Meeting You, Hating You [Namjoon ff.]

22

Namjoon POV: 

- Akkor másképpen fogalmazok: Nem akarok hozzá menni Namjoon-hoz - Ji-Hyun felé kapom a fejemet mivel erre számítottam a legkevésbé.

- De-de miért? - tátogja az apám. - Hiszen illetek egymáshoz.

- Ez igaz... - kezdi Ji-Hyun lassan. -... de nekem az is fontos hogy az illető aki elvesz - itt rám pillant és úgy mondja ki: - szeressen. - valamiért szemrehányásnak érzem a szavait de megszólalni sincs időm mert Ji-Hyun folytatja: - Nem tudok hozzá menni valaki olyanhoz akit én szerek, de ő nem szeret engem. Hanem... egy másik nőt. - Omma csak enyhén eltátja a száját és meglepett pillantása rám vándorol. Appa viszont éles tekintettel mered rám. Ji-Hyun feláll, és felveszi a táskáját.

- Ho-hogy érted? - dadogja Omma még mindig sokkosan

- Ha Omoni kíváncsi, akkor ajánlom keresse fel Han Min-Ji-t. - Ji-Hyun-ra kapom a tekintetemet és felállok.

- Han Min-Ji? - kérdez vissza lassan Appa. - Csak nem.... Han Ji-Chan középső lánya? - Ji-Hyun bólint mire az apám kábultan dől vissza a székbe ugyanis eddig az asztalon támaszkodott. - Az a lány csak 20 éves....

- 21 - javítom ki automatikusan mire a szüleim szeme azonnal rám szegeződik. - És nincs semmi közöttünk. - de bárcsak lenne. Teszem hozzá magamba és Ji-Hyun felé fordulok. - Jobb ha most hazaviszlek - ragadom meg a csuklóját és kifelé kezdem húzni. Ji-Hyun lefejti magáról a kezemet és megfordul.

- További szép estét - hajol meg azzal a kijárat felé indul. Én csak röviden meghajolok majd utána megyek. A kocsi előtt érem utol és azonnal magam felé fordítom

- Megőrültél? - zárom el a kezeimmel a menekülési utat előle.

- Én? - nevet fel halkan. - Igen. De te is őrült vagy ha valaki olyan után koslatsz mint Han Min-Ji. Olyan után aki sosem lesz a tiéd - a szavai mellbe vágnak de igyekszem azt mutatni hogy lepereg rólam.   

- Ehhez neked semmi közöd. - válaszolom ingerülten. - Tartsd magad távol tőle. - Ji-Hyun gúnyosan felhorkan majd kisimít egy tincset a szeméből és ellök magától. 

- Ezer örömmel - veti oda és elindul a kapu irányába. - És ne fáradj azzal hogy haza viszel. Taxival megyek.

✧✧✧

Min-Ji POV: 

Le kellene ellenőríznem hogy nem nyilvános e a telefonszámom de most komolyan! Először Ji-Hyun aztán egy másik nő is zargat ez egyszerűen hihetetlen! Számot fogok változtatni eldöntöttem. Suli után megyek és veszek egy másik telefont új számmal és mostantól felhagyok a névjegykártyázással mert így minden random ember tudni fogja a telefonszámomat. Nos, amiért ki vagyok akadva az az hogy reggel 7 óra van! ReGGel HÉT  és engem már zaklatnak pedig kibaszottul ez az egyetlen hétfő amin nem kell bemennem mert a végzősök vizsgái miatt kihagyhatjuk a mai napot az egyetemen. És erre tessék! Amikor aludhatnék délig felköltenek ilyen cseszett korán. Ami az igazságot illeti nem csak ez a bajom hanem drága Kim Namjoon is. Komolyan az a férfi a megszállottja annak hogy ne személyesen adja vissza dolgokat. Mondjuk most nem kéne panaszkodjak elvégre csokit is vett de akkor is. Szánalmas. Most vagy ennyire nem bír látni engem a szombati után vagy kínosan érzi magát miatta - amit amúgy megértenék. Egyszóval ez a nap sem indul úgy ahogy akarom. Szóval miután felvettem a telefont és higgadtságot erőltettem magamra és beleszóltam a telefonba egy nő hangját hallottam meg. Alapvetően értékeltem volna hogy ilyen kedvesen és fesztelenül beszél egy IDEGENNEL, de még erre sem voltam képes annyira reggel van. Arról nem is beszélve hogy a kedves-hölgy mint később megtudtam hallott rólam egy barátjától és hogy milyen tehetséges vagyok és szeretne beszélni velem arról hogy megvenné az egyik képemet amit a neten árulok - elvégre ha már az apám nem hajlandó a cég neve alatt hirdetni a képeimet akkor eladhatom őket magam is. Így történt tehát hogy most egy hatalmas villában ülök egy 60 körüli hölggyel akit egyébként Bae Rae-Soo-nak hívnak és az élet nagy dolgairól beszélgetünk.