Te, én és a lila fények

9. rész

-Megint csak ketten vagyunk,Szépségem

Éreztem, ahogy arcom lángolni kezd, és megszólalni sem bírtam. Nem hiszem el! Kevesebb mint három napja kerültünk olyan viszonyba hogy beszélgessünk, és már most többször hozott zavarba, mint ahányszor én egyáltalán zavarba jöttem egész életemben!

-Hagyd már abba ezt a szépségem-ezést!-csattantam fel- Egyrészt nem vagyok szép, másrészt nem vagyok a tiéd!

-Egyrészt de, másrészt....még- vigyorgott. Kezdett nagyon az agyamra menni ez a túlzott önbizalma. Csak szemet forgatva kerültem ki, és indultam el haza.

-Most meg hová mész? Csak ketten vagyunk, ne hagyj már egyedül- szaladt utánam és mellém érve lassított léptein

-Taehyung, nincs kedvem veled lenni, ne haragudj!- sóhajtottam

-De haragszom!- fújta fel a pofiját mérgesen- Csak hogy tudd! Az emberek 99%-a bármit megadna azért, hogy velem sétálhasson kettesben

-Akkor úgy tűnik, hogy pont kifogtad azt az 1%-ot- mosolyogtam rá

-Szemtelen vagy- jegyezte meg

-Te pedig idegesítő- vágtam rá

-Hah! Kikérem magamnak! Egyetlen egy példát mondj,amiért idegesítő vagyok!- fonta össze karjait mellkasa előtt és felhúzott szemöldökkel nézett le rám

-Például, hogy még mindig itt vagy-fordultam felé

-Tényleg borzasztó szemtelen vagy- rázta a fejét mosolyogva

-És talán szokatlan? Furcsa hogy van, aki nem nyal neked csak mert híres vagy?- kérdeztem, mire mosolya lehervadt arcáról

-Azt gondolod, nekem ez minden vágyam? Nézni az emberek kamu vigyorát? Hallgatni az undorítóan nyálas szavakat, amiket csak azért kapok, hogy a közelembe kerüljenek, ezzel pedig saját maguknak kaparjanak össze egy kevéske hírnevet? Komolyan azt hiszed, hogy én akartam így?- túrt hajába idegesen, mire elszégyelltem magam. Fogalmam sincs az életéről, arról hogy ő hogy éli meg a rajongást. Nincs jogom ítélkezni felette

-Ne haragudj- hajtottam le a fejem-Nem tudtam hogy ennyire rossz

-Ne érts férre, szeretem az életem. De van kevésbé szép oldala is annak ha valaki sikeres. Ez az amiről senki sem beszél, és ezért az emberek nagy része el is felejti.-magyarázta szomorúan

-Sajnálom- simítottam meg a vállát, hogy kicsit lenyugtathassam. Tae halvány mosolyra húzta ajkait, és sóhajtott egyet.
Az út többi részében nem igazán beszéltünk. Taehyung nem akart,én pedig nem tudtam megszólalni.

-Most amúgy haragszol rá?- kérdeztem óvatosan, amikor már a szálloda lépcsőit másztuk meg

-Nem-rázta a fejét

-Oké-biccentettem. És ismét mély hallgatásba merültünk, egészen addig, amíg a mi szobánkhoz nem értünk

-Akkor....szia- intett egyet, és megfordult

-Várj!- szóltam utána,mire megtorpant. Istenem, mit művelek?- Nem akarsz....bejönni?- hajtottam le a fejem zavartan, mert nem akartam látni az önelégült képét

-Azt szeretnéd hogy bemenjek?- hangján éreztem hogy mosolyog

-Ha nem akarsz,nem kell. Csak egy hülye ötlet volt. Nem is tudom hogy jutott eszembe. Felejtsd el az egé.....- fordultam az ajtó felé, mire ő a karom után kapva megállított, és kényszerített rá, hogy a szemébe nézzek

-Egy szóval sem mondtam hogy nem akarok- suttogta, mire muszáj volt nyelnem egyet.

-Jó ,akkor gyere- bontakoztam ki karjaiból, és égő fejjel nyitottam ki az ajtót.