Te, én és a lila fények

7. rész

-Hiányoztam, Szépségem?

Konkrétan pizsamában állt előttem, talán az ágyból is pont akkor mászott ki, hangja még is annyi önbizalomtól csengett, hogy a szituáció ellenére is én jöttem zavarba.

-Csak szeretnéd!- vigyorogtam rá vissza szerezve a magabiztosságomat- Jiminhez jöttem. Reggel nàlunk felejtette a pulcsiját- magyaráztam meg az itt létem okát. Értelmes válasz helyett Taehyung csak nézte a kezemben tartott anyagot majd hátat fordítva nekem beüvöltött a szobába

-Jimin, bazd meg! Mi a szart kerestél te lent? Màr rég lestoppoltam! Tartsd a gatyádban a farkad!- kiabált, mire Jimin válaszolt is de azt nem hallottam

-Jaaa. Hozzá mentél? Akkor mindegy- legyintett, és vigyorogva fordult vissza hozzám,de én egyáltalán nem mosolyogtam

-Már megbocsájts! Pontosan mit értesz a "lestoppoltam" alatt?- rajzoltam idézőjeleket a levegőbe ujjaimmal. -Azt hittem ezt már tisztáztuk

-Nyugi,azt nem úgy értettem,hanem......- gondolkodott el majd elkerekedett a szeme- Mi a szar van a lábaddal?- döbbent le

-Ne tereld a témát! Amúgy meg egyáltalán nem vészes a....- ekkor lepillantottam a térdemre, és én is meglepődtem. Ugyan is az egész ázott a vérben-......sebem- nyögtem ki. Éreztem is hogy csíp de nem foglalkoztam vele

-Szórakozol? Belátok a csontodig!- hüledezett

- Azért ne túlozz, jó? Ennyire nem durva. Csak elestem a lépcsőn- vontam vállat

-Istenem, hogy lehetsz ennyire szerencsétlen?- emelte égnek a tekintetét, majd azt újra rám vezetve óvatos mosolyra húzta a száját- Kicsit vigyázz magadra jobban. Gyere,kezeljük le- fogta meg a csuklóm, és behúzott a szobába. Hiába tiltakoztam, és mondtam hogy nincs szükségem a segítségére,ő hajthatatlan volt

-Legalább engedd hogy én csináljam- kérleltem, miután bevezetett a fürdőbe és leülteteve a kád szélére leguggolt elém, hogy közelebbről is szemügyre vehesse a sebemet

- Sokszor estem már el koncerteken, amikor sietni kellett a színpadra,van hozzá tapasztalatom- mosolygott, majd elővéve valami első segély dobozt, kivette belőle a fertőtlenítőt és egy nagyobb méretű ragtapaszt- Először lemossuk, jó?- kérdezte, de a választ meg sem várva óvatosan törölgetni kezdte a rászáradt vért egy vízes zsepivel- Oké. Most pedig le fogom fertőtleníteni, és az egy kicsit lehet hogy csípni fog- húzta el a száját kissé, mire én bólintottam. Tényleg csípett. Nagyon.
Szemeimet összeszorítva tűrtem, miközben kezemmel erősem szorítottam a kád szélét

-Kész van. Ügyes voltál- ragasztotta le a felületet

-Köszi. Bár nem kértem a segítséged- nem vagyok könnyen kapható és ezt szeretem tudatni is az emberekkel. És csodálkozom hogy eddig egy barátom volt, aki azzal a szöveggel szakított, hogy szeret, de lehetetlen mellettem élni......

- Most úgy fogok tenni, mintha csak a köszi-ig hallottam volna- nevette el magát, ami engem is egy halvány mosolyra késztetett

-Amúgy a többiek?- tápászkodtam fel a kádról

-Alszanak.- válaszolt

-Értem. Akkor én... Szóval... Most megyek- álltam meg előtte és egy pillanatra megtorpantam. Most mit kéne csinálnom? Vajon megölelhetem? Az nem lenne fura? Vagy megint köszönjem meg? Dehát igazából először sem köszöntem meg

-Min agyalsz ennyire?- hajolt le kissé, hogy a szemembe tudjon nézni

-Megölelhetlek?- valójában csak akkor esett le hogy én ezt hangosan kimondtam, amikor már visszafordíthatatlan volt. Tae arcán döbbenet suhant át, én pedig a föld alá kívántam magam. Hogy lehettem ennyire hülye és meggondolatlan? -Ne haragudj, feletsd el. Fogalmam sincs hogy hogy gondoltam ezt- legyintettem zavartan és már fordultam is ki az ajtón, hogy haza rohanva eláshassam magam szégyenemben egy kupac párna közé. Azonban tervem meghiúsult, amikor Taehyung a derekamhoz kapott, és hirtelen magához rántott. A döbbenettől először azt sem tudtam hogy mi történt és viszonozni is elfelejtettem,majd észbe kapva kulcsoltam karjaimat a nyaka köré, és mostanra vörös színben pompázó arcomat mellkasába fúrva bújtattam el előle

-Baba szagod van- motyogtam a pulcsijába

-Az milyen?- kuncogta el magát

-Hát ilyen...babás- emeltem fel a fejem, és az ő csillogó szemeivel találtam szembe magam. Csak nézett rám, én pedig lefagytam. Ott álltunk ölelkezve, talán túl közel is egymáshoz és egyikünk sem szólalt meg. Taehyung tekintete a szemeim és az ajkam között cikázott, amit észre véve megrémültem. Hát még, amikor arca közeledni kezdett az enyémhez

-É-én most szerintem megyek- toltam el magamtól, mire kiábrándulva bólintott egyet

-Szia!- köszöntem el gyorsan, és ott hagyva őt siettem lefelé hogy minnél hamarabb eltűnhessek onnan. Fel sem tudtam fogni ami akkor történt, vagy majd nem történt. És fogalmam sem volt róla hogy hogy reagáltam volna arra ha megtesszük. Örültem volna vagy.....vagy nem?

Meg sem álltam az ebédlőig,ahol a lányokat sejtettem

-Na,csak ide talált! Mi tartott eddig?-vont kérdőre Zara, aki Molly társoságában ücsörgött az egyik asztalnál

-Semmi. Csak eltévedtem- nem akartam elmondani hogy mi történt, mert biztos hogy azonnal dolgokat láttak volna bele. Esetleg olyan érzelmeket,amiket nem érzek. Nem, arra még nem állok készen

-Eltévedtél-ismételete meg ezt az egy szót Zara és felvont szemöldökkel méregetett. Ismert már rég óta. Tudta hogy hazudok,hogy valamit elhallgatok, de azt is tudta hogy okkal teszem. Tehát nem kérdezősködött. Tisztában volt vele, hogy ha el akarom mondani, akkor előbb utóbb úgy is elfogom. Bennem pedig akkor megfogalmazódott egy kérdés,amire nagyon szerettem volna választ kapni

Tae....Még is mi volt ez?