Meeting You, Hating You [Namjoon ff.]

17

Min-Ji POV: 

Két hét. Két teljes hete nem beszéltem Namjoon-al. Nem is tudom hogy miért érzem emiatt olyan furán magam. Direkt hangosabbra veszem a zenét minden hétvégén mert arra várok hogy átjöjjön szólni miatta. De nem jön. Az egyetemen is csak annyit beszél hozzám mint amennyit feltétlenül muszáj. Minden alkalommal amikor kettesben maradunk talál valami ürügyet amivel eltűnhet onnan. Kezd az az érzésem támadni hogy kedvelem őt. Mi a frászt beszélek dehogy kedvelem! A gond csak az hogy minden éjszaka amikor lehunyom a szememet az egyetlen dolog amit látok újra és újra az az elbaszott álom amiben kicsit tovább mentünk amikor részeg voltam:

Minden alkalommal ugyanúgy elfektet az ágyon hogy aztán felém mászva ismét megcsókolhasson. Én pedig minden alkalommal letolom a válláról az inget miután szétgomboltam és magam alá fordítom hogy az ölére ülve felülre kerülhessek. Ő pedig felül hogy összeforrassza az ajkainkat és a hajamba túrva csókol először a nyakamra majd a vállaimra is, míg el nem éri a melltartóm vonalát. És minden alkalommal amikor a kezem az öve felé kalandozik felébredek. Mondjuk lehet nem is baj, elvégre hogy tudnék a szemébe nézni azok után amit álmomban teszünk? 

Azokon a napokon amikor találkozunk hogy a csoporttal összeülhessünk és megbeszélhessük a projekt előrehaladását képtelen vagyok levenni róla a szememet. Eleinte azt gondoltam hogy ez csak amiatt van hogy egyszer csókolóztunk, de az már elég rég volt ahhoz hogy ne annak emléke miatt nézzem őt folyamatosan. Talán csak azért érzem ezt mert nem akarok veszíteni Ji Hyun-al szemben. Viszont ha így lenne és nem lennének érzéseim iránta akkor nem éreznék féltékenységet amikor együtt látom őket, mert akkor csak a versenyszellem hajtana. De legnagyobb bánatomra érzek. Valami furát amit nem kellene. 

A projektet tegnap fejeztük be és jövőhéten fogjuk leadni a professzoroknak. Ami egyet jelent azzal hogy Namjoon és én nem találkozunk többet az iskolában. Minden energiámat a tanulásra fordítom mivel már csak két hét van a szemeszeterből. Ha június végén befejezzük az első félévet akkor még lesz két hónapom plusz kurzusokra járni, olyanokra amik igazán érdekelnek. Erre kell koncentrálnom. Nem pedig arra hogy drága Kim Namjoon mit csinál és mit nem. 

Kat és Jaehyuk között valami megváltozott ezt tisztán érzem. Alig beszélnek egymással és szinte hidegháborút folytatnak. Fogalmam sincs ez miért van de nagyon remélem hogy nem azért mert Jaehyuk és én eljátsszuk hogy randizunk. Ja igen. Már lassan három hete tart a kis látszat kapcsolatom Jaehyuk-al, és csak arra tudok gondolni hogy nem volt tőlem a legjobb ötlet ez az egész. Most mindenki azt hiszi hogy egy pár vagyunk. Jaehyuk nagyon aranyos és kedves, de egyáltalán nem az én típusom. Miért van az hogy minden amit teszek a fordítottjára sikerül? Mármint az oké hogy azt akartam hogy Namjoon és én ne beszéljünk de nem gondoltam hogy tényleg nem fogunk beszélni. Azt hittem majd lesznek ugyanolyan titkos érintések mint a galériában de semmi. Ráadásul ő meg Ji Hyun teljesen olyanok mintha tényleg házasodni készülnének. Azokon a ritka napokon amikor látom Namjoon-t a lakásom ablakából vagy az utcán, Ji Hyun pillanatokon belül megjelenik. Kezdem úgy érezni magam mint a második női főszereplő vagy ilyesmi mint egy hülye drámában. 

Megrázom a fejemet hogy elkerüljem azt hogy megint elvesszek a gondolataimban. Az egyetem folyosóján lépkedek ezúttal halványkék Dior ruhában ugyanis már elég meleg van ahhoz hogy az ember lánya ruhát vegyen fel és ne farmert meg dzsekit. Ma is vizsgáim vannak ezért a kávém is a kezemben van. Belépek a terembe és leülök a szokásos helyemre. Lepakolom magam elé a jegyzeteimet és beteszem a fülhallgatómat a fülembe. Muszáj hogy koncentráljak. Az elmúlt három napban alig aludtam valamit mivel állandóan a vizsgákra készültem. Éppen mozgóképkultúrából mondom fel magamban az anyagot amikor valaki más is bejön a terembe. Meglepetésemre nem egy diák vagy egy professzor áll a teremben hanem Korea egyik leghíresebb rendezője. Jeon Jungkook. Amikor meglát engem felsóhajt.