FELDOBOM A KÖVET [BEFEJEZETT]

2.rész

"Magadra ismersz? Itt a lelkek

egy megszerkesztett, szép, szilárd jövőt

oly üresen várnak, mint ahogy a telkek

köröskörül mélán és komorlón

álmodoznak gyors zsibongást szövő

magas házakról. Kínlódó gyepüket

sárba száradt üvegcserepek

nézik fénytelen, merev szemmel.

A buckákról néha gyüszünyi homok

pereg alá... s olykor átcikkan, donog,

egy-egy kék, zöld, vagy fekete légy,

melyet az emberi hulladék,

meg a rongy,

rakottabb tájakról idevont.

A maga módján itt is megterít

a kamatra gyötört,

áldott anyaföld.

Egy vaslábasban sárga fű virít."

Ami zsenge nyugalmat hozott lelkére, hogy tényleg nem jelentett veszélyt rá új bajtársa. Egy kisebb családi házhoz vezette és csöndre intve mutatta neki, hogy kövesse, ahogy benyitott síri némaságban. Nyilván, szülei se örültek volna, ha arra ébrednek, hogy este kiszökött fiuk egy random emberrel tér vissza reggel hatkor. A tanítás kezdetéig bár volt kettő órájuk tizenöt perc híján, de Zsoma háza nem volt túl közel, illetve a tanítás előtt körbe is akarta vezetni, így sietniük kellett. Az egy szintes ház hosszú folyosójának legvégén volt található a szobája, addig pedig nem megkockáztatva, hogy lebukjanak, a cipőjüket magukon hagyva lopakodtak be a ház lakója telefonját használva egyetlen fényforrásuk gyanánt. Egyébként egy rendezett kis lakály volt, sehol por vagy egy árva ledobált zsebkendő. Hiába csak egy percnyire volt, teorizálni kezdett a srác szobájából milyen lehet. Legjobb elgondolása szerint a ház antitéziseként saját szobája rendetlen volt, falon akár több gitár meg, ha Marshall nem is, biztosan egy nevesebb márkájú erősítő a birtokában van. Akár még banda posztereket, és eldobált sörösdobozok hadát is bele tudta látni az előtte körvonalazódó vízióba.

Annyira egyébként nem is volt messze az igazságtól elképzelését gondolva, csak az egészet megspékelte egy nagy könyvespolc legfőbbként politikai és filozófiai irományokkal, olyan nevektől, mint Herzen, Nietzsche, Marx, Goldman vagy éppen Shachtman, de számos József Attila verses kötet is mellettük pihent. Ha eddig nem lett volna egyértelmű, mostmár tényleg biztos volt, hol helyezkedik el a patkón barátja. Íróasztala körül papírgalacsinok piramisai álltak büszkén, magán a bútoron pedig további lapok és vastag mappák egy idejétmúlt számítógéppel kiegészítve. Az egyenletes búgás a gépházból képes lett volna álomba meríteni a hontalan hazafit, ha nem rondított volna az a tény az egészbe, hogy az óra ketyegett a harsány iskolacsöngő fájdalmas sikításáig.

Egyébként nem sokat vesztegette az időt Zsombi se, a téli szünet fedte emlékeiből előkaparászta az órarendet, és bedobált gyűrött tankönyveket, és ütött-kopott füzeteket hatalmas szamárfülekkel. Mindössze egy tollat hajított be melléjük, nem félve, hogy kifogy, vagy elhagyja valahol. Biztos volt benne, hogy a papírsokaság valami saját írást rejt - hogy naplót vagy egyszerű novellát, esetleg politikai elemzést nem tudta ugyan, de egyértelműen az utóbbira tette le voksát. Megjegyezte magában, hogy erre majd visszakérdez, mikor már hangosabbak lehetnek, és nem betörőként kell viselkedniük a fiú otthonában.