FELDOBOM A KÖVET [BEFEJEZETT]

12.rész

''Én istent nem hiszek s ha van,

ne fáradjon velem;

majd én föloldozom magam;

ki él, segít nekem.''

A kirándulás után, ami egyébként kifejezetten jól alakult, a srácok minden erejüket a próbákra szentelték osztatlanul. A többi két nap az utazásukból kellemesebben telt kicsit, elvégre Zsomi kedve hirtelen visszatért az esti beszélgetésük után az élethez, szinte nyomtalanná váltak rossz hangulatának foszlányai. Másnap korán keltek attól függetlenül, hogy vagy háromig fent maradtak beszélgetni, és nekiálltak bundáskenyeret csinálni, hogy legyen energiájuk Tihanyi kiruccanásukra utána, nem akartak ott nagyon kajára költeni. Nagyrészt a túrázáson volt a hangsúly, mert mint kiderült, mindegyikük elégedett volt a múltkorival is, és annyira azért nem volt rossz a bandukolás a fák között, akármennyire nem tűnhet először a közös programok fénypontjának. Ilyenkor jöttek elő a régi történetek, ártatlan kis viták arról, hogy melyik volt a legjobb gyerekkori rajzfilm, amit láttak – meglepően sokáig eldiskurált itt Atis meg Bálint, az alacsonyabb képviselve a régi darabok felsőbbrendűségét, míg a másik kérdés nélkül a moderneket preferálta. Vicceskedve le is lett ezért libsizve meg hazaárulózva, mert még csak nem is látta a Vukkot és ki nem állhatta a Mazsola és Tádét, aztán hogy rosszabbá tegye a megítélését, az ikonikus Magyar Népmesékről is inkább volt negatív véleménye megkérdőjelezhetően perverz és bizarr tartalmaik miatt, amit szerinte nem kéne mutogatni gyerekeknek. Ezzel szemben veszekedőtársa azt kapta, hogy ő olyanokból maradt ki, mint a T-Rex Expressz, vagy a Rejtélyek városkája, amik szerinte az intellektuális gyereknevelés krémjei voltak, bár igaz hogy ezt csak nevetve jegyezte meg. – illetve az sem volt zavaró, ha csönd volt, és csak élvezték a körülöttük fekvő tájat, elvégre részben azért jöttek ide. Ami különösen beleégett Gio memóriájába, az az volt, mikor kiértek egy kisebb levendula mezőre, megállva ott egy szusszanásra, és kedvese a bokrok közé feküdt be, elnyelődve a lilaság között. Kifejezetten jól ment hozzá a szín, angyalian nézett egyszerűen rá, boldogan kiélvezve a kiérdemelt pihenést a poros földön a növényeket elválasztó keskeny úton. A bajszos csak óvatosan közelítette meg, nem akarta megzavarni ama éterikus jelenséget a szeme előtt, hiába volt annyira hívogató. Mikor már bezárta a messzeséget, ami elválasztotta őket, leült mellé, és elkezdett koszorút fonni a rendelkezésre álló virágokból, ami miatt egy még nagyobb mosolyra húzta a szemüveges a száját, főként mikorra a fején is tudhatta a kreálmányt.

Nagyobb részük azért teljesen ki volt fulladva mire a városba értek, mégis csak emelkedőn tették meg utuk túlnyomó többségét, és jól esett levágni magukat az első cukrászda elé, ahol még ötszázért adták a fagyit. Nem sokkal ezután indulniuk kellett vissza, hogy elérjék a kompot, majd visszaérve a szálláshelyre készen álltak kihasználni a hely facilitásait, kezdve a röplabdázástól egészen a Balatoni fürdés kiélvezéséig. Giorgio nem gondolta volna, hogy ilyen formában lesz az első alkalma a kultikus vízben, de jobbat kívánni se kívánhatott volna, még bent a tóban se unatkoztak, végig baromkodták az egészet, örülve a kellemes hőmérsékletnek, és a nagyjából tiszta víznek. Barni szokásos módon nem volt semmi, és kijelentette, hogy márpedig ő csak matracon hajlandó bemenni, köszöni, de nem kér a kúszó hínárokból, a halakból meg a beazonosíthatatlan tárgyakból az iszapos, hideg vízben, de még úgyis csak vonakodva. Persze, mint jó barátok, betolták oda, ahol már derékig ért a víz, és nemes egyszerűséggel felborították a rózsaszín lebegő műanyagon fekvő srácot, főleg Peti kiélvezve a bosszúját, mert azt a matracot nagyon nem volt egyszerű betuszkolni a bőröndbe így se, és nyilván, egy nyaralás sem végződhet ama probléma elkerülésével, hogy visszafele már nem fér be az ember, hiába nem vett semmi plusszat, és érezte a gyerek, hogy ez lesz a sorsa ennek is – mert nyilván, a magasabb pánikolva felhívta utazásuk előtti este, hogy nem fér be, és reggel még neki kellett újra pakolnia az egészet, hogy be tudjon mindent erőszakolni. Barni nem meglepően kevésbé örült ennek, és rákezdett, hogy fel fog fázni, meg a szaros-hugyos vízből mindenféle fertőzést fog elkapni, és mennyire nem higiénikus az egész, amire a válasza befejezése előtt még egy iszapgolyó volt Attila kezéből, utat nyitva a pokol elszabadulásának.