𝑮𝑶𝑳𝑫𝑬𝑵 ➥ Vecsei H. Miklós ✓

⸻𝟓𝟓.

REGGEL HÉT ÓRAKOR INDULTUNK meg Szegedre, két busszal. Az egyikben voltak azok a zenészek, akik fent maradtak a papíron Wunderlich tanár úrral, a másikon a mi osztályunk utazott Hasival és Atival. Az ablaknál ültem Dorottya mellett, mögöttünk Luca és Zsombor ültek, előttem Hasi, a másik sorban srégen pedig Ati.

— Luca miért nem Csenge mellett ül? – suttogta mellettem Dorottya.

— Ötletem sincs – ráztam a fejemet. – De hagyom őket. Örülök, hogy egyáltalán Luca már tud normálisan aludni – sóhajtottam. – Körülbelül két hete újra a saját lakásán van. Eddig végig nálam volt, elmondása szerint képtelen volt belépni a saját birodalmába úgy, hogy egy apró porszemről is ne Bence jusson eszébe – forgattam a szemeimet. – Úgyhogy megpróbáltuk Hasival ápolni a lelkét.

— Bence nagyon fel volt húzva, hogy nem jöhetett el – húzta el a száját.

— Saját magának intézte el – vontam meg a vállaimat. – Jöhetett volna, hogyha nem töri össze darabokra a legjobb barátnőmet.

— Hasival összevesztetek amúgy? – kérdezte aztán. – Furán viselkedtetek órán.

— Ja, igen – sóhajtottam. – Könnyen felhúztuk magunkat egy apró dolgon, de ne foglalkozz vele, megoldjuk – legyintettem. Na igen, a hét elején beszéltünk arról, hogy mégis hogyan fogunk tudni találkozni Szegeden magunk, külön, de azt javasoltam, hogy inkább ne kockáztassunk, ő pedig mérges lett azon, hogy mégis miért nem akarok vele is időt tölteni, hogyha amúgy is lesz sok programunk és szabadidőnk az órák látogatásán és az előadásunkon kívül.

— Biztos, hogy apró dolog? Szinte még rá se néztetek egymásra ma reggel.

— Megoldjuk – ismételtem meg. – Te, Luca, ezt láttad már? – fordultam hátra a legjobb barátnőmhöz a telefonommal.

— Hogy mi? Ez a sztárpár is szakított? – vette ki a kezemből a készüléket. – Mi van manapság? Minden második celebpár benyomja az unalmast?

— Én nem tudom mi van a levegőben – vontam meg a vállaimat. Hasira pillantottam előttünk, aki fülhallgatóval a fülében nyomogatta a telefonját. Bármikor próbáltam vele beszélni még indulás előtt, egyszerűen csak leintett. Iszonyúan zavart, hogy így viselkedett velem.

— A húgod már kiörülte magát, hogy harmadik a sorban? – mosolygott Zsombor.

— Elmondása szerint még mindig képtelen felfogni – kuncogtam. – Figyelj, felvették, harmadik helyen áll. Szóval nyáron hatalmas költözés lesz, aztán szeptembertől hivatalosan is én leszek az anyja – osztottam meg.

— Néhanapján jól áll neked ez az anyukás szerep – bólogatott.

— Hagyjál ezzel a témával – forgattam halkan nevetve a szemeimet. – Nem kell nekem még bőven gyerek, elég lesz nekem a húgom is, tiniként ráadásul.

— Ha hasonló lesz, mint te voltál, akkor hatalmas gond nem lesz belőle – felelte Luca.

— Legyen is így – bólogattam.

Visszavettem magamhoz a telefonomat, tovább lapoztam a közösségi oldalakat, aztán felbukkant Ati feje.

„Még mindig nem
békültetek ki?"

„Tudod, hogy milyen.
Egy ideig még duzzogni
fog. De beszélni fogok
vele, amint megérkezünk.
Vagy legalábbis
megpróbálom valahogy..."

Egy hosszú sóhajtás kíséretében kiléptem a beszélgetésből, aztán a fülhallgatóm egyik felét a fülembe tettem.

— Hoztam Uno-t, nem akarunk játszani? – dobta fel Dorottya. – Hosszú lesz még az út.