A megtévesztés őszintesége [ChenBaek]

6. Fejezet

Jongdae

Fázósan süllyesztettem el a kezeimet a kabátom zsebeiben, közben óvatos pillantást vetettem a mellettem szintén zsebre tett kezekkel sétálóra. Yixing, mint szerencsésen megtudtam a nevét, elég feszülten lépdelt, néha hátra is lesett. Először még én is megnéztem, miért, aztán persze, rájöttem, hülye voltam, nyilván a barátját ellenőrizte, Baekhyunt.

Vártam, mikor szólal meg és kér meg, hogy kussoljak róluk. Más miatt gőzöm sincs, miért akart volna velem kettesben beszélni. Bár azt hármasban is lehetett volna. Mondjuk, Baekhyun elég erősen tagadta, hogy van valami közöttük. Baszki, remélem, nem azért így vagyunk, mert Yixing kinyír valahol!

- Szóval - köszörültem meg a torkom - mit akarsz, vagy akartok tőlem? - Kissé elment a hangom félelmemben.

Yixing idegesen sóhajtott fel, azt követően ismét hátrasandított. Ezek tényleg megölnek, bassza meg! Önkéntelenül is oldalra mozdultam, mire Yixing értetlenül húzta fel a szemöldökét, azután hirtelen elkapta a karom. Én meg felsikítottam. Rémülten. Meg olyan igazán csajosan. És lendült is a balom, hogy behúzzak neki, ami így, hogy váratlanul érte, be is talált.

- A közelembe se gyere, vagy kapsz még egyet! - ordítottam rá. Legnagyobb döbbenetemre felnevetett. Ez őrült!

- Ezután Baekhyun tuti azt fogja hinni, hogy tényleg ismerjük egymást.

- De... De mi nem ismerjük egymást - motyogtam zavartan. Yixing megérintette az alsó ajkát ott, ahol bevertem neki.

- Neki szent meggyőződése, hogy valami nagy szarság történt közöttünk. És szeretné, ha kibékülnénk és randiznánk, mert szerinte amúgy bejövünk egymásnak - Hogy mi a faszom?!

Baekhyun

Szájtátva meredtem Yixing és Jongdae távolban lévő párosára. Jongdae lekevert egyet Yixingnek. És Yixing nem is védekezett. Engedte neki, hogy megüsse. Elképzelni se merem, mi a jó életet csinálhatott Yixing, hogy ezt kapta érte. Bár ha nem védekezett, holtbiztos megérdemelte. Erről el kell vele beszélgetnem. Már ha szóba áll még velem. Ezúttal tényleg messzire mentem.

Nyilván ide nem hallottam semmit, ám elég hevesen társalogtak. Mondjuk, nem vagyok biztos benne, hogy ez a jó szó rá. Lehet, ez inkább veszekedés és Yixing mégis csak a legjobb barátom. Bármit is tett, csak meg kéne védenem még egy nyaklevestől. De talán beleszólnom se lenne jobb. Megint.

- Francba már! - aggódva borzoltam meg a tarkómnál barna tincseimet és némi belső vesződés után, csak megindultam feléjük. Inkább újra félreállok, ha látom, hogy minden oké.

Alig értem néhány méter távolságra, Yixing nagyon csúnya tekintettel nézett rám. Olyan ha közelebb jössz, kitépem a szép hajadat tekintettel. Féltem a hajam, úgyhogy nem megyek közelebb. Kicsit sem átlátszóan és nem mellesleg röhejesen, vizsgáltam az egyik fát, azonban hamar letettem róla és helyette a mobilom nyomkodtam, ami rohadt gyorsan el is vonta a figyelmem a két srácról.

Egyre ingerültebb voltam, ahogy olvastam egy az apám titkára által küldött üzenetet. Meghívtak valami tipikus arcoskodós partira. Vagyis nem meghívtak. Parancsoltak nekem. Az apám parancsba adta, hogy ott kell lennem, talpig dizájner cuccokban. Ismétlem, a titkára által. Még csak nem is ő. Ennyit érek neki.

Jongdae

A rövidke kis húsz évem alatt szerintem eddig összesen nem voltam olyan értetlen, mint az elmúlt pár percben. Vagy napban. Egyik hülyeség jön a másik után és én már nem bírom tartani a lépést velük. Valami itt kurvára félrement egy ponton. Próbáltam kinyögni valamit, komolyan próbáltam, de csak elnyíltak, majd összezáródtak az ajkaim. Valaki magyarázza már el, mi a nyamvadt élet van!