Szétszórva

4. rész - Kyle

/Lábjegyzet: a cím azt jelenti, hogy kinek a szemszögéből van az adott fejezet/

Egy hideg téli napon úgy gondoltam, hogy elmegyek sétálni. Ez lett volna a mai nap.

Jézusom, én is milyen nyugdíjas lettem már.

Szóval inkább úgy döntöttem, hogy megnézem a kedvenc sorozatom következő részét, mielőtt még keresztrejtvényt fejteni lenne kedvem.

Már előkészítettem a popcornt, meg minden, amikor Lesley berontott a szobámba.

– Eliot, te nekiálltál filmezni? – üvöltött rám szikrázó szemekkel.

– Igen, miért? – kérdeztem, és komolyan nem értettem, mi baj van ezzel.

– Hétfő reggel van! Érted? HÉTFŐ REGGEL!! – ordította úgy, hogy azt hittem, mindjárt megsüketülök. – A vendégek el szeretnék foglalni a szobájukat, itt tolonganak az ajtó előtt, te meg mit csinálsz?! Sorozatot nézel! – dühöngött Lesley.

– Jó, jó, értem, na– csitítottam. – Öt perc és kinyitunk.

– Remélem is – dünnyögte Lesley, és becsapta az ajtót.

Hihetetlen, hogy ma már semmi kikapcsolódása nincs az embernek. Mert ugye ez az ember én lennék, és van egy maximalista munkamániás recepciós nőm, akit Lesley helyett maga az ördögnek is el lehetett volna nevezni. Az egyetlen szerencséje, hogy jól néz ki.

Megnéztem az időt, ráérősen kinyitottam az ajtót, és beszálltam a liftbe. Nem azért mert lusta lennék, csak a tegnapi gyúrástól mindenem bedurrant.

Mikorra leértem, Lesley már átfordította a Zárva táblát a Nyitva feliratra, és a recepciós asztala előtt fogadta az első vendégeket.

Én mindegyik vendégnek köszöntem, átadtam nekik a szobájuk kulcsát, elmondtam a szükséges hülyeségeket, merre van az ebédlő, hol találnak meg minket, satöbbi , satöbbi. Néhány részlettől még így is megkíméltem őket, mert láttam rajtuk, hogy unják.

Már majdnem mindenki elfoglalta a szálláshelyét, amikor Lesley összehúzott szemöldökkel nézett a gépére. Ami nem volt olyan szokatlan tőle, de azért illik valamit ilyenkor kérdezni.

– Mi az?

– Egy vendég még nem érkezett meg. Pedig félre jelentkezett be. – jelentette be.

Közben odatolt elém egy tucat aláírandó papírt.

– Ahaa – mondtam, de soha nem lesz abból semmi jó, ha egyszerre két helyre figyelek, mert az aláírás helyére már megint Kyle - t írtam. Szitkozódva kerestem egy hibajavítót.

Lesley a papír fölé hajolt, majd zavartan rám nézett.

– Ki az a Kyle? – kérdezte csodálkozva.

– Öhm, nem tudom – nevettem idegesen.

Lesley furán rám nézett, majd valószínűleg megállapította rólam, hogy teljesen meghülyültem. Persze, neki nem mondtam el, hogy az eredeti nevem Kyle. Pedig sokkal jobban áll nekem, mint az Eliot.

– Szóval, hallottad amit mondtam? – merült bele újra a munkába. – Holly Mayer nem érkezett meg, pedig már fél órája itt kéne lennie.

Ebben a pillanatban az ajtó kivágódott, és egy szőke lány jött be rajta zihálva.