Namjoon POV:
Ami meglepett hogy amikor felébredtem csend volt. Felültem az ágyban és az órára pillantottam. Reggel hét fele járt az idő. Összeráncoltam a szemöldökömet. Valami nem stimmel. Eddig minden reggel hangos zenére ébredtem ami a drága szembe szomszédomtól jött természetesen. De ma nem szólt a zene és nem szűrődött át semmilyen zaj sem a lánytól. Mindenesetre kikászálódtam az ágyból és kinyitottam a hűtőt hogy megehessem a tegnap rendelt vacsorám maradékát. Nem szívesen vallom be de nem tudok főzni. Megmelegítettem a mikróban a reggelimet ami lényegében csak simán ttokpokki volt, és megreggeliztem. Mivel még korán volt felöltöztem és kimentem futni a közeli parkba. Amilyen szerencsém volt ott összefutottam az apám egyik üzlettársával akivel aztán hosszasan el kellett csevegnem a cég dolgairól. A nagyjából félóra-negyven perces beszélgetés után már kedvem sem nagyon volt tovább futni ezért hazafelé vettem az irányt. Levettem a derekamra kötött pulóveremet és belebújtam hogy ne fázzak meg. Megálltam a kisbolt előtt ami pár háznyira volt a lakónegyedtől ahol éltem és - mivel nagyjából mindenből kifogytam otthon - bementem.
- Jó napot! - köszöntem ahogy beléptem.
- Jó napot! - kiáltott vissza egy női hang a kassza közeléből.
Elvettem egy kosarat és telepakoltam azokkal a dolgokkal amik hiányoztak otthonról. Néhány tartalék instant ramen-t is tettem a kosárba biztos ami biztos alapon. Amikor készen voltam a kasszához léptem és letettem a kosarat. Körbe pillantottam mivel nem állt ott az előbbi lány. Már éppen megszólaltam volna de ekkor szinte futva megérkezett a pénztáros lány. Nem lehetett több 20-nál. A haja rikító pinkre volt festve és az egyik karját néhány kis tetoválás díszítette. A névtáblájára pillantottam. Yang Sa-Young.
- Elnézést kérek, biztosan sokat várt - szabadkozott ahogy gyorsan kiszámolta az összeget. - 36 ezer von [nagyjából 8700 Ft.] - elővettem a tárcámat és lettem az összeget a pultra. - Szatyrot kér esetleg amibe pakolhat?
- Igen köszönöm. - Sa-Young lehajolt és bepakolta a dolgokat a szatyorba és átnyújtotta nekem.
- Viszont látásra! - mondja amikor kilépek az üzletből
- Szép napot!
Tíz előtt járt egy kicsivel az idő így lassú tempóban indulok el hazafelé. Amikor hazaérek már hallok hangokat kiszűrődni Min-Ji lakásából, de inkább nem foglalkozok vele. Az már biztos hogy életben van... állapítom meg magamban és elpakolom a dolgokat amiket vettem. Gyorsan lekapkodom magamról a ruhákat és be is állok a víz alá. Amikor kiszállok az eddigi halk zajokhoz társul a zene és nem sokkal később az éneklés is. Na remek már csak ez hiányozott. A szememet forgatom és fel öltözök. Egy sima szürke melegítő és amellett a nagy fekete póló mellett döntök amin egy fehér koi-ponty van. Ezt a pólót tavaly születésnapomra kaptam Jungkook-tól aki szerint egy kicsit "lazábban" is öltözködhetnék. Felveszem a szemüvegemet és nekilátok takarítani. A lakásom mindig makulátlan állapotban van, a tisztaság mániámnak hála. A zene egyre hangosabb lesz, de megpróbálok elvonatkoztatni tőle. Van közte néhány ami kicsit ismerősnek hangzik de a címüket nem tudnám megmondani. Amikor már lassan másfél órája hallgattam a Min-Ji lakásából kiszűrődő zenét ami jelzem folyamatosan hangosabb lett(!) úgy döntöttem hogy szólok neki hogy halkítsa le. Mivel eddig csak simán zokniban voltam felveszek egy papucsot is és kilépek a lakásom ajtaján, amit résnyire nyitva hagyok, hiszen úgyis csak a folyosóra lépek ki. Megállok Min-Ji ajtaja előtt és bekopogok. Semmi válasz így már éppen újra kopognék amikor az ajtó nyílik. Min-Ji tekintete amint meglát engem elkomorul és összefonja a karjait. Nekidől az ajtófélfámnak és a szemembe néz.
YOU ARE READING
Meeting You, Hating You [Namjoon ff.]
FanfictionHan Min-Ji 21 éves és miután hosszas veszekedések árán megkapta az apja engedélyét Angliából Szöul-ba költözik és az ottani egyetemre jelentkezik. Kedves, általában a középpontban van és mindig lehet rá számítani bulikban. Kim Namjoon 30 éves, és a...