Te, én és a lila fények

6. rész

Képtelen voltam aludni. Szemeimet néha néha ugyan lecsuktam, de ki is pattantak szinte azonnal. Egyik oldalamról a másikra fordultam, a takarót lerúgtam magamról,majd újra felhúztam és ez így ment hosszú, hosszú percekig, amíg végül ezt megelégelve másztam ki az ágyból, és halk léptekkel osontam ki a konyhába, hogy a lányokat nem keltsem fel
Ránéztem az órára,ami fél négyet mutatott.
Neki álltam kávét főzni, majd miután kész lettem, sóhajtva dőltem a konyha pultnak,és próbáltam úgy meginni a forró italt, hogy az ne égesse le se a nyelvem, se a torkom. Maximum 4 percet állhattam így, amikor is motoszkálást hallottam meg a nappali ablakából. Össze vont szemöldökkel fordultam a hang irányába, és igyekeztem kitalálni hogy pontosan mit is láthatok, de a még sötét, fény mentes kinti világ miatt a válasz a semmit volt. Hamar meguntam ezt, és vállat vonva tudtam be a szélnek,amikor a furcsa hangok ismét megütötték a fülem, és most mintha egy nagy, sötét...valami jelent volna meg az ablakban,ami mellesleg nem volt becsukva. A nagy ijedtségemben először azt sem tudtam,hogy mit csináljak,majd gondolva egyet neki álltam Aranyhajasat játszani és egy serpenyőt felkapva,lassú, kimért léptekkel indultam az ablak felé. Leguggoltam az ablak mellett lévő fotel mögé, és ott vártam hogy az a valami vagy valaki lecsapható távolságba kerüljön. A szívem őrült tempóban dübörgött a mellkasomban, a kezem izzadt én pedig féltem. Nagyon féltem. Dehát ki ne félt volna? Éppen egy vad idegen alak mászik be az ablakon, és ki tudja hogy mit akar csinálni. Amíg gondolatban idáig eljutottam, az illető közben nyugodtan bemászott, nekem pedig nem volt időm agyalni, szóval cselekedtem. Meg vártam hogy halk léptekkel távolabb érjen tőlem, hogy egyszerűen mögé léphessek,majd miután ez megtörtént, lassan fejem felé emeltem a serpenyőt, majd szaggatottan kifújva a levegőt meglendítettem és egy jól irányzott mozdulattal fejbe csaptam őt. Szinte azonnal eldőlt, mint egy krumplis zsák, bár én sem álltam ettől olyan messze, hiszen az adrenalin ami dolgozott bennem, plussz a tudat hogy egy ember miattam ájult el, dúrván lesokkolt. Hát még, amikor leggugolva az idegen mellé megnéztem az arcát, és rádöbbentem hogy még sem olyan idegen mint ahogy én azt gondoltam

-JIMIN?- kiáltottan el magam rémülten- Uram Isten, Jimin sajnálom! Nagyon nagyon sajnálom! Kelj fel! Hahooo- csapkodtam óvatosan az arcát hátha magához tér, de meg se mozdult- Bassza meg- sziszegtem idegesen, és felpattanva mellőle kiszaladtam a konyhába egy pohár vízért és egy rongyért. Reméltem hogy mire vissza érek a fiú már magánál lesz de ugyan abban a pózban volt,mint amiben hagytam. A rongyot bevizeztem és Chim homlokára tettem, hátha attól jobb lesz.
Majd vártam. 10 borzasztóan hosszú percet. De amikor Jimin végre éledezni kezdett, akkora kő esett le a szívemről, hogy azt hittem összeesem.

-Mi történt? Hol vagyok? Miért vagyok itt?- kérdezte Chimchim kótyagosan,miközben elfogadta a felé nyújtott pohár vízet, és lassan inni kezdte

- Bemásztál az ablakon  és leütöttelek, a szobánkban vagy és azt én is szeretném tudni hogy mit keresel itt- válaszoltam a kérdéseire,már amelyikre tudtam a választ

-Aham....

-Szóval?- hajoltam le hozzá

-Szóval mi?- ráncolta össze a szemöldökét

- Szóval miért vagy itt?

- Öhm....izé- hajtotta le a fejét zavartan

- Igen?- sürgettem

- Hát .....

-Jimin! - elégeltem meg

-Jó, na! Zarához jöttem!- nyögte ki

-Értem-halkult el a hangom- Bent van a szobában, még alszik, de ha gondolod be mehetsz hozzá- vontam vállat, és szerintem sikerült póker arcot vágnom