Szeretni nehéz.

31.

"Your eyes tell stories, that lips never can." -"A szemeid olyan történetet mondanak el, amit a szemeid nem."

★Jimin pov★

Elfelejtettem hogy ma átjönnek Felixék, azaz Seungmin, Han, Jeongin és Lix. Szóval amikor még mindig röhögtem ők is ideértek.

-OMG MY DEARS!! -futottam hozzájuk, majd ők átöleltek.

-Szia kedvesem. -puszilt meg Lix. -Hiányoztál.

-Te is nekem Felixie. -pusziltam vissza. -Gyertek beljebb. -mondtam. -Kedveseim, mindegyik keresztapátok át jött. -nevettem, mire a gyermekeim már fel is álltak és futottak.

Miután mindenki köszönt mindenkinek, vissza ültek a kanapéra Yoongival szembe.

-Valaki elmondja mi ez a kialakult helyzet és miért van ez így? -kérdezte.

-Ne engem kérdezz, erre jöttem haza, de tényleg, mostmár én is tudni akarom. -mondtam és a gyermekeimre néztem.

-Minek jöttél haza? -kérdezte Jaehyun az apjától. -Itt hagytad anyát egyedül, amikor szarul volt. -fintorodott el. -Te is tudod hogyha kell anyáért ölni is képesek vagyunk.

-Nézzétek bocsánatot kérni jöttem. -hajtotta le a fejét. -Hibát követtem el, tudom, de muszáj voltam pár dolgot elintézni. -mondta Yoongi és épp ekkor csöngettek. Mentem volna ajtót nyitni de Yoongi felpattant. -Majd megyek én. -mondta.

-KUSSOLSZ ÉS LEÜLSZ A SEGGEDRE! -mondtam Yoonginak mire tette amit mondtam. Ajtót nyitottam és az ajtóban egy ribanc állt egy gyerekkel a kezében. A gyerek kb. 1-2 éves lehetett. -Ki vagy? -kérdeztem.

-Park Minji vagyok. -mutatkozott be. -Itt van Min Yoongi? -kérdezte.

-Igen, mit akarsz? -kérdeztem.

-Hát ez itt az ő gyermeke és követelte hogy adjam neki oda szóval.. -kezdett volna bele.

-Elnézést, hány éves ez a gyermek? -kérdeztem a szavába vágva, már könnyezve.

-Kettő éves. -mondta el. Tehát Yoongi 2 éve megcsal? Szép kis család vagyunk.

Erre megfogtam bebasztam az ajtót és mentem volna fel a lépcsőn, de eszembe jutott valami.

-Yoongi, menj a gyerekedért, már az ajtó előtt vár az anyjával. -mosolyogtam rá keserűen, majd bementem a szobába és bezárkóztam.

Egy óráig sirhattam, majd úgy döntöttem kimegyek. Kint Yoongi ült a gyermekével a kezében és a többiek is ott ültek, csak ők inkább megsem szólaltak, hiszen -gondolom- mérgesek voltak az apjukra.

-Na, ki mit kér vacsorára? -kérdeztem mindenkitől.

-Anya nem kell főznöd ha nem érzed magad jól. Majd eszünk valamit, de ha rosszul vagy akkor pihenj. -mondta Mina.

-Ne aggódjatok kedveseim, minden rendben. Szóval? Mit kértek? -kérdeztem.

-Lepj meg minket anyu. -puszilt meg Jaehyun és megölelt. A többiek is megöleltek, majd mentem főzni. Felixék jöttek utánam és ők is jól meg ölelgettek illetve puszilgattak, majd vissza mentek a többiekhez, amikor legközelebb valaki bejött az már Yoongi volt.

-Szia kicsim. -ölelt át hátulról.

-Kurva gyorsan vedd le rólam a kezedet, mert ha nem teszed, nem állok jót magamért. -mondtam mire elengedett.

-Nézd, mindent elfogok magyarázni baba. Ez a gyerek nem az enyém. Az a kurva az unokahugom, aki megkért hogy fogadjam örökbe a gyermekét, mert neki nem kell és azt szeretné ha jó kezekbe lenne. De mindent elfogok majd magyarázni később, csak bocsájts meg. -puszilt meg.

-Rendben, de a gyermekeinknek is meg kell bocsájtania és csak akkor jöhetsz vissza a házba. -mondtam és közbe megterítettem. -Eszel velünk?

-Igen. -puszilt meg.

-Innentől ha mégegyszer hozzám érsz bárhogy is letöröm a két kezedet a helyéről. -mosolyogtam rá és csücsörítettem.

~~~

HAPPY PRIDE MONTH!!!!