Szeretni nehéz.

30.

"I still remember  the nights I prayed for the things I have now." -" Emlékszem hogy esténként olyan dolgokért imádkoztam amik most megvannak."

★Jimin pov★

Ha valaki megkérdezné hogy hogy érzem most magamat a válaszom az lenne hogy : szarul. De rohadt szarul.

Igazából magam sem tudom miért, de nem érzem magamat komfortosan és pár napja már bevagyok zárkózva a szobába hiszen erre vágyok. Persze nagyon szeretem a gyermekeimet és ők is engem ezért próbálkoznak mindennel hogy kimenjek. Yoongi pár napja haza sem jött, hiszen mondtam neki hogy szarul vagyok és ő elkezdett velem veszekedni.

De meg kell neki mutatnom hogy nélküle is elég erős vagyok. Szóval a mai nap már kikeltem az ágyból és elkezdtem készülődni a munkába, boldogan. Őszintén boldogan. Táncoltam és énekeltem miközben öltöztem és végre megint tényleg boldog és erős voltam.

Lementem elkészíteni a gyerekeknek a kaját, akik nem sokkal később le is jöttek felöltözve és ahogy hallottam éppen bestélgettek.

-Jó reggelt kincseim! -köszöntem nekik mosolyogva mire mindegyikük egy meglepődött tekintettel néztek engem. -Na mi az, még sosem láttatok egy férfit palacsintát csinálni? -kérdeztem nevetve.

-Anyaaaaa!!! -futott ide hozzám Jaehyun és felkapott majd megpörgetett ölelve engem. -Nagyon hiányoztál anya. -ölelt még jobban engem, mire én is jobban öleltem őt. A többiek is csatlakoztak az ölelésbe.

-Sajnálom gyerekek, hogy anyátok nem volt mellettetek, de rosszul volt. -mosolyogtam szomorúan.

-Jajj anya, nem haragszunk rád. Inkább apára haragszunk és csalódtunk benne. -rázta meg a fejét Mina. -Pont most beszélgettünk róla hogy ahelyett hogy melletted lett volna, ahelyett inkább elment. -rázta meg mégjobban a fejét. -De mi történt hogy jobban lettél?

-Tudjátok kicsikéim, néha magunktól és pár nap alatt helyre jövünk. -mosolyogtam. -Itt a kaja. -tettem le eléjük a reggelit, mire azt elkezdték enni. -Ma csak délután találkozunk. -mosolyogtam rájuk. -De sietek haza. -mondtam. -És ma jönnek át a párjaitok ugye? -kérdeztem mire csak bólogattak. -Rendben akkor kivánságokat kérek kaja ügyileg. Majd bemegyek vásárolni haza felé. -mosolyogtam.

Megették a reggelijüket majd elindultak egy puszi és egy ölelés után az iskolába. Ezután én is beültem a kocsiba és elindultam a cég felé. Amikor beértem mindenki üdvözölt és meghajolt. Yoongi már bent volt gondolom az irodájába és mentem a papírjaimért.

Bekopogtam majd egy "gyere" után, bementem.

-Szia. Csak a papírjaimért jöttem. -mondtam.

-Ó, szia Jimin. -állt fel Yoongi és ölelt meg volna, de hát arrébb léptem. Ez a bosszú. Édes bosszú.

-Csak a papírok kellenek. Hol vannak? -kérdeztem mire a kanapéra mutatott és ott volt egy halom papír. -Köszi, most megyek. Szia. -mentem ki az irodából.

Délután

Family csoport:

Mimike: Anyaa, Eun-Ji spagettit enne.

Jaehyun: Alex Ráment szeretne:P

Seungmin: Minhonak minden jó.

Felix: Woojinnak is minden megfelel.

Anya: Rendben kicsikéim! Otthon tali, majd egyszer érkezem.

Ezután elindultam bevásárolni.

Otthon

-Haza értem!! -kiabáltam, de senki sem válaszolt. Ó édes istenem.

Beljebb mentem ahol a kanapén a gyerekeim ültek a velük szemben lévő fotelbe pedig az apjuk. A párjuk vagy az ölükbe ültek, vagy fordítva. A gyermekeim ültek az ő ölükbe. Amikor ezt megláttam csak kitört belőlem a röhögés. Mindenki hátra fordult, de senki sem értette mi a bajom.

-Mi az anya, mi ilyen vicces? -kérdezte Jaehyun.

-Sajnálom babáim, de apátok úgy ül ott veletek szembe mint valami rab, ti meg a felügyelők vagytok. -nevettem továbbra is. -Na de, miért is van ez a kialakult helyzet? -kérdeztem, hiszen tényleg nem értettem.