Az egész egy koncerten kezdődött. Egyikünk sem számított rá. Még csak nem is ő volt a "kedvencem". De az idő mindent meg tud változtatni. Ezért is tartunk most ott,ahol. De hogy pontosan miről is beszélek? Elmesélem. Az elejétől. Hozzatok nasit és készüljetek fel,mert ez hosszú lesz....
Elmosolyodtam, amikor Jimin a nevemen szólított. Aztán megint. És megint. Jó, ez már gyanús volt, majd hirtelen kipattant a szemem
-SOFIA! Bazd meg, hányszor szóljak még? Percek óta itt üvöltözöm! Kelj már fel mert el fogunk késni!- kiabált Zara, mire fájdalmasan nyöszörögve fordultam a másik oldalamra. Szóval csak álom volt. Hát persze
-Ébren vagy már?- hallottam barátnőm hangját az ajtóból, mire csukott szemekkel fúrtam fejem a párnámba- Ezt nem hiszem el! Képes voltál vissza aludni? Jó,tudod mit? Ha nem készülsz el 10 perc múlva,akkor mehetsz egyedül, én biztos hogy nem késem el miattad.- jelentette ki. Na erre azért már ülő helyzetbe tornáztam magam. Nagyon nem hiányzott kora reggel a tömeg közlekedés, ezért rekord gyorsasággal száguldottam készülődni. Ugyan nekem 10 perc semmire sem elég, de úgy voltam vele hogy a hajamat és a sminkemet ráér a kocsiban megcsinálni.
- Tempó van bro, mert már csak fél perced maradt- tette csípőre a kezét Zara
-Megyek már! Amúgy Molly hol van?- kérdeztem egy pillanatra megállva mert feltűnt hogy a másik lakótársammal még nem is találkoztam
-Hamarabb kellett bemennie az egyetemre,már vagy egy órája nincs itthon- volt vállat majd sürgetően kezdett dobolni ujjaival a kilincsen, amíg én a cipőmet vettem
-Mehetünk- sóhajtottam, és az ideges lányt követve kiléptem az ajtónNegyed 3-kor értem haza fáradtan és éhesen. (Az egyetemen valahogy sosem tudok enni,nincs étvágyam) A lakás üres volt, amin meglepődtem,hiszen ilyenkor már azért legalább Molly itthon szokott lenni. Zara dolgozik,ő négy előtt nem nagyon ér haza. Annyira viszont nem izgatott a dolog,hogy utána is járjak,szóval a konyhából szerezve nasit befészkeltem magam a nappaliban egyedül ácsorgó kanapéra (kicsi ez a szoba,ahogy az összes többi is, ezért nem igazán fér el több fotel vagy ülőalkalmatosság) és a tv-t bekapcsolva néztem bts live-okat és koncerteket amik már elmúltak. Mindig is imádtam nézni őket, és mint általában ilyenkor az lenni szokott,volt kedvencem is. Minden tagért oda voltam, de egy még is kivált számomra a 7 fiúból. Ő volt Park Jimin.
Hiába múltam el 19, a bts iránti szeretem sosem múlt el, lassan már 7 éve.Az egyre nagyobb fáradtság urrá lett rajtam, egyre laposabbakat pislogtam, aztán a szemeim lecsukódtak és a sötétségbe merülve ugrottam fejest az álmok világába. Amikor felkeltem,kissé megváltoztak körülöttem a körülmények. Az ablakból láttam, hogy oda kint már sötét van,a tv-n továbbra is bts ment, de a hang le volt véve, mellettem, pontosabban nekem dőlve pedig egy Zara aludt nyitott szájjal,halkan szuszogva. Csak remélni mertem hogy nem folyt a vállamra a nyála....
Óvatosan keltem fel,nehogy felébresszem a békésen szundikáló lányt, és halkan kisétáltam a konyhába, ahonnan a beszűrődő fényekből arra következtettem hogy Molly vacsit csinál.
-Szia. Felébredtél?- kérdezte mosolyogva a barátnőm a konyha pult mögül
-Aha. Mennyi az idő?- néztem rá kérdőn
-Hét óra lesz- válaszolt.
-Az igen. Átaludtam a fél napot- döbbentem le
-Nem volt szívünk felkelteni- volt vállat M- ha már itt tartunk. Ébreszt fel Zarát légyszi,szeretnék mondani valamit- kérése meglepett, mivel nem szoktunk mi ilyen "konferencia gyűlést" tartani, most pedig látszólag komoly dolgról akart beszélni. De azért tettem amit kért, és a nappaliba lépve óvatosan rázogatni kezdtem az alvó vállát
-Mmmmm....- nyitotta ki a szemét- Reggel van?
-Nem. Megbeszélés- világosítottam fel
-He?- kérdezte értetlenül
- Én sem értem-vontam vállat
-Na!- lépett be Molly is- Gondolom mindenkinek feltűnt,hogy korán elmentem és sokáig nem jöttem haza. Nem egyetemen voltam,hanem ezt intéztem- mondata végén felém nyújtott egy borítékot, amit kíváncsian fogtam meg
-Ez mi?- pillantottam a lányra
-Az ajándékod- mosolyodott el
-A szülinapom csak egy hét múlva lesz
-Tudom, de a bts-t nem érdekli hogy mikor van a szülinapod, ők holnap után tartanak koncertet- magyarázta,mire elkerekedett szemekkel téptem fel a borítékot. Három repülő jegy volt benne Las Vegasba,ami a kedvenc fiú bandánk turnéjának egyik heylszíne. Visítva ugrottam a még mindig mosolygó Molly nyakába,aki nevetve zárt a karjaiba,miközben én kb ezerszer köszöntem meg neki
-Készülj Las Vegas,mert megyünk!- kiáltott Zara és és ő a csatlakozott az ölelkezéshezÍgy van. Készülj Las Vegas
YOU ARE READING
Te, én és a lila fények
FanfictionAz egész egy koncerten kezdődött. Talán nem kellett volna, de még is megtörtént, ezzel felforgatva mind kettőnk életét.....