Meeting You, Hating You [Namjoon ff.]

7

Min-Ji POV

Kat és én másfél órán keresztül videóhívásoztunk miközben elkészítettem magamnak egy teljesen bio vacsorát. Joghurt, gyümölcsdarabok és zabpehely. Tökéletes vacsora. Felültem a pultra és nagyot kanalaztam az egészséges ételből miközben Kat hangja mellettem szólt a telefonról.

- Tehát beragadtatok - ismétli ötödször.

- Az isten szerelmére mondom hogy így történt Katarina Yu, megőrjítesz! - mondom angolul, mire barátnőm koreaiul válaszol azonnal lesik hogy nem az ő anyanyelvén válaszoltam.

- Csak biztosra akarok menni. - mondja megfontoltnak hangzó hangon. Mosolyogva forgatom a szememet. Hihetetlen ez a lány.

- Szóval ott voltunk bent és - egy pillanatra elnémulok amikor eszembe jut az a tekintet amivel végigmért, mikor azt hitte nem figyelek. -, nem történt semmi

- Még csak egy vágyakozó pillantás sem?? - faggat tovább.

- Nem - mondom határozottnak szánt hangon. -, az ég világon semmi nem történt közöttünk. - ez csak fél hazugság ugyanis fogalmam sincs mi történt volna ha pár perccel később nyitják ki a liftet. Talán.... de ebbe bele gondolni sem akarok. Az istenért is, ő egy seggfej és kicsit sem bírjuk egymást. Egy barom aki mindenért engem hibáztat. Ha bármi történt volna azt is az én saramként könyvelt volna el és arra semmi szükségem.

- Jó hát ha te mondod. - éreztem egy kis kétkedést a hangjában. - De csak hogy tudd ez a dolog ott fog lebegni köztetek akárhányszor csak találkoztok.

- Még jó hogy ő éjszakás én még nappalos vagyok így nem nagyon fogunk összefutni. - válaszolom ahogy az utolsó falatot is megeszem a vacsorámból. A mosogató gépbe teszem ami teljesen tele van. - Kat

- Hmm? - megfordulok és a kezemben a telefonnal újra a mosogató nézem

- Hogy kell üzemeltetni egy mosógépet?

- Feladtad a kérdést. - hümmög magában Kat. - Oké asszem tudom. - mondja néhány másodperc múlva. -Egyszer láttam ahogy Mrs. Sung beüzemeli azt a masinát szóval szerintem tudom hogy kell.

20 perc. Ennyi időbe telt hogy Kat és én közös erővel kitaláltuk hogy hogyan is kell beindítani a mosogatógépet. Amikor megvoltam vele elköszöntem drága barátnőmtől és elmentem mosdani. Ezután tényleg már csak arra volt energiám hogy az ágyba bedőlve megnéztek egy részt az egyik kedvenc sorozatomból. A chaebol drámák mindig is a kedvenceim voltak. Bár nem teljesen olyannak állítanak be minket mint amilyenek valóban vagyunk. És attól hogy a családunk egy kicsit elcseszett attól még Na-Rae boldog családban nőtt fel, nem úgy mint én. Na nem mintha olyan menthetetlen lenne a helyzetem elvégre mindent megkapok amire vágyok de meg is van az ára. Néha csak olyan akarok lenni mint Chae-Sol. Ő nem él az apánk árnyékában. És bár nem vagyunk jó testvérek attól még lehetett volna kevésbé elbaszott a kapcsolatunk. Emlékszem amikor 5 éve Sol ide jött milyen boldog volt. Aztán rám és Ha-Ri-ra nézett és olyan volt mintha arra gondolna hogy minket is vinne magával. El abból a házból ami sosem volt az otthonunk. Én is ezt éreztem. Amikor kileptem az ajtón és eljöttem. És hátra néztem Ha-Ri-ra és tudtam hogy magammal akarom hozni. De nem lehet. Nem tehetem azt amit akarok hiába vagyok már felnőtt. Az apám mindig ott lesz hogy megszabja mit tehetünk és mit nem. Gyűlölöm a korlátokat. Gyűlölöm a tehetetlenséget. És Gyűlölöm azt a helyet amit 21 borzalmas évig az otthonomnak mondtam. De többé kincs szükség rá. Már nem kell azt mondanom hogy otthon Angliában. Mert az sosem volt az otthonom. Azzal a gondolattal alszom el hogy holnap minden csak jobb lehet. Ugyanis már Koreában vagyok. És az apám úgysem ér el idáig.... igaz?