Meeting You, Hating You [Namjoon ff.]

13

Min-Ji POV:

Az óráim után azonnal a kórház felé veszem az irányt. Leparkolok az épület mellett és célirányosan befelé veszem az irányt. Egy kicsit elbizonytalanodom hogy jó ötlet volt-e idejönni, de aztán erőt veszek magamon és benyitok a kétszárnyú ajtón. Muszáj beszélnünk ha nem akarom hogy holnap nagyon kínos legyen a csoportfoglalkozáson. Ő meg én most szépen elbeszélgetünk arról ami tegnap éjszaka történt bármi is legyen az, mivel még nem teljesen emlékszem rá. A portán álló két nővérhez lépek és megszólalok: 

- Elnézést. Meg tudják mondani merre van Kim Namjoon? 

- Ön..?

- Han Min-Ji vagyok és sürgős megbeszélni valóm van Namjoon-al. 

- Han kisasszony Dr. Kim az irodájában van de nem hiszem hogy önnek lehet...

- A barátnője vagyok. - mondom hirtelen ötlettől vezérelve mivel tudom hogy nem engednének fel, ha nincs időpontom. Itt hiába dobnám be hogy Han Ji-Chan lánya vagyok, mivel nem használna. 

- A harmadik emeleten van az irodája. - mutatott a fiatalabbik a lift irányába

- Köszönöm. 

Beszálltam a liftbe és benyomtam a hármas gombot. Miért jöttem ide? Annyira hülye vagyok. Mit fogok csinálni egyáltalán? Benyitok és kérdőre vonom. Mi van ha vannak bent nála? Basszus ezt nem gondoltam át. A hajamba túrtam és mély levegőt vettem. Ha már itt vagyok végülis annyira mindegy. Menni fog ez. Csak magabiztosság kell. Igen. Ennyi a titka. Kiszállok a liftből és elkezdem feltérképezni az emeletet. Hamar meg is találom Namjoon nevét kiírva az egyik ajtóra és azonnal be is nyitok. Úgy vagyok vele hogy hamar túlesek rajta szóval amint belépek bele is fogok.

- Yah Kim Namjoon, beszélnünk - megdermedek amikor felfogom amit látok. A kezem lecsúszik a kilincsről és érzem hogy máris vörös lett az arcom. 

- Miss. Han? - vonja fel az egyik szemöldökét. Elfordítom a tekintetemet. Namjoon sötétkék ingje szét van gombolva így tökéletesen rálátok az izmokra a testén. Ekkor eszembe jut a tegnapi csók emléke minek hatására még vörösebb leszek. 

- Én... öhm... - a tekintetem oda-vissza járt a padló és Namjoon között.

- Kislány ne mondd hogy zavarba jöttél? - tette zsebre a kezét Namjoon. 

- Én... dehogy jöttem zavarba! Én csak... meglepődtem. Végülis nem mindennap tárul elém ez a látvány. - mutatok végig a testén, ahogy megpróbálok magabiztosságot kölcsönözni a hangomnak. Mondjuk úgy hogy nem nagyon sikerült. Összepréselem a számat amikor ideér hozzám. A francért nem gombolja már össze az ingét így gondolkodni sem lehet! Megfogja a kezemet és elhúz az ajtó elől míg a másik kezével becsukja azt. 

- Tegnap ugyanígy reagáltál. 

- Te-tegnap? Mi-mi történt tegnap? - össze vissza dadogok de aztán összeszedem magam. 

- Mondjuk úgy hogy ugyanez csak akkor azzal a lendülettel ki is fordultál a szobából. Sosem kopogsz amikor benyitsz valahová? - a fekete szempárba nézek, és kihúzom magam. Nem-fog-zavarba-hozni! Nem! Egyszerűen nem! Ugyan már Min-Ji több pasid is volt már. Nem vagy te ilyen félénk. Szóval felöltöm a megszokott arckifejezésemet és magabiztosságot kölcsönzök a hangomnak. 

- Többnyire nem. Végülis ha kopognék hogy láthatnék ilyeneket? 

- Hobbid hogy meglesel embereket? - lépett közelebb hozzám.

- Oh, nem ezt csak neked tartogatom. - gúnyolódtam vele. - Mr. Kim. - tettem hozzá, amikor felvonta a szemöldökét.

- Igazán kegyes tőled, de, tudod ez így nem túl igazságos Miss. Han, hiszen te már másodjára törsz rám, miközben nem vagyok teljesen felöltözve. - Namjoon végig méri a testem minden egyes négyzetmilliméterét és ettől nagyon-nagyon zavarba jövök. - Azonban én még egyszer sem láttalak ruha nélkül. Nem gondolod hogy ez igazságtalan?