Te, én és a lila fények

8. rész

-Akkor egész biztos hogy nem jössz velünk?- kérdezte Molly, aki már a bejárati ajtóban állt, és csak a válaszomra várt. Elgondolkozva mértem végig a lehetőségeket miközben hátra nézve vezettem végig a tekintetem az üres és csendes szobán. Máskor kérdés nélkül rávágtam volna hogy maradok, mert szinte vonzott az egyedül lét, amire néha szükségem van, de most nem igazán akartam egyedül lenni

- Megyek- jelentettem ki végül határozottan

A válaszom nem bántam meg, mivel Las Vegas gyönyörű szép, megérte kicsit sétálgatni és nézelődni. Mondjuk én nem kifejezetten vagyok az a nagy túrista, de ez tényleg tesztet. Mellesleg....a lányokkal szinte gyerekek voltunk, amikor utoljára együtt mentünk várost nézni. Maximum 11-12 évesek lehettünk és Magyarországot sem hagytuk el. Szentendrére mentünk egy osztálykirándulás során

-Uuuuu, most ilyen de javu érzésem van. Emlékeztek a 6.-os osztálykirandulásra?-mondta ki a gondolataimat Zara

-Igen. Az tök jó volt- bólintottam mosolyogva

- Persze hogy emlékszem. Felejthetetlen élmény volt- irónizált Molly elhúzott szájjal- Hiszen ki ne emlékezne egy olyan kirándulásra, amit Szentendre egyik sikátorában töltött, miközben egy kuka fölött görnyedt és okádott- Zara és én pár pillanatig meredten bámultuk őt, majd tökéletesen egyszerre tört ki belőlünk a röhögés- Ez nem vicces! Tudjátok milyen szaga van a kukának meg a hányásnak egyszerre? Undorító. Mellesleg kicsit sem kellemes amikor az emberek akik elmennek melletted megbámulnak, miközben te derékig hajolsz egy kukába!-csattant fel, és hiába voltam biztos benne hogy szar volt, még sem tudtam abba hagyni a hisztérikus nevetést
Igen. Velünk már kis korunkban is ilyen furcsa dolgok történtek, és minden évben egy kicsit furcsábbak. Így jutottunk el 19 évesen arra a szintre,hogy véletlenül egy szállodába kerültünk a bts-sel és már minden taggal ismerősként beszélgetünk.

-Hé. Azok nem Taehyung és Jungkook?- fordult hátra egy pillanatra Molly. Az első név hallatán megremegett a gyomrom,de azért és is hátra néztem. Tényleg jött mögöttünk két alak, de az arcuk alig látaszódott a bele lógó kapucnitól és a maszktól. Viszont JK jobb kezét ezer közül is felismerném. Azonban számomra  abban a pillanatban sokkal nagyobb problémát jelentett a mellette lépkedő Taehyung. Nem hiszem el! Mindent megtettem,hogy elkerüljem, még a szállodából is leléptem, csak hogy még véletlenül se fussunk össze, erre tessék. Itt jön mögöttem.

-De-motyogtam idegesen

-Várjuk be őket!- javasolta Molly boldogan,és már meg is állt hogy a fiúk utol érjenek. Hàt persze. Màr miért ne várnánk be őket?

-Hát ti?- kérdezte Zara, amikor már ők is a táraságunkat élvezték

-Csak gondoltuk eljövünk sétálni....- vont vállatt Kook mosolyogva

-Pontosabban TE akartál sétálni  és erőszakkal magaddal rángattál amikor megláttad,hogy Molly ki tette a lábát az utcára- röhögött Tae, mire Jungkook gyilkos tekintettel nézett rá

-Fogd be!- sziszegte, majd zavartan pillantott a még mindig mosolygó Mollyra- E-ez nem így történt.- Vakargatta a tarkóját

-Nem számít. Örülök hogy itt vagy- vigyorgott M elvarázsolva, majd kapcsolt és  helyesbített-....tok! Vagytok! Mind a ketten-erre Zara és én összenéztünk

-Kook.... Kérdezd már meg- lökte meg barátja karját Tae

-Hagyjál már, megy magamtól is

-Akkor gyerünk- vont vállat

-Öhm.... Molly.. v-van kedved sétálni velem?- arca aranyosan kipirosodott ezért fejét lehajtva várta a választ

- Igen!- Vágta rá szinte azonnal a lány

-Csak majd egyben hozd vissza- szólt oda Zara vigyorogva, majd csípőre tett kézzel bámulta a távoldó alakokat- Vissza kapjuk még ma?- kérdezte

-Nem úgy ismerem- rázta a fejét Taehyung utalva barátjára, aki már most Molly kezét szorongatta

-Na jó! Én most elmegyek!- sóhajtott Zara,mire rémülten kaptam felé a fejem.

-Oké, menjünk- bólintottam, és elindultam valamerre

-Nem, már mint én megyek. Te maradsz- Állított meg.

-Ugye nem akarsz egyedül hagyni vele?- kérdeztem anya nyelvemen, hogy a mellettem álló fiú még véletlenül se értse

-De, pont ezt terveztem- vigyorgott

-Ne! Kérlek ne hagyj itt!- kérleltem

-Szia Sofi!- simította meg a vállam, és minden további nélkül megfordult majd elment. Döbbenten egyben tanácstalanul állva néztem távolodó alakját és minden erőmet összeszedve próbáltam felkészülni arra ami akkor fog fogadni ha a mögöttem álló fiúra nézek. Egy pillanatra összeszorítottam a szemem és nagy levegőt véve lassan megfordultam. Pontosan azt láttam amire számítottam. Tae félre biccentett fejjel állt, arcán önelégült mosollyal figyelve engem

-Megint csak ketten vagyunk, Szépségem