𝑮𝑶𝑳𝑫𝑬𝑵 ➥ Vecsei H. Miklós ✓

⸻𝟏𝟖.

SZOMBAT REGGEL IZGATOTTAN KELTEM fel. Hasit ma költöztetjük. Sőt, még egy másik barátja is jön, ami miatt egy kicsit izgulok. Ők már hamarabb elkezdtek pakolni, gondolták gyorsan elviszik azokat a bútorokat, amik szükségesek. Szóval csak reggel tízkor sétáltam le a lépcsőházam elé, ahol Hasi már az autójának dőlve várakozott napszemüveggel a fején és szélesen elmosolyodott, mikor meglátott.

- Jó reggelt - köszönt aztán azonnal és rögtön ölelésébe zárt.

- Szia! - mosolyogtam én is. - Jól haladtok?

- Persze. A két Ati még az utolsó dolgokat viszik fel, aztán jönnek a kisebbek, amikben te is segíthetsz.

- Tehát a másik haverod is Ati? - kuncogtam.

- Ne nevess! - bökte meg játékosan az orromat. - És egyébként már meséltem róla, tudod, osztálytársam volt a Színműn. De nagyon aranyos ő is, felesleges aggódnod - nyitotta ki nekem az ajtót, aztán már úton is voltunk a tömb felé.

Együtt felsétáltuk azt a két emeletet és egy egyszerű mozdulattal kinyitotta az ajtót. Bent Vidnyánszky tanár úr beszélgetett egy lánnyal - feltehetőleg Kamillával - és egy másik férfival. Hasi bíztatóan rám mosolygott, feltolta a fejére a napszemüvegét és becsukta utánunk az ajtót, így mindegyikük felénk fordult. Meg is illetődtem hirtelen.

- Jó reggelt Hanga - biccentett Vidnyánszky tanár úr.

- Sziasztok! - köszöntem aztán. Hasi bíztatóan megszorította a kezemet.

- Már sok mindent hallottam rólad, Kamilla vagyok - állt meg előttem az igazgatóhelyettes barátnője. Tejfölszőke haja volt, kék szemekkel, a meleg lévén pedig egy pasztell ruhát viselt apró virágmintákkal.

- Hanga - viszonoztam. - Azért én is hallottam rólad egy-két dolgot - kuncogtam.

- Igazán? - húzta fel mosolyogva a szemöldökét, aztán hátrapillantott Vidnyánszkyra, aki nevetve a fejét rázta.

- Csapó Attila - nyújtotta kezét a másik illető, aki még a lakásban tartózkodott.

- Szalai Hanga - ráztam meg.

- Valóban olyan gyönyörű vagy, mint ahogyan kedves Miklós barátunk áradozni szokott rólad - nevetett.

- Áruló! - szidta le Hasi rögtön mellettem. Szokott rólam beszélni? - Hogy ne keverjen össze senki senkit, ő szokott lenni a Kisati - mutatott Vidnyánszkyra -, ő pedig az Ati.

- Értem - bólintottam.

- Na, most, hogy mindenki itt van, szerintem folytassuk a munkát - kezdte a tanár úr mellettem. - Ki mit szeretne csinálni? Lehet bútorokat tologatni, bár oda én is kellek, vannak lent a teherautóban még dobozok és kisebb dolgok, bőrönd is van ruhákkal. Te nem cipelhetsz nehezet - mutatott rám. Értetlenül néztem rá, aztán Kamillára, aki ennek hallatán halkan nevetni kezdett.

- A matracot már felszenvedte valaki? - kérdezte Ati.

- Nem, még az ágy sincsen összerakva - rázta a fejét Hasi. - Pakolsz velem? - fordult felém. Így az elején még nem szívesen maradtam volna egyik barátjával sem, ezért bólintottam az ajánlatára. Öten lementünk együtt a teherautóhoz, mindenki megfogott egy dolgot és elindultunk újra felfelé. - Biztos elbírod? - kérdezte.

- Nem vagyok puhány! - kértem ki magamnak egy doboz könyvvel a kezemben. De igen, annyira nem volt a legegyszerűbb dolgok egyike. - Egyébként fura kérdés, valamiféle lakásavató bulit nem tervezel csinálni?

- Gondolkoztam rajta - bólintott. - Te lennél az első a listán, de nem tudom kiket hívnék meg, hogy esetleg majd tovább mondják bárkinek az egyetemen - húzta el a száját.