Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
─────•─────────────────────────────────────
Azt hittem a folyosóról folyosóra járás lesz a második legrosszabb dolog ezen a helyen, mert a rácsok mögötti ülés az teljességgel az első helyet foglalja el, de be kellett látnom, hogy nem. Volt, ennél pocsékabb...
Amikor már azt hittem, hogy soha nem jutunk el a harcművészeti terembe, akkor megérkeztünk. Hobi, egy bíztató mosolyt küldött felém, amit én viszonoztam felé majd bementünk a terembe.
A hely ugyanúgy sötétre volt meszelve, mint, ahogy a folyosó falai. A gépeket is, mintha valami el akarná nyelni, teljesen a fekete vette hatalmául. A padló és a plafon is hasonlóképpen nézett ki. A teremben egyedül a tükrök és az éppen már, izzadtra edzett emberek dobták fel, akiknek súlyos lélegzetük és nyögéseik töltötték be a teret.
Mit ne mondjak. Eléggé... lehengerlő.
Míg én nézelődöm, addig észre sem veszem, hogy megálltunk. Kábán nézek a mellettem állóra majd szemeim hatalmasra nyílnak.
-Szóóóval, akkor ő lenne egy hónapon keresztül a küzdőpartnered. - állított szembe szinte egy... gorillával?! Esküszöm nektek, hogy nem hazudok! Az előttem álló hústoronynak nevezett "kiképzőm", akkora termet volt, hogy a puszta jelenlétével ketté tudna szakítani. Körülbelül harminc éves lehetett, a magassága vagy két méter biztosan és ezen a túl buzgó izmai sem segítettek neki, mert azok csak még nagyobbá és még félelmetesebbé tették őt. Szemei mogyoró barnák, amik érkezésemre kíváncsian megcsillantak. Fejét kissé megdöntötte, úgy nézett rajtam végig.
Ez meg fog enni élve. Ez meg fog enni élve. Ez meg fog enni élve. Ez meg fog enni... - az agyam szüntelenül, ezt diktálta.
Hatalmasat nyeltem.
-Hobi, csak viccelsz ugye? - néztem rá kikerekedett szemekkel és azt sugallva, hogy most az egyszer vicceljen.
-Nem, nem viccelek. - villantott rám egy szórakozott mosolyt. Juhú! Legalább ő jól mulat, míg én lehet most fogok utoljára kettőt pislogni, mert a szemem előtt áll, annak a megtestesítője, aki a biztos halálba fog küldeni. Egy röpke kar suhintással... -Ő itt köztünk az egyik legjobban harcoló emberünk.
Ezt hiába tette hozzá, meg mertem volna arról esküdni, hogy ez az előttem álló valami, embereket eszik reggelire, hogy még nagyobb legyen.
-RM vagyok. Érezzük jól magunkat! - nyújtotta a kezét ökölben felém. Azt hittem meg fog ütni, de nem így történt. A levegőben megállt keze arra várva, hogy összeöklözzek vele.
-Még mit nem! - nevettem fel idegesen majd összeérintettem kezeinket egymással, mire halványan elvigyorodott. Most nem tudom, azért e, mert akkora erővel ütöttem meg, mint egy lepke fing vagy, ennek az ellentéte. Biztosan az első. Szóval, ő is jól szórakozik, csak ugyan, mint Hobi. Remek. Vettem egy mély levegőt majd kifújtam. -Yana vagyok. Örvendek. - mutatkoztam be én is. De az agyamban még mindig, olyan képek játszottak le, hogy RM mégis, hogyan szedne darabokra és falna fel élve. Rémisztő.
