𝑮𝑶𝑳𝑫𝑬𝑵 ➥ Vecsei H. Miklós ✓

⸻𝟏𝟐.

LUCA ELŐTT SOSEM TUDTAM jól hazudni, netán titkolózni. Sőt, mióta barátok vagyunk erre nagyon ritkán került sor és amikor valami miatt füllentettem is, szinte azonnal le tudta vágni, hogy valami nem stimmel, így addig győzködött, mire hétfőn az egyik szünetben kikötöttünk a lánymosdóban egy apró kis mesedélutánra. Persze csak azok után, hogy alaposan megnéztük, ne legyen bent senki. Egyikünk sem akarta, hogy botrány legyen belőle.

- Mi történt a hétvégén? - kérdezte azonnal. - És ne gyere nekem azzal, hogy semmi, mert az arcodra van írva! Szóval?

- Hazudtam neked azzal kapcsolatban, hogy mit csináltam a hétvégén. Vagy legalábbis szombaton - sóhajtottam. Iszonyú hülyén éreztem magamat.

- Hidd el, egy pillanatig sem vettem be azt, hogy „verset tanulok és készülődök a többi tantárgyra a jövő hétre" - rázta a fejét karba tett kezekkel. - Ki vele! Tudod, hogy nekem elmondhatod.

- Vecseivel voltam - mondtam ki gyorsan, behunyt szemekkel.

- Hogy tessék?? - Hangja hirtelen két oktávval feljebb csúszott. - Mégis mi az Istent műveltetek? - hitetlenkedett.

- Átmentem tanulni.

- Nekem ezt nehogy ilyen röviden meséljed! - szidott le rögtön. - Csapj ki nekem részleteket, gyerünk, így nem tudok neked segíteni! - sürgetett.

- Ugye a monológot néztük - kezdtem. - Tök jól magyarázta mit, hogyan kellene csinálnom, aztán szóba jött az, hogy járt a Színműre két évet, az hogyan alakult, mit csinált a volt nője, hogy Vidnyánszky egy nála fiatalabb lánnyal randizik, együtt vacsoráztunk és...

- Hogy jött szóba Vidnyánszky? - értetlenkedett.

- Mert igazából nála voltam.

- Ez kezd zavaros lenni - húzta össze a szemeit.

- Hasi nála lakik ideiglenesen, amíg nem talál új lakást - használtam ismét a becenevét.

- Hát, nem kell sokáig keresgélnie - mondta Luca. - Olyan szerencséje van, hogy az én tömbömben legalább két hete üresen kong az egyik lakás. Megemlítheted neki. Na, viszont térjünk vissza a lényegre. Mit jelent az, hogy együtt vacsoráztatok?

- Azt, hogy együtt vacsoráztunk - válaszoltam egyszerűen.

- Jó, azt értem - forgatta a szemeit. - De hogy jött az, hogy együtt vacsorázzatok?

- Igazából nem tudom - mondtam. - Kérdezte kérek-e a maradék spagettiből, amit délelőtt csinált, aztán már csak azt vettem észre, hogy egymással szemben ülünk és eszünk.

- Értem - bólintott. - Más valami?

- Hát... - néztem zavartan a cipőm orrát.

- Ismerem ezt a nézést, Hanga. Ha te nem mondod, tőle fogom megkérdezni.

- Ne! - ellenkeztem azonnal.

- Akkor mondjad, mert nem érünk rá egész nap - pillantott a telefonjára. - Van még úgy... Hét perced, mert aztán még a teremig is el kell érnünk.

- Amikor a haragnak kellett feltörnie monológ közben, meg kellett szorítanom a kezét.

- Vegyük úgy, hogy ezt értem - bólintott Luca. - De nem erre vagyok kíváncsi, hanem arra, ami miatt ilyen zaklatott vagy.

- Majdnem lekaptuk egymást - hadartam. Luca tátott szájjal nézett rám.

- Te mégis hogy gondoltad azt, hogy ezt az információt most pár pillanaton belül fel kell dolgozzam?? - szidott le. - Mi az, hogy majdnem lekaptátok egymást??