Meeting You, Hating You [Namjoon ff.]

9

Min-Ji POV: 

Nehezen keltem ki az ágyból mivel tegnap este sokáig tartott elaludnom. Legszívesebben maradtam volna a puha takaró alatt de órám volt kilenctől szóval ha akartam ha nem kelni kellett. A szokásosnál lassabban készülődtem ami nem előnyös ha az ember lánya amúgy is késésben van. Felhúztam az egyik farmeremet és egy kék selyem felsőt. A Ha-Ri-tól kapott arany nyakláncomat és az órámat is felvettem. Nyolc harmincra már indulásra készen álltam az ajtóban. Bedobtam a táskámba a kocsikulcsomat és felhúztam a fekete bakancsomat. Már nem volt olyan hideg így csak egy farmerkabátot vettem fel és már indultam is. De mit ad isten az első ember akivel szembe kerültem az nem más volt mint a nagyképű szomszédom. Az ajtó automatikusan záródott mögöttem, én pedig tudomást sem véve Kim Namjoon-ról indultam a lift felé. Benyomtam a földszint gombját de mielőtt az ajtó becsukódott volna ő is beszállt a liftbe. 

- Neked is jó reggelt - köszönt mintha bármit is mondtam volna. 

- Reggelt. - mormogtam. Néhány másodpercig magam elé néztem majd felé fordultam. - Szeretnék beszélni veled - rá pillantott és felvonta a szemöldökét. 

- Mivel érdemeltem ki Miss. Han figyelmét? - szinte a fogamat csikorgatom. Mosolyt erőltetek magamra miközben kiszállunk a liftből. 

- Az egyetemről lenne szó. - mondom ahogy megpróbálom tartani vele a lépést. Sokkal hosszabbak a lábai az enyémeknél így szinte futok mellette. - Lelassítanál egy kicsit?! 

- Már késésben vagyok úgyhogy ha mondani szeretnél valamit akkor azt tedd meg most. - áll meg amire én nem számítottam és egyenesen nekiütköztem a hátának. Namjoon megfordul és megtart a karomnál fogva mielőtt elborulnék. 

- Kösz - húzom ki a kezemet az ujjai közül. - Szóval, csak annyit szeretnék mondani hogy örülnék ha az egyetemen úgy tennénk mintha nem is ismernénk egymást. - összefonja a karjait és elgondolkodva pillant rám. 

- Miért is? 

- Mert kínos! Nem akarom hogy bármilyen feltételezések legyenek érted? 

- Nem értem miért olyan nagy gond ha tudják hogy ismerjük egymást. 

- Nézd. Én Han Min-Ji vagyok. Ismernek engem és az apámat is. És nincs szükségem arra hogy elítéljenek amiatt hogy ismerjük egymást. Azt hiszik majd hogy ha jól teljesítek az azért van mert van köztünk valami. Szóval a legjobb az lenne ha nem okoznál nekem még nagyobb problémát. Így is épp eléggé szúrom bizonyos emberek szemét csak amiatt a puszta tény miatt hogy Han Ji-Chan az apám. Nem kell hogy te is rátegyél egy lapáttal. 

- Rendben Miss. Han. - teszi fel a kezét. - Eleget teszek a kérésének. De nekem is lenne egy. - szinte érzetem 

- Mi lenne az? - nézek a szemébe. Lehajol hogy szemmagasságban legyünk. A szemem elkerekedik mivel csak néhány centire van tőlem. 

- Mivel nem is merjük egymást, és amúgy is kilenc évvel idősebb vagyok nálad, örülnék ha nem tegeznél le folyton. Koreában nem illik. - a szememet forgatom. 

- Csinálj amit akarsz. - mormogom. - Vettem a lapot Mr. Kim! - tolom el magamtól és megkerülöm. - Találkozunk az órán. - a kocsimhoz masírozok. 

Kikotrom a kulcsot és kinyitom a BMW-met. Beülök és azonnal ki is fordulok a parkolóból. Perceken belül az egyetemnél vagyok és rájövök hogy még van pár percem az óra kezdete előtt. Lehajtom a napellenzőt és a beépített tükörbe nézek. Basszus de vörös vagyok. Minek kell az arcomba hajolnia... Megőrülök. Iszom egy kis vizet és kiszállok. Ahogy becsukom az ajtót és bezárom a kocsit látom hogy Namjoon éppen akkor parkol le. Kiszáll az autóból és egy pillanatig egymást nézzük a parkoló két végéből. Elindul felém de én megfordulok és az épület felé veszem az irányt. Ledobom magam a teremben Jaehyuk és Chae-Won közé. Seung-Min néhány másodperccel utánam érkezik és leül Jaehyuk másik oldalára. Kat felé pillantok aki a csoporttársaival beszélget. A kezemet a fejem alá teszem és ledőlök a padra. Perceken belül meghallom Mrs. Cho hangját és felemelem a fejemet. Álmosan laposakat pislogva vészelem át az óra első felét. Viszont azonnal éberebb leszek amikor Namjoon bejön. Azt mondta késésben van, ahhoz képest még lett volna húsz perce. Ekkor megvilágosodom. Egyszerűen csak nem akart beszélni velem. Seggfej. Namjoon beszél de nem igazán figyelek arra hogy miről van szó. Jaehyuk egy bizonyos időtartam után megböki a kezemet. Felé fordulok ő pedig odahajol hozzám hogy mondjon valamit.