Te, én és a lila fények

5. rész

-Nyugi van Taetae,nem fogom elvenni

-Ajánlom is, mert az enyém- biccentett a fiú, amivel nálam teljesen kicsapta a biztosítékot.
Ha van valami,amit igazán utálok,az ez. Ha valaki úgy sajátít ki, valamit vagy jelen esetben valakit, hogy igazából semmi joga sincs hozzá. Értem én hogy híres, és gazdag, de kétlem hogy ez bárkit is feljogosítana arra, hogy tárgyként kezeljen egy embert. Már pedig birtokolni csak tárgyakat lehet.

-Te még is miről beszélsz?- emeltem fel a hangom, mire döbbenten fordult felém.

-Hogy?- kérdezte

-Ne nézz hülyének! Az orrom elött sajátítottál ki. Még is hogy gondolod ezt?- csattantam fel

-Sofi, kérlek nyugodj le!- simogatta óvatosan a karom Zara

-De én....

-Most!- vágott a szavamba- Mondd, te eszednél vagy?- sziszegte fogai között, hogy csak én hallhassam- Megpofozni esetleg nem akarod? Tudod,csak hogy biztos légy a dolgodban- nézett rám idegesen

-Jó ötlet!- biccentettem

-Sofia!

-Befejeztem- sóhajtottam

-Ajánlom is- engedett el. Csak ekkor vettem észre, hogy az egész öltöző minket figyel lefagyva. A fiúk mind vigyorogva bámultak hol rám, hol a teljes sokkban lévő Taehyungra, aki még mindig nem emésztette meg a hangnemet, amivel illettem őt. Utólag már bántam, de nem tehettem ellene semmit. Megharagudtam rá, és olyankor nem gondolkodom

-Khm.....oké, lassan menni kéne, a menedzser már hívott kocsit, szóval indulhatunk is akár- törte meg a csendet Jin, mire mindenki készülődni kezdett, és elindultak az ajtóhoz- lányok, elvihetünk? Merre laktok?- fordult felénk

-Ami azt illeti, ugyan abban a szállodában, ahol ti- túrtam a hajamba, és szándékosan nem néztem a barátnőimre, mert így is szinte lyukat égettek a hátamba a tekintetükkel. Jint is sikerült meglepnem, de nem szólt semmit csak mosolyogva bólintott

-Én viszem Mollyt!- emelte fel a kezét JK

-Hozzám Zara befér- vigyorgott Jimin. A lányok zavartan bólintottak, majd amikor elhaladtak mellettem, óvatosan meglökték a kezem, jelezve hogy van mit mesélnem.

- Jössz velem?- kérdezte Tae halkan,mert gondolom az előző düh kirohanásom után nem volt biztos a válaszomban

-Öhm...aha- bólintottam.
Kaptunk maszkot és sapit, hogy amíg a kocsihoz érünk, senki se ismerhessen fel, mivel az sem nekem sem a lányoknak nem hiányzott.

-Figyelj- nézett le rám Taehyung, amikor az ajtóhoz értünk, amin utolsóként léptünk volna ki- Nem tudom,hogy erre fel lehet-e egyáltalán készülni, de oda kint most rengeteg ember van, és mind ránk vár. Ne ijedj meg a kameráktól, amikből biztosan nagyon sok van most, és gyere szorosan mellettem, mert nem akarom hogy elkeveredj vagy ilyesmi- magyarázta

- De hát már majdnem éjfél van! Hogy kerülnek ide ilyenkor?- csodálkoztam, de saját hangomat tompán hallottam a maszktól

-Egy jó "újságcikkért" bármit- mosolygott kínosan-Mehetünk?- pillantott le rám,mire én bólinttam. Csak nem lehet olyan vészes. Gondoltam én. Nem, tényleg nem volt az.
Csak olyan 1000 irányból villantak fel a vakuk,ezzel szinte megvakítva, és ha ez nem lenne elég, az emberek visítva próbáltak utat törni Tae felé, mire én rémülten húztam összébb magam, és reflex szerűen bújtam Taehyung karjaiba. Sosem voltam oda a tömegért. Ez pedig tömeg volt. Nagy tömeg
- Semmi baj, jó? Itt vagyok- ölelt át szorosan és miután egy biztonsági őr valahogy lyukat vágott nekünk az emberek között, mi gyors léptekkel mentünk a kocsihoz és ültünk be oda