A megtévesztés őszintesége [ChenBaek]

17. Fejezet

Jongdae

- Elment a józan eszed! - Yixing idegesen tett egy kört a kicsiny koleszszobában, majd megtorpant előttem és a csípőjére fogott. - Nem elég az, ami...? - jelentőségteljesen kettőnkre mutatott, aztán óvatosan az ajtó felé pillantott. Baekhyun kiment, hogy nyugodtan megbeszélhessem ezt a kamurandizás Baekhyunnal dolgot Yixinggel. Merthogy mi tényleg járunk Yixinggel. Édes istenem, ebben egy szó igazság sincs!

- Az én hibám az egész - motyogtam csöndesen és a hátam meggörnyedt, ahogy elengedtem magam.

- Nem! - jelentette ki Yixing hevesen és megragadta mindkét csuklóm. Gyengéden húzott le az ágyra maga mellé és komoran nézett rám. - Nem te tehetsz arról, hogy Minseok és a volt csaja összekerült. Semmi közöd ehhez. Csak... Kicsi a világ.

- Segíteni akarok neki.

- Nem veheted a válladra az ő gondjait is - megemelte az állam és önkéntelenül is elvörösödtem; Yixing még mindig helyes volt. A véresen komoly Yixingről ne is beszéljünk. - Alig bírod a mi hazugságunk terhét már. Ne vegyél még egyet a nyakadba. Kérlek, Jongdae!

Feszülten rágcsáltam az alsó ajkam és bevallom, a tudatom legmélyén én is tudtam, hogy nem kéne. Nemcsak a saját épeszűségemért, hanem azért is, mert nem akartam, hogy Baekhyun is hazudozzon jobbra-balra. Különösen a családjának. Tisztáznia kellene velük a dolgot. Biztos megértenék. Csak megértenék.

Mégis, ott motoszkált bennem, hogy nem mindenkinek van olyan megértő családja, mint nekem. Ha csak egy kicsit is olyan szar volt a helyzet, mint Baekhyun reakcióiból leszűrtem, valóban jól jöhet neki a segítségem. Néhány alkalom náluk nem lehet olyan szörnyű. És gondolom a szobájában lennénk. Megismerkedhetnénk normálisan is. Bár egy hazugságokon alapuló barátság nem hangzik túl jól.

Baekhyun

Csak egyszer hallottam Yixing baritonját felcsendülni, amíg a párosra vártam, hogy kinyögjenek végre valamit, de az az egy szó is igencsak dühösnek hangzott. Nem. Persze, hogy nem a válasza. Mi más lenne? Egy normális ember még a legjobb barátjának sem mondana igent egy kamukapcsolatra. Talán lefizethetnék valakit.

- Baekhyun!

- Hmm? - zavartan löktem el magam a faltól, Jongdae szobájának ajtaja mellett dekkoltam, és aggódva figyeltem, ahogy Jongdae mögött felbukkan Yixing is. Képtelen voltam bármit is leolvasni az arcáról, felvette az érzelemmentes álcáját. Vele szemben Jongdae meglepően nagy mosollyal fürkészett fekete szempárjával.

- Megoldjuk, ne félj!

- Akkor...? - reménykedve vizslattam Jongdae nyugodt ábrázatát és megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, amikor bólintott. Bassza meg, beleegyeztek!

Nem gondolkoztam, fürgén kinyúltam és magamhoz öleltem mindkettőt a nyakuknál fogva. Csak hálálkodtam folyamatosan, a megszokott szófosásomnál is sebesebben és addig, ameddig Yixing be nem tapasztotta a számat, meg sem álltam. Igazából még utána sem, csak már nem lehetett hallani, aztán mikor láttam, hogy Yixing Jongdae-ra sandít, sietve leléceltem. A francba, remélem, nem okozok ezzel ellentétet közöttük.

Fázósan süllyesztettem el a kabátom zsebeiben a tagjaimat és dideregve toporogtam a kollégium előtt. Fingom sincs, hogy lesz ez, azonban most megvárom Jongdae-t és... Kitaláljuk. Amúgy sem vagyok túl tapasztalt, eddig csak egy kapcsolatom volt és mi sosem voltunk azok a randizós típusúak az exemmel. Mi csak... Mindegy.

Eskü, úgy néztem fel a néhány fokkal feljebb megtorpanó Jongdae-ra, mintha ő lenne az életem megmentője, amikor kilépett a kolesz nagy ajtaján Yixinggel. Nem tudom, mit beszéltek még, mielőtt kijöttek, de kínai barátom már nyugodtabban festett. Súgott valamit Jongdae fülébe, azt követően biccentett neki és nekem is, végül a saját kollégiuma felé vette az irányt. Istenkirály. És most mi a fasz lesz?