt, a hirtelen fényre pedig nem voltam felkészülve. Hát még, ami ezután jött

-Ááá! A szemeeeem!- visított fel Jk- Te teljesen hülye vagy? Jimin! Nem! Tedd azt le! Most!- én csak ekkor pillantottam a fiú felé, aki a dühtől remegve állt az ágyon, kezében egy párnával. Na nem! Itt nem lesz párnacsata!
Aha. Nagy szart. Két perc múlva már mindenhonnan párnák repültek, kiabálás és keresetlen szavakkal együtt. Én és Tae csak feküdtünk egymással szemben a katasztrófa kellős közepén, és mosolyogtunk a saját nyomorunkon

-Nálatok minden este ilyen?- kérdeztem

-Nem. Csak ha Chimchim délutánit alszik, és estére már nem tud aludni. Olyankor rosszabb mint egy óvodás- forgatta meg a szemét. Próbáltam rá figyelni, de a szemhéjjam egyre nehezebbé vállt, és egyre hosszabb ideig tartottam lecsukva. Végül már egyáltalán nem nyitottam ki, és nem keltem fel semmire. Az utolsó dolog, amit éreztem,egy puszi volt a homlokomon.
Ha tudtam volna, hogy ez az utolsó nyugodtnak mondható esténk, akkor jobban kihasználom

Mert ami ezután jött, az mindent tönkre tett...