Meeting You, Hating You [Namjoon ff.]

Katarina

Kat POV:

Miután Min-Ji és Jaehyuk megbeszélték ezt az "ál pár" dolgot nem volt kedvem tovább maradni. Haza akartam menni és a gondolataimba mélyedni. Miért érzem magam olyan furán? Jaehyuk-ra pillantottam aki Min-Ji-vel beszélgetett. Pontosan tudom hogy miért olyan fura. De még magamnak sem akarom bevallani. Mert ha megteszem akkor széthullik minden. Pont úgy mint három éve. És nem engedhetem meg magamnak hogy újra megtörténjen. 

- Azt hiszem én megyek. - állok fel. - Sok a dolgom. 

- Hazaviszlek - fejezi be a beszélgetést Jaehyuk. - Úgyis egyfelé megyünk. 

- Nem kell. - intek nemet a fejemmel és felveszem a dzsekimet. - Megoldom egyedül. Puszi Min-Ji-ah! - ölelem meg a barátnőmet majd felhúzom a cipőmet. 

- Vigyázz magadra - mosolyog rám én pedig sietve viszonzom majd elhagyom a lakását. 

- Én is megyek. - hallom még Jaehyuk hangját mire gyorsítok a lépteimen. 

Nincs erőm ehhez. Éppen így is eléggé a szikla peremén állok. Gyorsan beszállok a liftbe és megnyomom a földszint gombot. Amikor becsukódik az ajtó és egyedül maradok a liftfalának dőlök. Nem jött utánam... Becsukom a szememet és emlékek sokasága rohanja meg az agyamat. És egytől egyig mindben Jaehyuk szerepel. Gyűlölöm ezt az érzést. A hajamba túrok és próbálom kiűzni a gondolataimból a legjobb barátomat. Igen, ő a legjobb barátom. Semmi több. Akkor miért vagyok féltékeny arra hogy most ő meg Min-Ji randiznak? Mármint tudom hogy nem igazából de akkor is. Miért ilyen nehéz? A lift ajtaja nyílik és kilépek rajta. Meglepetésemre azonban Jaehyuk előttem áll. 

- Te hogy...? - tátom el a számat. 

- Lépcső is van. - futott a lépcsőn lefelé hogy hamarabb leérjen mint én... - Haza viszlek. - fogja meg a kezemet 

- Mondtam már hogy megoldom - húzom ki a csuklómat az ujjai közül, és őt megkerülve indulok el kifelé. Így este még egészen hűvös van, ezért összébb fogom magamon a dzsekimet. Jaehyuk mellém lép és a pulóverét a hátamra teszi. Felé fordulnék de a pulcsi kapucniját is a fejemre húzza és a kocsija felé indul. 

- Szállj be. - biccent az autó felé. Összefontam a karjaimat és körbepillantottam. Nem akartam beszállni. Mert ha kettesben maradunk akkor fogalmam sincs mit fogok csinálni. Ez a gond velem: Képtelen vagyok túllépni dolgokon.... - Gyerünk Kat! - sóhajtott fel mosolyogva és odalépett hozzám. Felpillantottam rá, ő pedig megfogta a kezemet és maga után húzva a kocsihoz vezetett. 

Próbáltam nem rá nézni az út alatt. Mégis állandóan Jaehyuk-ra tévedt a pillantásom. Ő az utat nézte és koncentrált a vezetésre, most még jobban mint általában mivel már sötét volt. Felhúztam a lábaimat miután lerúgtam a cipőmet. Az ülés fejtámlájára döntöttem a fejem és Jaehyuk-ra néztem. 15 voltam amikor először találkoztam Jaehyuk-al. In Soo és ő már gimiben legjobb barátok lettek. Jaehyuk nagyon sokat járt át hozzánk és mindig úgy viselkedett velem mintha a testvérem lenne. Nem is volt semmi probléma egészen a 18 születésnapomig. In Soo bandája meg persze az akkori barátnőim mind eljöttek hozzánk hogy megünnepeljük ezt a fordulópontot az  életemben. És szuper volt. Minden a lehető legjobban ment. Ettünk, filmeztünk és ittunk is egy kicsit. Életem addigi legjobb szülinapja volt. Aztán a barátnőim kitalálták hogy felelvagymersz játékot kellene játszanunk. Mint általában a merszet választottam. A feladat pedig az volt hogy meg kellett csókolnom Jaehyuk-ot. Az az igazság hogy már vagy egy éve szerelmes voltam belé akkoriban. De gondolom ő mindig csak a haverja tesójaként nézett rám. Szóval teljesítettem a feladatot mivel tudtam hogy úgysem lesz semmi hatása a barátságunkra. Még most is emlékszem minden egyes pillanatára. Aztán a dolgok megváltoztak. Jaehyuk sokkal közvetlenebb lett velem. Sokszor kereste a társaságomat és egyre többet jött át hozzánk. Nem csak In Soo-hoz, hanem hozzám is. Arra gondoltam hogy talán kedvel engem. Emlékszem hogy hazakísért a suliból. Végül arra jutottam hogy bevallom neki hogy tetszik. Aznap kicsit idegesen mentem be az iskolába és vártam hogy végre vége legyen a napnak és együtt menjünk haza. Az iskola előtt álltam és zenét hallgattam. Jaehyuk pedig odalépett elém és - mivel jóval magasabb nálam - lehajolt hogy szemmagasságba kerüljön velem. Rám mosolygott én pedig nagyokat pislogva néztem rá. Összeborzolta a hajamat és kivette az egyik felét a fülhallgatónak a fülemből és betette a fülébe. Együtt mentünk egy darabon, és már éppen összegyűjtöttem egy kevés bátorságot amikor Jaehyuk megszólalt. Elmondta hogy van egy barátnője és szeretné bemutatni nekem mivel én vagyok a legjobb barátja. Én pedig mosolyt erőltettem magamra és csak bólogattam hogy persze szívesen találkoznék vele. Nagyon kedves lány volt, akit megismert ráadásul az évfolyamunkba járt. Gyűlöltem hogy képtelen voltam szerelmet vallani neki. Aztán arra jutottam hogy nem is fontos hogy elmondjam neki. Nagyjából egy évig jártak majd szakítottak. Én pedig ismét megláttam az esélyt arra hogy elmondjam neki hogy hogyan érzek. Akkoriban már régóta beszélgettem Min-Ji-vel, és mivel Min-Ji ide költözött bemutattam őket egymásnak mint a két legjobb barátomat. És íme. Újra elveszítettem a lehetőséget... Talán ez egy jel arra hogy nem kellene bevallanom neki az érzéseimet. Jó ez így ahogy van.....