Szétszórva

9. rész - Scarlett

Már legalább öt perce álltunk a csukott  szobaajtó előtt, ami mögül furcsa zajok hallatszottak. Tanácstalanul Kyle - ra néztem, de ő csak megvonta a vállát.

– Mit is  mondott az a Leo neked? – kérdezte hirtelen Kyle.

Zavartan lesütöttem a szemem.

– Hmm. Semmit. – válaszoltam.

Kyle gyanakodva méregetett.

– De Juliához nem volt köze, ugye? – kérdezte.

Már épp válaszoltam volna, amikor az ajtó kivágódott, és Julia jelent meg. A kezében egy fényképekkel teli album volt. Kikapott egy fényképet, megragadta a vállam, és az arcom mellé tartva összehasonlította a kettőt.
Én is megláttam a fényképet. Az a plakáton lévő kép volt, amit mindenhova kitettek. Ahogy rápillantottam, elfacsarodott a szívem. Mert ránézve nem magamat láttam. Legalábbis nem a mostani énemet.

A képen tizennégy éves vagyok, és szomorúan bámulok bele a kamerába.
Hosszú, ekkor még gesztenyebarna hajam egy lófarokba kötve, a fejemen a baseballsapkám. Emlékszem, mennyire szerettem ezt a darabot, pedig nem volt különösebben szép. Fekete kapucnis pulcsi van rajtam, és meg sem próbálok mosolyogni. Akkoriban nem is tudtam.

Julia szigorú arcán egy pillanatra átsuhant valami érzelem.
Csak egy röpke tizedmásodperc volt,
és az arcát utána azonnal felváltotta az a kiismerhetetlen arckifejezés, ami eddig is volt neki, de ezek szerint nem reménytelen. Vannak érzelmei. Hozzám hasonlóan Kyle- hoz is odament, és összehasonlította egy fényképpel.

– Na, én gondoltam elsőre, hogy ti vagytok azok – biccentett Julia.

Kyle - al értetlenül néztünk össze.

– Én nem úgy láttam... – kezdtem, de Julia szikrázó pillantását látva elhallgattam.

– Szóval – kezdte Kyle – Mit is csináltál amíg mi itt kint rohadtunk? – váltott témát. Magamban elmosolyodtam. Nem megy neki a témaváltás, akárhogy is próbálkozik.

– Hogy az...? – bólintott Julia, majd kitárta a szobája ajtaját. A szoba hasonlóan rendezett volt a ház többi részéhez, és itt is makulátlan tisztaság uralkodott. A rendet viszont megtörte egy szoba közepén álló box zsák, a földön mellette box kesztyűk.

Kérdőn néztem Juliára.

– Mindenki máshogy vezeti le az idegességét, na – förmedt rám.

Még jó, hogy ilyen kedves emberekkel vagyok körülvéve.

– Figyeljetek, nekem most egy kis friss levegőre van szükségem.. – sóhajtottam, és elindultam az ajtó felé.

Kyle elvigyorodott.

– Vagy csak egy Leo nevű személyre... Még mindig azon pörögsz, amit mondott? – kérdezte szórakozottan, mire döbbenten megfordultam.

– Fogd már be! – kértem.

Julia felváltva nézett rám, majd Kyle - ra.

– Tudjátok, roppant szórakoztató nézni a kis vitátokat, de ha nem zavar, én most lefekszem – mondta unottan.

– Igen, én is mindjárt jövök – mondtam, majd kioldalaztam, mielőtt Kyle megint valami hülyeséggel szivatna. Bár.... Nem mondom, hogy a feltételezése alaptalan volt.