𝑮𝑶𝑳𝑫𝑬𝑵 ➥ Vecsei H. Miklós ✓

⸻𝟓𝟗.

AZ A HÉT TELE VOLT vidámsággal, rengeteg nevetéssel, tartalmas beszélgetésekkel... Senki sem gondolta volna, hogy ezt majd egy hétfői nap teljesen el fogja vágni.

Hétvégén Janka érkezett hozzánk, ugyanis ment színházba. Megbeszéltem vele, hogy Luca fogja elkísérni, neki úgyis szükséges a kimozdulás és az, hogy újabb emlékeket szerezhessen.

- Bocsi, de Lucával mész, nem velem - mosolyogtam szomorúan Jankára a konyhában.

- Mi? Hogyhogy? - csodálkozott.

- Kellenek neki új emlékek. Ki kell mozdulnia - válaszoltam.

- Történt vele valami?

- Szakítottak vele - sóhajtottam.

- Hogy tessék?? Mégis mikor? És miért? És vele? Ki az, aki el meri dobni magától Lucát? Ezt egyáltalán nem értem! - háborgott. Halkan felnevettem.

- Az élet ilyen, Janka. Igazságtalan.

Akkor szombaton még minden a rendes kerékvágásában haladt. Ilyen témákról beszélgettem a húgommal és többször kiemeltük azt, hogy velünk nem lesz ilyen a jövőben. Mi megpróbálunk boldogok lenni, célokat kitűzni magunk elé, örülni az apró dolgoknak, az apró örömöknek és önmagunkat adni. Tényleg ezek a legfontosabbak ahhoz, hogy az ember teljes lehessen. Viszont elég csak egy nagyon kicsi dolog ahhoz, hogy az egészet képes legyen romba dönteni. Az alóla való kimászás pedig egyáltalán nem tartozik a legegyszerűbb dolgok közé. Sőt, az, hogy újra fel tudjunk állni rengeteg dolgot foglal magába. Én pedig jelenleg akkor olyan pozícióban voltam az életemben, hogy ilyesmivel egyáltalán nem akartam foglalkozni. Minek kaparjam fel magamat? Hiszen minden a legnagyobb rendben van, nem igaz?

Miközben Luca és Janka előadást néztek, én átugrottam Hasihoz, akinél pont ott volt Kisati, valamint Kamilla is.

- Gyere Sári, hozd ide! - mosolyogtam a kiskutyára, aki a szájában lévő játékkal rohangált a nappaliban. - Gyere nagylány! - Eldobtam neki a játékot, ő pedig pillanatokon belül vissza is hozta nekem.

- Szeretnénk menni nyáron közösen nyaralni? - érdeklődött Kamilla. - Lassan be kell írnom magamat az oviba így nyárra. De nem muszáj efelől most döntenünk! - tette hozzá.

- Részemről teljesen rendben van, jó ötletnek tartom - egyeztem bele, így csak a két férfin múlt a dolog, akik ugyanúgy rábólintottak.

- Majd kiválasztunk pár napot, vagy akár egy hetet - fantáziált Hasi. - Meg aztán azt is el kellene döntenünk, hogy mikor hozzuk össze azt a rövidke kis darabot. Valamikor augusztus vége felé lenne a legjobb.

- Nekem mindegy, tudok alkalmazkodni - feleltem.

- Hallom te már nagyban nekiálltál keresgélni? Hogy mit csinálhatnánk meg abban az egy hétben? - kérdezte Ati mosolyogva.

- Muszáj, nem szeretném az utolsó pillanatra hagyni - ültem le a kanapéra. - Sokféle oldalról meg lehet ezt közelíteni, viszont először azt kellene eldöntenem, hogy mégis melyik megoldást választanám. Onnantól pedig már viszonylag egyszerűbb dolgom lesz.

- Kíváncsi vagyok erre az alkotópárosra - bólogatott Kamilla. - Mármint, hallottunk már titeket együtt ötletelni, együtt szavalni, együtt énekelni, együtt dolgozni, de ez talán valamilyen szinten mégis valami más.

- Hangával kitűnő dolgozni - ült le mellém Hasi, egyik kezét pedig átvetette a vállamon. - Rengeteg ötlet motoszkál a fejében és bármikor mondom neki, hogy merjen velem megosztani mindent, csak a töredékét adja át. Úgyhogy ezen még dolgozni fogunk - bökte meg játékosan az oldalamat.