Namjoon POV:
Megigazítottam a nyakkendőmet és mély levegőt vettem. A zakóm az íróasztalom előtti széken pihent míg én készülődtem. Ma korán reggel csörgött a telefonom hogy Appa-val és az üzlettársaival kell ebédelnem, így ma nem is mentem be a kórházba. Tudtam hogy a srácok mindent kézben tartani, elvégre már ők is több mint 5 éve dolgoznak ott akárcsak én. Ha pontos akarok lenni akkor én már 8 éve dolgozom ott, mióta az egyetemen beosztottak a Szöuli kórházba gyakorlatra. A Főorvos annyira meg volt elégedve velem hogy felajánlotta hogy az egyetemi éveim alatt végig lehetek náluk gyakorlaton még a kötelező két év után is, valamint ha befejeztem az orvosit munkatársként is szívesen viszont látna. Hát így kerültem a Szöuli kórházba ahol azóta már sikerült Főorvosi pozícióba kerülnöm. Én vagyok az eddigi legfiatalabb Főorvos itt, szóval elég "híres" vagyok. Arról nem is beszélve hogy Kim Jae-Hoon az apám.
Belenéztem a tükörbe és elégedetten mértem végig magamat. Jól nézek ki. Állapítottam meg, és felvettem a zakómat. A telefonom megcsörrent még mielőtt egyáltalán eltehettem volna, így gyorsan felvettem a hívást majd a kezemben a kocsikulccsal kiléptem a lakásom ajtaján. Az ajtó kattant mögöttem én pedig a lift felé indultam.
- Namjoon? - összevontam a szemöldökömet az ismerős hang hallatán tekintve hogy ismeretlen számot jelzett a telefonom. Beszálltam a liftbe és megnyomtam a földszint gombját.
- Igen, itt Kim Namjoon. Miben segíthetek?
- Már nem ismered fel a hangomat? - kellett egy pillanat gondolkodási idő, de a hang közbeszólt még mielőtt mondhattam volna bármit is. - Park Ji Hyun vagyok!
- Ah. Miss. Park, mi ügyben keres? - kiszálltam a liftből, és biccentettem a befelé igyekvőknek, majd az órámra pillantottam. - Pillanatnyilag kicsit elfoglalt vagyok.
- Miss. Park? Ugyan már ne szólíts így! - nevetett fel a vonal másik végén. - Igazából elég....
- Ne haragudjon de tényleg nagyon fontos dolgom van. - szálltam be a kocsiba és beindítottam. - Szívesen folytatnám a társalgást de attól tartok mennem kell.
- Oh, értem. - percnyi szünet következett majd ismét megszólalt. - Akkor majd este visszahívsz. És kérlek tegezz. Egyidősek vagyunk.
- Rendben. Most pedig ha megbocsátasz....
- Szia. - köszönt el röviden mire bontottam a hívást.
Park Ji Hyun. Már emlékszem rá. Már két éve az államokban él, korábban volt egy vakrandink. Ha jól emlékszem akkor most igazgató az apja cégénél, de nem esküdnék meg rá. Erről azonnal a saját apám jutott eszembe és hogy már biztosan vár. Ugyan nem voltam késésben de Appa mindig úgy tanított hogy korábban kell érkeznem, mint a megbeszélt időpont, és úriemberként kell viselkednem. Nos abból hogy úriemberként viselkedjek már bőven kijutott szóval már megtanultam hogyan legyek olyan fia apámnak amilyet akar. Nem arról van szó hogy rossz apa. Ráadásul szereti Omma-t és boldogok együtt, csak... a szeretetének feltételei vannak. És a tökéletesség az egyik feltétel.
Amikor leparkoltam az étterem alatt mély levegőt vettem. Alig tudtam valamit pihenni tegnap este az idegesítő szomszéd lány miatt aki ismét rendezkedett valamit a lakásában. Nem is értem miért nem tud egyhelyben megmaradni! Reggel hallottam ahogy fennhangon beszél valakivel telefonon, aztán elment otthonról, így legnagyobb szerencsémre hét után csend honolt az egész emeleten. A visszapillantótükörbe néztem és megigazítottam a hajamat, majd kiszálltam a kocsiból. Lenémítottam a telefonomat hogy ne zavarjon senki miközben ebédelünk. Tudom hogy az apám nem szereti ha megzavarják. Meglepetésemre Appa és Kim Dong-Kyo az étterem előtt álltak. Éppen belemerültek a beszélgetésben miközben elszívtak egy-egy szál cigarettát. Amikor odaértem hozzájuk engem is megkínáltak de visszautasítottam. Már lassan két éve leszoktam, és nem tervezem újra elkezdeni. Az étterem olyan volt mint amire számítottam, festmények a falon, tökéletesen összepasszoló pasztellszínek és külön termek azoknak akik fontosabb személyek. Appa, én és Mr. Kim leültünk az egyik ilyen elkülönített szobában az asztalhoz és már rendeltünk is.
YOU ARE READING
Meeting You, Hating You [Namjoon ff.]
FanfictionHan Min-Ji 21 éves és miután hosszas veszekedések árán megkapta az apja engedélyét Angliából Szöul-ba költözik és az ottani egyetemre jelentkezik. Kedves, általában a középpontban van és mindig lehet rá számítani bulikban. Kim Namjoon 30 éves, és a...