Meeting You, Hating You [Namjoon ff.]

19

Min-Ji POV:

Mivel tisztában voltam azzal, hogy nem helyes ha Namjoon nálam alszik főleg úgy, hogy ki tudja mikor mehet vissza a lakásába, találnunk kellett egy alternatív megoldást. A ruhái füst szagúak lettek, arról nem is beszélve hogy amikor a tűzjelző bekapcsolt és a víz a nyakunkba zúdult el is áztak. A lakásomban maradt és adtam neki egy törölközőt amivel úgyahogy szárazra törölte a haját, gyorsan átöltöztem hogy azért ne legyek én is vizesen, majd a kocsim felé vettük az irányt. Namjoon nem kérdezgetett csak beült mellém az anyósülésre és - ezúttal - beszólások nélkül kibírta az utat. Arra számítottam hogy megjegyzést tesz a vezetési stílusomra vagy akármi de nem. Útközben elintéztem egy hívást apám itteni emberével, és amikor leparkoltam Appa Szöuli apartmanja mellett Mr. Baek már az ajtóban várt rám. Szóltam Namjoon-nak hogy maradjon a kocsiban mivel nem akartam hogy az apám megtudja hogy egy férfit viszek a lakásába. Nagyot dörgött az ég felettem, ahogy kiszálltam a járműből és Mr. Han lányához méltó ruhában, - vagyis  Dior szoknyában és felsőben - léptem a férfi elé. Mr. Baek és én akkor találkoztunk utoljára amikor 10 éves koromban ide jöttem Appa-val. Ez 2013-ban volt, akkor amikor Appa elrángatta Chae-Sol-t a kórházból, és Angliába vitte őt. A férfi meghajol előttem amit viszonzok és átnyújtja nekem az apartman kulcsát. 

- Szabad megkérdeznem Miss. Han hogy miért döntött úgy hogy Mr. Han lakásában marad? - feltolja a szemüvegét az orrán. Kihúzom magam és olyan arckifejezést öltök amit már oly' tökéletesre fejlesztettem az apám mellett töltött éveim alatt. 

- Gondok adódtak a lakásomban. Azt hiszem ennyit elég ha tud. - mondom érzelemmentes arccal. 

- Elnézést kérek a faggatózásért! - hajol meg szinte 90 fokos szögben. Biccentek és hozzá teszem: 

- Lehet sokáig maradok, majd értesítem amikor elhagyom a lakást. 

- Igen, Miss. Han. Az édesapja üdvözletét küldi önnek és szeretné ha elmondanám önnek hogy hamarosan Szöulba utazik néhány üzleti ügy miatt. Nagyjából két hónap múlva, és örülne neki ha együtt tudnának enni valamikor. - úgy érzem mintha a vér megfagyna az ereimben. Appa idejön.... Ennyit a szabadságról 

- Természetesen, ha az apám így kívánja, akkor találkozunk. Kérem adja át neki hogy remélem büszke rám, mivel jól teljesítek az iskolában és hogy várom a találkozást. - préselem ki magamból a választ. Mr. Baek számára ez kielégítő válasz, így hamar el is köszön és magamra hagy. Megszorítom a kezemben tartott kulcsot. A fém a bőrömbe vág és érzem hogy kiserken a vér a kezemből. A lelki szemeim előtt felrémlik az apám arca és kiejtem a kezemből a kulcsot, ami halk csörgéssel találkozik a földdel. 

- Min-Ji? - Namjoon magával szembe fordít engem, megfogja a csuklómat és úgy fordítja hogy lássa a tenyeremet. A kulcs okozta vágásból még mindig szivárog a vér, és szétfolyik a kezemen. - Jól vagy? 

- I-igen - lehelem halkan és kihúzom a kezemet az ujjai közül. - Mondtam hogy várj a kocsiban. - nézek rá. Nem akarom hogy így lásson, rettegve a gondolattól hogy az apám visszajön. - Miért nem hallgatsz rám? Mi lett volna ha Mr. Baek meglát? 

- Sajnálom. Csak már egy ideje állsz itt és.... - lepillant a kezemre így inkább a hátam mögé rejtem. -.... nem számít. -  mondja inkább és felveszi a földről a kulcsot. - Bemegyünk? - bólintok másra úgysem vagyok pillanatnyilag képes. Namjoon kinyitja az ajtót és maga elé enged. Belépek arra a helyre ahol már 11 éve nem jártam. Az egyetlen emlékképem erről a helyről ahogy Appa üvöltözik Chae-Sol-al. Megrázom a fejemet és inkább Namjoon-ra koncentrálok. 

- Gyere megmutatom mi hol van. - a memóriám jobb az átlagnál így hiába volt régen amikor utoljára jártam itt pontosan emlékszem mi hol van. - Itt a konyha, fürdőszoba, és a nappali. - mutatok a három helységre. - Van egy vendégszoba is, itt - nyitok be az említett helységbe.