Meeting You, Hating You [Namjoon ff.]

2

Min-Ji POV: 

Nagyon sok dolgom volt az elmúlt egy hétben. Szerencsére sikerült felvennem a kapcsolatot az itteni barátnőmmel, akivel megbeszéltem hogy az egyetemen találkozunk majd. A szomszédommal szerencsére egyszer sem sikerült összefutnom, amit nem is bánok. Még mielőtt idejöttem kicsit körbe kérdezősködtem és úgy tudtam az egész emeleten nem lakik senki rajtam kívül. Mondjuk nem is csodálom amilyen drága ez a hely. Az átlag embereknek nincs ennyi pénzük. Kinyitottam a szememet és a plafont kezdtem bámulni. Felültem az ágyban és körbe néztem a szobámban. Még mindig olyan üres. A legjobb lesz ha kicsit berendezem. Így a délutánom második felét azzal töltöttem hogy kicsomagolom a festményeimet amiket Angliából hoztam magammal. Mivel még életemben nem fogtam fúrót a kezemben felhívtam a Szöuli barátnőmet akinek tudtommal van egy barátja aki tudna segíteni. 

Nem sokkal ezután csöngettek is, én pedig pillanatok alatt ajtót nyitottam. Katarina Yu, a koreai barátnőm akivel nagyjából 3 éve beszélgetek interneten. Fehér toppot viselt egy bő fekete nadrággal. A csuklóján ezüst karkötő hozzá illő nyaklánc-fülbevaló párral. Fekete haja hosszú és egyenes, pont mint a képeken. A barátnőm azonnal megölelt én pedig beengedtem őt és a fiút is. Gondolom a pasija. 

- Min-Ji, ő itt Yoon Jaehyuk, a bátyám legjobb barátja. - mutatta be a srácot. Akkor nem a pasija. 

- Han Min-Ji, de ezt már biztosan tudod. - fordultam a fiú felé. Jaehyuk bólintott. - Ne haragudjatok hogy iderángattalak titeket, de segítségre van szükségem. 

- Nincs gond, bármikor elérhető vagyok. - vigyorgott rám Kat, és levette a cipőjét. Jaehyuk letette a táskáját és kivette belőle a fúrót és a csavarokat is. 

- Nos akkor lássunk is neki. Hová szeretnéd feltenni a képeket? 

Eltartott egy kis időbe míg pontosan felmértük hogy hová is fúrhatjuk a csavarokat, lehetőleg úgy hogy esztétikus legyen az összkép. De amikor készen lettünk, az eredmény magáért beszélt. Jaehyuk már az utolsó képet tette fel amikor csöngettek. Kat futott is az ajtóba és kinyitotta. Kilestem a szobából, és nem kis meglepetés fogadott. Drága szomszédom az ajtóban állt az arca fáradt volt, úgy nézett ki mint akit felébresztettek. Már éreztem hogy ezért bizony a fejemet fogja venni, mégis méltóságteljesen léptem elé. 

- Van valami probléma? - kérdeztem ártatlanul. - Mr....

- Kim. Kim Namjoon. Ön pedig-

- Han Min-Ji. - válaszoltam azonnal. - Netán valami probléma van Mr. Kim? Már másodjára csönget be hozzám. - Kat érdeklődve felhúzta az egyik szemöldökét. 

- Mégis... - próbált nyugalmat erőltetni magára. - Mit csinálnak ilyen későn? - nyögte ki jéghideg hangon. 

- Későn? Nem gondolnám. Fél nyolc van. Ez még csendháborításnak sem számít még. - dobtam hátra a hajamat. 

- Viszont a vannak olyanok akik ilyenkor már alszanak. Miss. Han. - ejtette ki a nevemet úgy mintha menten meg akarna fojtani. 

- És a felesleges harmadik távozik - kommentálta Kat, azt hogy bemegy a szobába. 

- Megkérhetem esetleg Miss. Han, hogy ne ilyen időben akarja szétbontani a lakását? Hanem mondjuk délelőtt amikor nem vagyok itt? 

- Mr. Kim. - sóhajtottam. - Először is hátrább egy lépést ne lépje át a küszöbömet. - mosolyogtam rá, mire ő fogcsikorgatva hátrált egy lépést. - Másodszor pedig ameddig nem szegek csendháborítást azt teszek amit szeretnék. 

- Ön egyáltalán nincs tisztában a...

- Egy ilyen kislány mint én hogy is lehetne tisztában bármivel? Most pedig, ha megbocsát, még fel kell fúrnunk pár képet. - küldtem felé győzedelmes mosolyt.