FELDOBOM A KÖVET [BEFEJEZETT]

1.rész

"Felelj

innen vagy?

Innen-e, hogy el soha nem hagy

a komor vágyakozás,

hogy olyan légy, mint a többi nyomorult,

kikbe e nagy kor beleszorult

s arcukon eltorzul minden vonás?"

Az szülészetet eltöltötte a szúrós, undorító cigarettaszag a mámor lepleként. A friss anyuka szájában ott díszelgett halálát lassan, de biztosan elsiettető méreg. Apatetikus arccal bámulta karjaiban lévő síró gyermeket, csak annyit kívánva, hogy befogja a száját. Nem kezdte el vigasztalni, vagy ténylegesen magához ölelni, legszívesebben, ha rajta állt volna a wc vizében fuldokolt most éppen volna, mint egy visszataszító kis poloska. Nem különösebben érdekelte megint csak, hogy nem túl morális, vagy éppenséggel megengedett a dohányzás, a nővér is ugyanúgy rágyújtott, nem tudva kivárni mire leért az udvarra, hogy tartson egy legalább fél óra hosszú cigiszünetet, meg amúgy is kezdik őket fenyegetni feljebbvalók, hogy levonják ezeket a fizetésükből, meg kirúgják őket, meg hasonló megszokott hazugságok, amelyek beteljesítése nem fog az életben megvalósulni, hisz' nem tehetik meg egyszerűen, hogy még kevesebb egészségügyi alkalmazott legyen.

Annyira azért nem kellett nyugosztalni lelkiismeretét, amiért a születés szent szobáját bemocskolta földi ördögként egyiküknek sem. A gyerek nem számított semmit, hiszen nem csak hogy egyedüli volt, amiért semmi támogatást nem kaptak, de még több kidobott pénzt is jelentett, ami nem igen tett jót a szülők szűkös kasszájának. Az, hogy lemondjon bármelyikük is fogyasztott szereikből, szóba se jöhetett, bár az nyolc hónappak előtt se jutott eszükbe, hogy kotonra azért kéne spórolni. Az abortusz szóba sem jöhetett, hiszen egy minta kis keresztény család, így megszülethetett a már telibe szart kisgyerek. Vagyhát, még a terhesség alatt is az volt, drága vöröskénk, akit anyjának tisztelhetett, nem tartotta be a korlátozásokat, mit szabadott meg mit nem egy leendő élettel a hasában. Talán belül azt remélte elvetél, és az mégse gyilkosság, csak egy véletlen.

Pár napig még itt kell lennie minden tisztátalanság csomópontjában, amit egészségügynek neveznek a köznyelven, majd a hálapénzt sunyiban elrejtve átadja, ami a baba leendő költségvetéséből vágtak ki a szülő, aztán visszatérhet minimálbérből fenntartott otthonukba, a szerető szenvedés színjátékát továbbvíve. Tulajdon teremtményére tekintve töprengett tovább tervén, amit korábban ötölt ki, hogy szabadulhasson meg a rá mért átoktól.

Az adoptáció rossz fényben tűntetné fel őket.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Giorgio hangos hanghatásokra ébredt, amik összetéveszthetetlenek voltak a veszekedés viharával az éjszaka kellős közepén. Néha elcsattant egy villámlás, de a dörgés szimpla szokássá nőtte ki magát a háztartásban. Ilyenkor álmatlanságtól fájó szemmel figyelte a plafont, hátha lecsendesedik talán egy pillanatra is az őt övező természeti katasztrófa. Azt képzelte eltűnik a felette fekvő fal, és a feketébe áttetsző sötétkék csillagokkal felszántott ég alatt pihen nyugadalommal eltöltve egy rövid perc erejéig. Ilyenkor buzgó imára hajtotta fejét, habár tudta, hogy ezek mindig megválaszolatlanul maradnak. Az egyetlen ösztönzője az maradt, ez után mindig könnyebben jött álom a szemére, megtartva az apró reményét, hogy nem volt hiába az egész.