Összebékített ellenségek/+18

14.

Éppen a csillagokban gyönyörködök,amikor valaki odalép hozzám. Megfordulok,de nem ismerem meg a férfit,aki odajött hozzám. Megragadja a derekamat és szorosan magához húz.

-Szia szépségem.
-Ismerlek?
-Még nem,de hamarosan közelebbről is megismerhetsz majd.
-Kérem engedjen el!
-Tudod annyira szépek a szemeid. Szürkék igaz? Még sosem vesztem el egy szürke szempárban,de alig várom már,hogy kipróbáljam!
-Kérem,hadd menjek el!
-Hova szeretnél menni szépségem?
-A szobámba! Kérem,hadd menjek el.
-A szobádba szívesen megyek veled!
-Hadd menjek el! Kérem!
-Nem hallotta,amit mondott?!-szólal meg mögötte egy mély hang. Axel! Ennyire még nem örültem annak,hogy láthatom!
-Te meg ki a franc vagy?!
-A f...
-Ő a fiúm!-hazudom az idegennek.
-Igen,szóval kurva gyorsan vedd le a kezedet a csajomról,vagy reggelre az anyád postaládájában fog kikötni!-az idegen egyből elenged,odarohanok Axelhez,majd az idegen férfi eltűnik a sötétségbe.

Szorosan kapaszkodok Axelbe és nem akarom elengedni! Túlzottan félek! Ő is átölel és megnyugtató érzés kelt bennem.

-Semmi baj hercegnő! Itt vagyok! Gyere menjünk fel!-csak bólogatni tudok,majd felsétálunk a lépcsőn,bemegyünk a szobába,sorban lezuhanyozunk,átvesszük a pizsamát,majd már ágyban is vagyunk. Nem tudok elaludni. Egyszerűen nem megy!

-Mi a baj hercegnő? Nem tudsz aludni?
-Nem...
-Nézünk egy filmet? Hátha az segít!-csak bólogatok beleegyezésképpen. Őszintén nem is tudom,hogy mit néztünk,mert nem sokkal később bealudtam.