Meeting You, Hating You [Namjoon ff.]

18

Namjoon POV: 

Azt hiszem az elmúlt egy héten több randin voltam mint eddig összesen az egész életemben, pedig anyám elég sokra rákényszerített. Megálltam a kocsival Ji Hyun lakásának parkolójában, és kiszálltam. Nagy levegőt vettem és kinyitottam az ajtót a menyasszonyomnak. Még mindig fura hogy így kell gondolnom rá. Ji Hyun kiszállt és rám mosolygott. Becsuktam az ajtót mögötte és elindultam volna hogy visszaszálljak az autóba de Ji Hyun megfogta a kezemet és visszahúzott. 

- Nem akarsz bejönni? Meg kellene beszélnünk egy két dolgot az esküvővel kapcsolatban. - egész testemben megfeszültem. 

- Azt hiszem még korai lenne - préseltem ki magamból a választ. 

- Miért? - döntötte oldalra a fejét. - Elvégre októberről beszélünk. 

- Pontosan, még legalább négy, nem is... majdnem öt hónapunk van. Azt hiszem bőven ráérünk. 

- A helyszíneket hamar elfoglalják. Legalább gyere be hogy megmutathassam őket. - beleegyezően sóhajtottam egyet és lezártam a kocsit. Kihúztam a kezemet Ji Hyun ujjai közül és a zsebembe dugtam. Ji Hyun csak mosolyt villantott rám és kinyitotta az ajtót, hogy aztán bemehessünk. Levettem a cipőmet és a nekem kikészített papucsba bújtattam a lábamat. Annyiszor voltam itt az elmúlt időszakban hogy már muszáj volt egy papucsot is beszerezni nekem. - Egy perc és jövök addig ülj csak le. - mondta és bement a szobájába. 

Leültem a kanapéra és elővettem a telefonomat. Appa-tól jött üzenetem. "Ji Hyun-al vagy?" "Remélem minden rendben" "Gyertek haza vasárnap Rae-Soo is látni akar titeket" Bae Rae-Soo az édesanyám és Appa története igazán filmbe illő. Omma szegény családban nőt fel, de mindent megtett a céljaiért. Appa titkárnőjeként kezdett dolgozni és pár év múlva egymásba szerettek. Ami azt illeti Omma és Appa egymás ellentétei. Omma vidám és kedves, hatalmas szíve van és imádja a társaságot. Appa visszahúzódóbb és hideg természetű, olyan ember aki nehezen oldódik fel, és legfőképpen az üzletnek él. Az hogy ők ketten hogyan szerettek egymásba arról fogalmam sincs. Annyira egymás ellentétei hogy lehetetlennek tűnik. Min-Ji és én is egymás ellentétei vagyunk... 

- Oppa - Min-Ji leül mellém és a kezembe adja a tabletet. Min-Ji? - Nézd meg a helyszíneket. - hogy... hogy lehet ő itt. Min-Ji mosolyog, azzal a gyönyörű mosolyával ami úgy tetszik. - Namjoon. - lengeti meg előttem a kezét. - Kim Namjoon! - megrázom a fejemet és amikor Min-Ji felé fordulok Ji Hyun ül mellettem helyette. 

- Mi? - én tényleg megbolondultam. 

- Elbambultál egy percre - nevet fel Ji Hyun. - Azt mondtam nézd meg a helyszíneket - biccent mosolyogva a tabletre. 

- Majd máskor - mondom ahogy leteszem a dohányzóasztalra a készüléket. -, ne haragudj de mennem kell. 

- Valami baj van? - néz rám aggódóan amikor felállok. 

- Nekem.... ez nem megy. Sajnálom. - Ji Hyun feláll és utánam indul amikor elindulok az ajtó irányába. 

- Hogy érted hogy nem megy? 

- Nem... - felsóhajtok és felé fordulok. - Nem tudok úgy tenni mintha szeretnélek....

- Miért? - végig mér és a szemembe akar nézni de kerülöm a tekintetét. Leveszem a papucsot és a cipőmbe dugom a lábam. 

- Nem tudok úgy tenni mintha képes lennék erre - rázom meg a fejemet és kimennék de Ji Hyun megfogja a kezemet és visszahúz. Nekitol a falnak és megáll előttem. 

- Min-Ji miatt van? 

- Nem. Ő... semmi köze ehhez. 

- Akkor? - szarkasztikusan felnevet és megigazítja az amúgy kicsit sem ferde zakómat. - Annyira nehéz lenne... ha úgy tennél egy kicsit mintha szeretnél? - felpipiskedik hogy megcsókoljon de elfordítom a fejemet.