𝑮𝑶𝑳𝑫𝑬𝑵 ➥ Vecsei H. Miklós ✓

⸻𝟒𝟔.

MÁSNAP REGGEL ÉRTETLENÜL, a szemeimet dörzsölve keltem fel. Ötletem sem volt, hogy mennyi lehetett az idő, kint világosodni kezdett. Egyedül feküdtem az ágyban, viszont kintről mozgolódást hallottam. Elvettem a telefonomat az éjjeliszekrényről és tájékoztattam Csengét afelől, hogy a mai napot kihagyom és megpróbálom kikúrálni magamat a hétvége folyamán, hogy aztán hétfőn újult erővel indulhassak.

Kikeltem az ágyból, aztán kinyitottam a szekrényt és a legelső pulóvert, amit találtam magamra kaptam. A tükörbe pillantottam, így megláthattam az összevissza álló hajamat és a beesett szemeimet. Hajamat kicsit átfésültem az ujjaimmal, a kezemen lévő hajgumi segítségével egy gyors kontyba fogtam a fejem tetejére. Megigazítottam magamon Hasi óriási pulcsiját, aztán követni kezdtem a kinti hang forrását.

- Jesszusom Hanga, miért vagy fent ilyen korán? - szólalt meg azonnal Hasi, mikor meglátott a konyhában. Egyszerre reggelizett és pakolta a dolgait a táskájába.

- Mennyi az idő? - kérdeztem.

- Lassan fél nyolc - válaszolta. Becsukta a táskáját, a szendvicsét letette a tányérra és közelebb lépett hozzám. - Hogy vagy?

- Jobban a tegnaphoz képest - bólintottam.

- Éjszaka sokszor rád néztem, örültem, hogy nyugodtan tudtál aludni.

- Ez kedves tőled. - Megjutalmaztam egy halvány mosollyal.

- Sárit lepasszoljam valakinek?

- Dehogy, nem kell, megleszünk - biztosítottam.

- Biztos jól vagy?

- Persze, ne aggódj. - Halkan elnevettem magamat.

- Jó a pulcsim - bökte meg aztán az oldalamat.

- Ja, bocs, mindjárt visszateszem - szabadkoztam.

- Hagyjad csak, felőlem haza is viheted - legyintett, aztán ismét a reggelijéhez lépett. - Neked is csináltam, betettem a hűtőbe - biccentett az említett dolog felé.

- Oh, köszönöm - bólintottam.

- Néha azért napközben felhívlak, hogy rendben vagy-e.

- Hasi, nem a halálomon vagyok - kuncogtam. - Sem öt éves nem vagyok. Hidd el, amíg nem gyújtok fel valamit itt minden a legnagyobb rendben lesz.

- Legyen is így. - Hosszas csókot nyomott a homlokomra. - Viszont rohannom kell. A lehető leghamarabb fogok szabadulni. Ha szeretnél, egész hétvégén is aludhatsz nálam.

- Jó, ezt majd megbeszéljük.

Ez a nap valóban elég csendes volt. Aludtam, néha dobáltam Sárinak az egyik játékát, a háttérben ment a tévé, valamikor azt figyeltem. Örültem, mikor Kamilla megérkezett.

- Jaj, kis betegem, hogy vagy? - kérdezte azonnal, miután felakasztotta a kabátját, én pedig bezártam utána az ajtót.

- Sokkal jobban, mint tegnap.

- Most, hogy megemlítetted, mi volt tegnap? Hasi nagyon ködösített. - Megindult a konyha felé, leült az egyik székre, kivett egy tollat és némi papírt. Ki volt készítve az eredeti dolgozatom, valamint egy üres is, hátha egyszerűbb lesz egy frisset kitölteni.

- Kicsit összekaptunk emiatt. Azt hitte, hogy teszek az egészre, pedig szó sincs erről. Aztán megijedtem attól, hogy tényleg ilyennek gondol, ezért jöttem aztán ide.

- Te lázasan elszállítottad magadat idáig? Egyedül? - hüledezett.

- Villamoson - tettem hozzá.