Meeting You, Hating You [Namjoon ff.]

21

Min-Ji POV: 

A mellkasom még mindig gyorsan emelkedik és süllyed. Oda teszem a kezemet hátha lelassítom a szívverésemet de az nem engedelmeskedik nekem. Hát kinek a szíve vagy te? Hallgatnod kellene rám ha már az én testemben vagy! Ne dobogj így! Ez nem volt semmi! Nem történt semmi! Megrázom a fejemet. A fenéért álmodtam ilyen hülyeséget?! Mégis még ha álom is volt valamiért érzem ahogy az ajkai az enyémhez érnek és elmélyíti a csókunkat, én pedig... én pedig élvezem. Nem kellene. Nem kellene ezt éreznem. Térj észhez Han Min-Ji neki menyasszonya van! Az isten szerelmére! Neki támasztom a hátamat a konyhapultnak és lehajtom a fejemet majd a tenyerembe temetem az arcomat. Ez olyan gáz! Olyan gáz vagyok! Sikeresen lefejeltem aztán meg beültem az ölébe. Komolyan, mi a baj velem? 

- Aish - lépek el hirtelen a pulttól. Ekkor csengetnek én pedig tudom hogy meghozták a reggelinket (így fel 11 kor, inkább lehetne ebéd) szóval kikeresem a tárcámat a táskámból ami tegnap óta a földön hever a bejárat mellett, ahol tegnap este elejtettem, amikor elment az áram. Gyorsan odalépek az ajtóhoz és kinyitom - Jó napot! - köszönök, a fiatal lány pedig meghajol előttem.

- A rendelése - nyújtja át, és kerüli a tekintetem. - Elnézést hogy sokáig tartott! - látom rajta hogy zavarban van, ezért megpróbálom oldani egy kicsit a fezsültséget.

- Első nap?

- Te-tessék? - kérdez vissza zavartan majd bólint - Igen

- Ne aggódj sokat - mosolygom rá és átnyújtom a pénzt.  - Köszönöm

- Én köszönöm! - hajol meg ismét és elteszi a pénzt. - Viszont látásra!

- Szia - kiáltok utána ahogy felül a robogójára

Becsukom az ajtót és visszamegyek a konyhába. Namjoon meg mindig a szobában van, szerintem igen csak keresztbe tettem az éppen kialakulóban lévő barátságunknak a reggeli incidenssel.

- A francba - mormogom és leteszem a pultra az ételt.

Az ajtó felé pillantok de az meg mindig csukva van. Megkeresem a tányérokat és kiteszem az asztalra egymással szembe és középre behelyezem az reggeli-ebédünket. Kikeresek a fiókból két pár pálcikát és azt is az asztalra teszem. Percenként a szoba felé pillantgatok de Namjoon nem jön ki. Basszus annyira elszúrtam hogy már beszélni sem akar velem? Mély levegőt veszek és odalépek az ajtóhoz. Már éppen benyitnék amikor kinyílik és Namjoon-al találom szembe magamat. Kicsin múlik hogy lefejeljem a mellkasát ahogy előre lép mert ő sem számított arra hogy majd valaki az útjába kerül. Felpillantok rá és hirtelen látok valamit átfutni az arcán. Beharapom az alsó ajkamat és félre pillantok.

- Miss. Han nem szeretne elmenni az útból? - vonja fel az egyik szemöldökét

- Milyen ellenséges vagy kora reggel - mondom gúnyosan - És én meg kaját is vettem magunknak. - elállok át útból de ő nem mozdul. - Most mi van?

- Tényleg vettél kaját?

- Persze hogy! Mondtam hogy veszek

- Azt hittem hogy haza mentél

- Ugyan miért tettem volna - forgatom a szememet.

- Mindegy - lép ki a folyosóra és a konyha felé veszi az irányt

- Ülj le - intek az asztal felé. - Nem tudom milyen még sosem rendeltem innen szóval ne ítélkezz - ülök le vele szembe. Kiszedek a sült marhából és a tésztából majd mellé szedek egy kis zöldséget is.

- Marha? Reggelire?

- Igazából már ebéd és igen. Megengedhetem magunknak - mondom és bekapom az elő falatot. Most döbbenek rá hogy igazából már nagyon éhes voltam. Csendben eszünk egy darabig míg meg nem szólalok újra: - Az orroddal... minden oké? - kérdezem lassan.