Meeting You, Hating You [Namjoon ff.]

6

Namjoon POV:

Semmi másra nem vágytam csak arra hogy végre otthon lehessek. Egész éjszaka állt a bál a kórházban és természetesen nem mentem haza. Szóval miután elláttuk a sürgős eseteket és megnyugtattuk a családjaikat hogy minden rendben lesz fel fognak épülni, levetettem magam a székembe az irodámban. Az órára pillantottam. Lassan éjfél volt már. Reggel 5 óta itt vagyok és már 20 órája talpon vagyok. Kilenc körül haza akartam menni, de akkor jött a hír, hogy tömegkarambol volt a város mellett. Egy szóval hosszú este volt. Becsuktam a szememet. Szinte így el tudtam volna aludni, de aztán kopogtak az ajtómon.

- Tessék? - nyögtem ki fáradtan. Az ajtó azonnal nyílt is és ki sem kellett nyitnom a szememet ahhoz hogy tudjam ki áll a küszöbön.

- Hoztam nasit! - hallottam meg Jae-Mi hangját. Oh Jae-Mi általános óta a legjobb barátom. Akkor találkoztunk amikor egyik nap Taehyung-al játszottam kint a kertben nagyjából 10 éves koromban. Jae-Mi véletlenül átrúgott egy labdát a kertünkbe, mi pedig visszaadtuk neki. A suliban kiderült hogy egy osztályba járunk és nagyon jóban vagyunk így lassan 20 év múlva is. Emlékszem milyen meglepett voltam amikor kiderült hogy Jae-Mi-t felvették Tae mellé titkárnőnek. - Hosszú nap mi? - vágódott le az irodában lévő egyik fotelba.

- Ne is mondd - sóhajtottam ahogy felálltam és leültem mellé. - Mit hoztál? - kérdeztem ahogy belestem a szatyorba amit hozott. - Sör, Jae-Mi? És chips? - néztem rá játszott megrökönyödéssel. - Ez pedig Hotteok? - veszem ki az édes süteményt.

- Anya csinálta. - bök a dobozra amit kiemeltem. - Egyél belőle. - nagyot harapok a töltöttpalacsinta szerű édességből. - Csak neked dupla annyi földimogyoróval a közepében. Anyu nem spórolta ki - nevet fel, ahogy elismerően bólintok.

- Isteni. Rég nem ettem már ilyen finomat.

- Akkor vidd el mindet. - tolja elém az egész szatyrot. - Van benne más is. - bekapom az utolsó falatot és szemügyre veszem a szatyor tartalmát. Galbi-jjim, Chimaek és még néhány köret is volt ott a soju meg sör mellett. - Tudom hogy nem főzöl magadnak. - mondja ahogy feláll mellőlem. - Menjünk későre jár.

- Egy perc és mehetünk. - válaszolom miközben elhagyja az irodámat. Gyorsan átöltözöm, majd összeszedem a cuccaimat és kilépek az ajtón.

Jae-Mi már a folyosón áll és éppen az egyik kórterem kis ablakán néz befelé. Mellé lépek és én is belesek. Tudom melyik beteget nézi. Az idős férfi mellett a lánya ül, és beszélgetnek. A lányon iskolai egyenruha van, mellette a földön ott van a táskája is. Jae-Mi-re pillantok. 25 éves volt amikor az apukája meghalt. Ő is sokat járt be hozzá a kórházba. Az apja orvos volt és itt dolgozott. Végtelenül kedves és barátságos ember volt. Ő és Mr. Choi a volt mentorom legjobb barátok voltak. Mr. Choi bármit megtett volna hogy meg tudja menteni a barátját de, képtelen volt rá. Azután hagyta ott a kórházat hogy Mr. Oh meghalt.

- Jae-Mi-ah - tettem a vállára a kezemet. - Minden rendben? - felém fordult, és szomorúan elmosolyodott.

- Persze - bólintott. - Későre jár, hazaviszlek, nem vezethetsz ilyen fáradtan. - mondja ahogy elindul a folyosón. Pár lépéssel be is értem őt. Amikor kiléptünk a kórházból a kocsim felé vettük az irányt.

- Busszal jöttél? - kérdezem miközben beülök az anyósülésre.

- Hui-Ji elhozott. - mondja ahogy elindulunk. - Tudom mire gondolsz, de nem nem ittam! - nevet fel.

- Akkor nem tudom miért voltatok kint olyan sokáig. - dőlök hátra és kinézek az ablakon.

- Rose-nál töltöttünk az estét, miközben az esküvőmet terveztük. Hui-Ji ért eljött Hoseok mivel ő akkor ért haza a munkából. Tudod meséltem hogy készülnek a debütálás előtt állókkal. És mivel úgyis útba esett nekik elhoztak. - Jól ismerem Hui-Ji-t és Hoseok-ot is ugyanis egy egyetemen tanultunk korábban.