Te, én és a lila fények

10. rész

-Azért mert nem vagyok hajlandó hallgatni a nyögéseiteket- érdekes egy ilyen mondattal kezdeni a reggelt, nem?

-De kérleeek! Esküszöm hogy nem csinálnánk semmiit- próbálkozott Zara de Mollyt nem könnyű meggyőzni, bármiről is legyen most szó oda kint

-Nem érdekel. A nem az nem-mondta határozottan, azzal feltépte a hálószoba ajtaját. Amellett hogy kis hijján szívrohamot kaptam, majd nem meg is vakultam, mivel a szoba sötétjéhez szokott szememet hirtelen érte az ajtóból beszűrődő fény

-Aaaaaa- nyöszörögtem fájdalmasan

-Már ébren vagy?- kérdezte Molly

-Most már...-motyogtam álmosan

-Fel kelt?- dugta be a fejét Zara is az ajtón-De jó!- azzal neki futásból rám ugrott.

-Auuu! Szálj már le, bazd meg!- követeltem, mivel térdével pont az egyik vesémen taposott. Kellemes egy reggel, az biztos

-Csak ha válaszolsz! Szóval! Te megengeded hogy a koncert után Jimin itt aludjon? Mert ha megengeded, akkor kettő az egy ellen lesz,és akkor M sem mondhat semmit- magyarázta továbbra is a szerveimen ücsörögve. Óvatosan Molly felé néztem, aki heves fejrázással jelezte hogy eszembe se jusson beleegyezni. És mivel jó barátnő vagyok,ezért....

-Felőlem-vontam vállat, majd lelökve magamról a rajtam fekvőt, hagytam hogy leguruljon az ágyról én pedig végre akadály nélkül eljuthassak a konyhába

-Ezaaaz!- üvöltött Zara valahonnan az ágy alól- Megszívtad M!!!- kiabált győzelem ittasan, amire Molly csak egy szemforgatással reagált

-Oké. De egyetlen egy Jiminahh, és a barátodnak reggelre nem marad pöcse- fenyegette. Nevetve másztam ki az ágyból és mentem ki a konyhába hogy elkészítve a reggeli kávémat, normálisan is elkezdhessem a reggelt. Már ha ez még lehetséges egy ilyen ébredés után...

-Jó. Most vaaan...- pillantott a telefonjára Zara, amikor már mind a nappaliban voltunk-.....fél tíz. A koncertig van legalább 8 óra. Ötlet hogy addig mit csináljunk?- nézett körbe kíváncsian. Èn nemlegesen megráztam a fejem, így utolsó lehetőségkéng Molly felé fordultunk

-Rendeljünk kaját- vetette fel

-Ez a nagy ötelet?- kérdezte elhúzott szájjal

-Nem, csak éhes vagyok- vont vállat M

-Én is- jelentettem ki

-Jó, rendeljetek-hagyta ránk- És kaja után mit csináljunk?

-Nem tudom. Mondjuk kérdezzük meg Sofiát, hogy még is mi a szart keresett tegnap a tetőn Taehyunggal együtt- nézett rám Molly, mire bennem megállt az ütő. Bazd ki, rosszabb mint az anyám. Honnan tud minden lépésemről?

-Oooo. Ez engem is érdekel- vigyorodott el Zara kíváncsian

-Aham....kaja után- biccentettem zavartan
Éreztem a lányok tekintetét, ami szinte lyukat égetett belém, de nem fordultam feléjük. De végülis miért jövök zavarba az emlék hatására? Hiszen nem jelentett semmit.....ugye?

-Amúgy Molly, nem akarsz felöltözni? Egyedül te vagy még pizsiben- tereltem a témát

-Áááa! Minek? Most úgyse lát senki. Akár egész nap így maradhatnék- vont vállat.
Hirtelen kopogtattam, mire mind a hang irányába fordultunk

-Itt a kaja. Ez gyors volt- tápászkodott fel M, és az ajtóhoz sétált

-Rendeltünk már egyáltalán kaját?-suttogtam Zarának, aki megrázta a fejét-Akkor ez ki lehet?- kérdésemre hamar választ kaptam, ugyan is egy hatalmas ajtó csapódás után egy rémült Mollyval találtuk szembe magunkat

-Mi van, a kaszás áll oda kint, vagy miért vágsz ilyen fejet?- kérdezte Zara értetlenül

-Nem. Rosszabb- mondta halál sápadtan. Oké, itt azért egy csöppet beszartam, bevallom őszintén

-Mondjad már hogy mi van ott, geci- akadtam ki

-Jungkook..-suttogta kétségbeesetten

-Hülye vagy? A szívbajt hoztad rám!- tettem mellkasomra kezem lenyunyt szemmel

-Nem érted?!? Kint áll Jungkook, én pedig így nyitottam neki ajtót!- mutatott végig magán. Kócos haj, pizsi, bundás zokni.

-Aha. Rábasztál-biccentett Zara

- Képes voltál rácsapni az ajtót szegényre?- álltam fel, hogy betessékeljem a fiút

-Ki ne nyisd!- kiáltotta el magát, és elrohant átöltözni. Persze hogy kinyitottam. Szerencsétlen Kook még mindig ott állt kicsit zavart tekintettel

- Szia- mosolygtam rá- Gyere be- álltam félre, jelezve hogy jöhet

-Köszi- mosolygott- Mi volt ez?- kérdezte, valljuk be jogosan

-Ó, ez? Áá semmi érdekes. Javaslom szokj hozzá. Jobban jársz- huppantam vissza a kapéra

-Értem- bólintott. Ekkor lépett ki M a fürdőből rendezett frizurával, sminkkel és normális ruhában

-Kértem hogy ne engedd be- sziszegte nekem idegesen

-Most hagyjam hogy kint ácsorogjon amíg elkészülsz?- forgattam szemet

-Mindegy- legyintett és helyet foglalt Jungkook ölében

-Szia Baba- mosolygott rá a fiú, és egy hatalmas puszit nyomott barátnőnk arcára. Mondanom sem kell, hogy az én és Zara álla is a padlót súrolta a döbbenettől

-Elnézést. Lemaradtam valamiről?- kérdeztem

-Igen, én sem teljesen vagyok képben. Ti mikor jöttetek össze?- csodálkozott Zara

- Mi nem vagyunk együtt- nevett Jk

-Nem? Óó. Oké. Én csak... Mármint azt hittem hogy.....- akadozott

-Nem- nyomatékosította Molly is-Még nem- tette hozzá halkabban
Jó volt látni, hogy mind a két barátnőm megtalálta a hozzá illő fiút. Melletük kicsit furán éreztem magam,amiért én nem viszonyultam így Taehyung-hoz. És őszinte leszek. Nem is akartam. Nekem nem hiányzott egy olyan kapcsolat, ami csak fájdalmat okoz majd a végén. Márpedig ez fájdalmat okozna nekem, az biztos. Zaráékat is féltettem ettől. Még is csak idol-okról beszélünk. És, bár ez az egész mind szép és jó egy darabig, nem szabad elfelejtenünk hogy ez nem egy tündér mese, ahol az álmok valóra válnak, a történet végén pedig minden képpen happy end vár ránk. Nem. Ez a valóság. A valóság pedig nem csupán nevetésből és boldogságból áll

Tele van könnyekkel és fájdalommal