-Akkor add ide nekem a törölközőmet.-megragadtam a széken heverő törcsit,majd odaléptem hozzá. Odanyújtom neki az említett tárgyat,de nem azt fogja meg,hanem a csuklómnál fogva berántott a vízbe,a törölköző pedig a földre zuhan. Nagyon profin tudok úszni,de nem pizsiben akarok,a legnagyobb ellenségemmel. Jót nevetett rajtam a szemét.
-Ha befejezted,akkor mehetnénk már fel a szobába? Majd megfagyok!
-Gyere menjünk!-mondta,majd kisegített a medencéből. Felvette a törölközőt a földről,majd maga köré csavarta.
-Hé! Én meg majd inkább szét fagyok mi?!
-Ne legél türelmetlen hercegnő!-majd odalépett a székhez,leakasztotta róla a köntösét,majd a hátamra terítette.-Így már jobb?
-Még mindig nagyon fázok!-bárcsak ne mondtam volna ezt! Hirtelen átkarolta a derekamat,majd a lábamat is megfogta és az ölébe fogott.
-Bújj ide hercegnő! Akkor nem fogsz fázni!-tettem,amit mondott és tényleg segített a testének melege.Kézben cipelt fel a szobánkba,majd óvatosan lerakott egy székre. Elment lezuhanyozott,majd én is elmentem gyorsan lemosakodni,felvettem egy száraz pizsit,majd ágyba bújtam. Legalábbis akartam. Axel ott feküdt az ablaktól távolabbi helyen. Átléptem a lábát,majd elhelyezkedtem a saját oldalamra. Ekkor vettem észre,hogy mekkora a takaró,amit kaptunk. Ez maximum nekem lenne jó. Gyorsan betakaróztam,majdnem el is aludtam,amikor Axel felzavart.
-Nekem is adnod kell abból a takaróból. Hideg van éjszaka!-nagy nehezen kikönyörgött magának egy kis takarót,majd elfordultam a fal felé,ő pedig a hátán feküdt. Nagy nehezen sikerült elaludnom.
Néhány órával később viszont felkeltem arra,hogy majd megfagyok! A takaró még mindig rajtam volt,de annyira hideg van! Picit mocorogtam,majd összegömbölyödtem és próbáltam elaludni.
Axel szemszöge:
STAI LEGGENDO
Összebékített ellenségek/+18
Storie d'amoreIzabella: Gyűlölöm,gyűlölöm,gyűlölöm. Miért kellett pont engem kiválasztani erre a szarra? Pontosabban erre tudom a választ,hiszen mégis csak én vagyok az ország legjobb divattervezője. Ő meg csak a főnököm fia.