Szétszórva

6. rész - Scarlett

Elképedve bámultam Kyle-ra. Ahogyan jobban megfigyeltem az arcát, sok közös vonást felfedeztem magunkon, ami elsőre fel sem tűnt.

Akárcsak nekem, a szeme kék volt, és az arca hosszúkás.

– Talán igazad van –  mondtam csodálkozva.

Kyle elképedve nézett rám, majd fütyült egyet.

– Na, mindenre számítottam, hogy mittomén, majd győzködni kell téged, vagy valami. De ez durva... Elsőre elhiszed? – kérdezte meglepetten.

Mélyen a szemébe néztem.

– Szerinted nem akartam már megtalálni a családomat? Sokan nem vallják be, de akik az árvaházba kerülnek, legalább egyszer, ha csak kíváncsiságból is, de megpróbálják megkeresni a hozzátartozóikat.

– És sikerült? Találtál valakit? – kérdezte Kyle bizakodva.

Szomorúan sóhajtottam.

– Nem. Három éves voltam, és az egyetlen amire emlékszem, hogy nagy családom volt. Halvány arcok maradtak meg, amik biztosan rengeteget változtak. A mi családunk volt. – suttogtam magam elé.

Kyle elhúzta a függönyöket, és halkan megszólalt.

– Vágod már, hogy miért csuktam be mindent? – kérdezte a saját stílusában.

Megráztam a fejem.

– Talán Lesley miatt? – tippeltem.

– Neem, Lesley -nek ehhez semmi köze nincs. – Röhögve rácsapott az ágyra, amin ültünk.

– Tényleg, ő a barátnőd? – érdeklődtem.

– Lesley? Komolyan kinézed ezt belőlem? – háborodott fel Kyle – Amúgy igen.

– Gondoltam. – biccentettem. Kyle tipikusan úgy nézett ki, akihez illik egy Lesley fajta csaj.

– Hú, ezt gyorsan levetted – vigyorodott el – mármint hogy Lesley – nek van egy kis maximalizmusa, degradáló hangnemmel fűszerezve.

Csodálkozva pislogtam rá.

– Látod? Ilyen, amikor felveszem az „okoska álcám". Már sokszor bejött. – kacsintott.

Szomorúan mosolyogtam. Egyértelmű, hogy Kyle is sok nehézséget átélt hozzám hasonlóan. Bár volt egy laza stílusa, de az elmúlt éveim alatt megtanultam észrevenni az emberekben a mosolyuk mögötti félelmet. Szomorúságot. Menekülést. És bár Kyle remekül palástolja, de ha jobban megnézem, vakít róla az elhanyagoltság. Kyle látva, hogy elgondolkodtam, sóhajtott egyet, és komolyabb hangnemmel folytatta.

– Veled ellentétben, én már elég idős voltam ahhoz, hogy emlékezzek a családunk szétszakítására – kezdett bele. – Hat éves voltam, éppen az iskolát kezdtem. Hazafelé sétáltam az édesanyánkkal, velünk volt az öcsénk is. Több testvérünk is volt, emlékszel? Egész sok. Hirtelen megállt
mellettünk egy rendőrautó. Anyu rögtön elkezdett futni, engem, és az öcsénket magával rángatva. Valamit tudott. Tudta, hogy érte jött a rendőrség, és azt is tudta, hogy miért, de nekünk semmit nem mondott. Már egész közel volt az autó, a szirénák zúgtak, amikor anyu szó nélkül felkapott és bedobott engem egy ház ablakán. És ennyi.

– Ennyi? - húztam össze zavartan a szemöldököm.

Kyle bólintott.

– A ház egy közeli ismerősünké volt, aki különösen jóban volt velem. Megkérdezte, hogy hogyan kerültem ide. Én nem szerettem hazudni, de valahogy éreztem, hogy most nem kéne az igazságot mondani. Azt meséltem, hogy a szüleimen áthajtott egy autó, és a testvérem elszaladt valamerre.

– És elhitte? – kérdeztem elképedve.

– Nem – rázta meg a fejét Kyle. – De az asszony mindig is szeretett volna egy gyereket. Megváltoztatta a személyazonosságomat, és örökbefogadott.

– Ez borzasztóan bátor dolog volt. Nem derült ki sosem? – nem vallottam be, de kicsit irigykedtem. Nekem hároméves korom óta nem volt rendes családom.

– Nem, de rosszabb történt. A nő, aki örökbefogadott, évek múlva meghalt. Tizennégy éves koromtól menekülnöm kellett. Amikor betöltöttem a tizennyolcat, abbahagyták a keresést, mivel akkor már nem volt nekik fontos, hogy hol vagyok – keserűen felnevetett. – A tőle öröklött pénzemet mégsem költöttem el újabb fake személyazonosságra, mert mindig is üzletember típus voltam. A szüleimtől kapott pénzt erre költöttem – mutatott körbe az épületre.

Az időközben már kihűlt kávémat kortyolgatva elismerően bólintottam. Kyle még fiatalabban is került a választás elé, mint én, mégis jobban döntött.

– És ezzel azt akarod mondani, hogy... A családunkat megtalálhatjuk valahol? – kérdeztem.

Kyle megrázta a fejét.

– Nem valahol. Sok sorozatrész bánja, de a nővérünkhöz tudok konkrét helyet.