A megtévesztés őszintesége [ChenBaek]

7. Fejezet

Baekhyun

Sunyi mosollyal karoltam át Yixing vállát és közben, remélhetőleg nem túl átlátszóan, kissé balra próbáltam terelni. Egyenesen Jongdae felé. A hétvége bőven elég volt ahhoz, hogy megszerezzem azt az infót, melyik koleszban lakik. Amikor az embernek már van egy leírása a kinézetről és még egy neve is, már nem nehéz megtudni. Csak egy kör piába került.

Azt is megtudtam, hogy Jongdae valóban cseszett jó tanuló és, hogy ösztöndíjas, úgyhogy nagy eséllyel a könyvtárban lesz, kiváltképpen hétköznap délutánonként. Őszintén, ez kicsit beteges. Mármint, hogy még ezt is meg tudták mondani, de tekintve, hogy minden adat jól jött róla, nem firtattam. Tudom, hogy kellett volna. Így én is betegesnek hangzok.

- Oh! - felhúztam a szemöldököm Yixing meglepett hangjára. - Sejthettem volna, hogy te nem akarsz csak úgy könyvtárba menni. Milyen idióta vagyok, hogy azt feltételeztem, tanulni akarsz.

Megforgattam a szemem és inkább erre nem reagáltam semmit. Mondtam már, nem vagyok hülye, csak lusta. Ha rá kell szánnom magam, hogy könyvtárba járjak velük, hát, bassza meg, megteszem azért a tetves randiért! Yixingre rá se nézve megindultam Jongdae háttal ülő alakja felé. Egyiknek sem hagytam tiltakozási lehetőséget, csak sebesen kirántottam a széket és letelepedtem Jongdae-val szembe egy hatalmas vigyorral. Ez már határozottan beteges, a francba is!

- Hali, Jongdae, gyakran jársz ide? - Elsüllyedek szégyenemben. Mi a fasz volt ez, te balfasz? De most komolyan... Jézusom!

Jongdae

Beismerem, némileg már túl voltam a bármi megtörténhet szituációkon. Az elmúlt napokban egyik meglepő dolog jött a másik után és most már azon a ponton voltam, hogy magasról szartam rájuk. De ez... Ez! Mégis ki kérdez ilyet egy könyvtárban? Egy egyetem könyvtárában!

- Itt csöndben szokás lenni - zavartan fordultam valamennyire hátra, hogy fekete íriszeim aztán végigkövessék Yixing érkezését. - Ezt anélkül is illene tudnod, hogy nem szoktál ide járni - tette még hozzá és kihúzta a Baekhyun melletti széket, majd leült. Elvörösödve sütöttem le a pillantásomat a könyvemre és én eskü, nem akartam foglalkozni velük, de Baekhyun mégis csak hozzám szólt. Szóval csak kéne válaszolni, nem?

- Miért vagytok itt? - kérdeztem végül suttogva. Elég fosul éreztem magam, hogy itt dumálok. Remélem, hamar lezárjuk ez. Nem kell nekem a feszkó. Különösen nem most. Az a rohadt vállalat gazdaságtan könyv azóta sem lett vékonyabb. Chanyeol meg, mint számítottam is rá, baszik segíteni.

- Öhm... - Baekhyun folyton megerősít benne, hogy tényleg kattant. De csak nem. Ugye?

- Csak tanulni szeretnénk - válaszolt halkan Yixing és elő is vett igazi, valódi könyveket és füzeteket, illetve egy laptopot. Elég menő márkájút. Remek, ő is kőgazdag.

- Mi? Szeretnénk? Én ugyan nem! - Sosem terveztem felhívni magamra a figyelmet. Sehol. Most Baekhyunnak hála, sikerült. Szerintem tényleg fingja sincs, hogy itt nem szokás hangoskodni...

Baekhyun

Pillanatokra voltam attól, hogy elaludjak, a nyálam már meg is indult, ám akkor Yixing nem finomkodva bokán rúgott és megajándékozott egy nagyon csúnya nézéssel. Mi van? Én csak a kerítő vagyok! Faszom fog tanulni! Vagy most kéne csinálnom valamit? Tipliznem kéne, hogy kettesben legyenek? Bár itt csomóan vannak. Nem is gondoltam volna, hogy ennyien járnak ide.

Megannyi év után sem tudtam rájönni, Yixing mi a francot akar tőlem, úgyhogy jelzésképpen a táskámért nyúltam. Kaptam még egy bokán rúgást. Akkor tehát maradok. Vagy nem. Végül is, ha már leléptem, nem tud belém rúgni.