Összebékített ellenségek/+18

21.

-Haló?-szólok bele a telefonba.
-Iza drágám! Hogy haladtok a munkával? Milyen volt az elmúlt 2 nap?
-Minden szuperül megy! Tegnap volt ugyan egy kisebb-nagyobb bonyolódás,de megoldottuk!
-Ezt öröm hallani! Ma hívtam Natet is és hallottam Lizát a háttérben. Esetleg Liza és Axel szobát cseréltek? Nem baj,ha igen,csak tudjak róla!
-Igen,szobát cseréltek,mert Liz Natel szeretett volna időt tölteni.
-De téged nem zavar?
-Egyáltalán nem! A fiával nagyon jól elvagyunk!
-Na ezt jó hallani! Ha felébred,akkor kérlek szólj neki,hogy majd hívja fel az anyját,mert aggódik érte!
-Átadom!
-Ja és Iza! Hallottam,hogy a tegnapi divatbemutató nagy siker volt! Mi lenne,ha ma lenne egy szabadnapotok? Én engedélyezem nektek! Pihenjetek csak! Nézettek körül! Turistáskodjatok egy kicsit!
-Köszönjük!
-Én köszönöm drága! Jó szórakozást a mai naphoz!
-Köszönöm! Viszlát!
-Szia!

Mire leteszem a telefont,már Axel is fent van és engem néz. Még kicsit kómásnak tűnik,viszont aranyosan rám mosolyog,majd nyom egy puszit a fejem tetejére.

-Jó reggelt hercegnő!
-Jó reggelt Axel! Hogy aludtál?
-Jól,viszont keveset! Ma én biztos,hogy nem fogok felkelni!
-Nem is kell! Most hívott az apád,hogy mára szabadnapot kaptunk. Ja meg mondta,hogy szóljak,hogy hívd fel anyukádat,mert aggódik miattad.
-Majd felhívom. Hála az égnek,hogy nem kell megmozdulnom innét! És neked sem.
-De ma lenne időnk városnézésre.
-Te a tegnap után még lábra tudsz állni?
-Hát még nem próbáltam meg felállni,de muszály lesz!
-Nem. Maradsz itt velem.-mondta ellenzést nem tűrő hangon és szorosabban ölelt.

Úgy szeretek feküdni,hogy a lábamat oldalra teszem,vagy át teszem a lábamat a takarón,ezért Axel derekán is át tettem az egyik lábamat és úgy feküdtem tovább. Gyengéden rám tekint és megemelni az egyik szemöldökét,mintha megkérdezné,hogy "Ez most mi?".

-Hercegnő?
-Hmm?
-Miért teszed így át a lábadat?
-Mert...-nem hagyta,hogy befejezzem a mondandómat.
-Mert szereted,ha a lábaid között vagyok?-vigyorog rám egy gonosz,de elégedett mosollyal az arcán. Egyből teljesen elvörösödöm,mert eszembe jut a tegnap este. Annyira jó volt és őszintén azt akarom,hogy megint megtörténjen.
-Talán. Miért,te nem szeretsz a lábam között lenni?-mondom,miközben a mellkasára teszem a kezemet és mélyen a szemébe nézek.
-De igen...Nagyon is!-alig fejezi be a mondatát,de már az arcomat a nyakának préselem és elkezdem csókolgatni,majd néhány helyen meg is szívom,amit a torkából feltörő morgásokkal jutalmaz.-Hercegnő ne...
-Miért ne?
-Azért,mert el fogom veszíteni a fejemet,de attól félek,hogy akkor nagyon haragudni fogsz rám.